Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
A Kaposvárral szomszédos község, Taszár nevét az elmúlt évtizedekben jószerével csak azok ismerték meg, akiket a balsorsuk oda vetett katonai szolgálatra. A hírhedten szigorú, úgynevezett elsőlépcsős alakulat helyőrsége azután vált országosan ismertté, hogy a néphadsereg ottani repülőteréből a NATO kötelékéhez tartozó légibázis lett, ahonnan a délszláv háborút támogató hadműveleteket is folytattak. Taszár utcáin az egykori szovjet „örök barátok” után amerikai katonák és sosem látott, nehéz szállító járművek jelentek meg, a teherforgalomtól megrepedeztek a házfalak, de aztán a pénz meg a jótékony idő begyógyította a sebeket. A település neve kezd újra feledésbe merülni.
A falu rendezett főutcáján szép öreg fenyőfákkal övezett templomkertben áll a római katolikus plébánia. Védőszentje 1747-től Szűz Mária, búcsúja szeptember 8-a, e napon a hívek a Magyarok Nagyasszonyát ünneplik. A nyugati tornyos, harminc méter hosszú, keletelt tengelyű épület sokszögű, támpilléres szentélye azonmód elárulja középkori mivoltát. Valóban, a nyilvántartó jegyzék szerint is gótikus eredetű, XV. századi műemlék a templom, amelyet 1738-ban, majd 1782-ben barokk stílusban átépítettek. Alaprajza, épületszerkezete mindazonáltal nem változott, mind a hosszúkás, karzatos hajó, mind az említett, a nyolcszög három oldalával záródó szentély megőrizte eredeti falazatát. Feltehető, hogy az északi oldalához kapcsolódó sekrestye is középkori eredetű, amint a XVIII. és XX. századi renoválások formáját mutató toronyban is könnyen rejtőzhetnek gótikus részletek.
Azért szorulunk e feltételezésekre, mert a taszári templom régészeti kutatása máig sem történt meg. Szakszerű felmérését ugyan elvégezték 1969-ben, de talán éppen a település akkori, „kényes” helyzete miatt nem volt kívánatos az esetleg idegenforgalmat is oda vonzó látványosság műemléki helyreállítása. A nyugati bejárata mellett álló kőtábla tanúsága szerint a templomot 1897-ben a kegyesrend újíttatta meg, azóta csak a szükséges karbantartásokat végezték rajta. Berendezési tárgyai, oltárai is újabb keletűek. A templom mögött egy szép arányú, kőből faragott corpus látható, amelyet felirata szerint Taszár község emelt Isten dicsőségére 1903-ban; a Szentháromság-oszlop az 1938-as Szent István-év emlékét őrzi. A főutcán feljebb álló Nepomuki Szent János-szobor 1812-ben készült.
Az 1358-ban oklevélben említett Taszár (szláv eredetű neve ácsmesterekre utal) jó karban lévő, középkori formát őrző és részleteket sejtető temploma megérdemelné a feltárást és a bemutató helyreállítást. Somogynak e török dúlta vidékén nem sok gótikus emlék maradt meg.
Ludwig Emil, mno.hu
