Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
Fogyatkozó lélekszámával is Baranya megye második legnagyobb települése Komló. A jelenleg mintegy huszonhétezer lakosú város nem éppen régi építészeti emlékeiről nevezetes, inkább a szocialista realizmus korszaka nyomta rá a bélyegét. Az 1950-es és 60-as években vált országos hírűvé a hazánkban bányászott legmagasabb fűtőértékű kőszénről. 1812-ben nyitották meg az első tárnát a Mecsek északnyugati lejtői alatt, és 2000-ben hozták felszínre az utolsó csille komlói szenet.
A településen végigkanyargó patak mentén egykor bőven termett vadkomlóról kapta a nevét az 1256-ban „Villa Comlov” alakban említett, Jánosival szomszédos falu, amelynek még XVIII. századi pecsétjén is látható e fontos gyógynövényünk rajza. Az 1333. évi pápai tizedjegyzékben Komlódként szerepel (Gergely nevű papjával), az ekkor fizetett 30 báni dénár dézsma a község átlagos jövedelmére és népességére utal. Földbirtokosa a középkorban – egészen a mohácsi vészig – a pécsváradi apátság volt. Az 1015-ben a Benedek-rendi szerzetesek számára alapított kolostor építéséhez és fenntartásához Szent István király negyvenegy környékbeli falut adományozott, összesen 1136 főnyi háznéppel. Ezek közé tartozott Komló, amely már a pannon provincia idején is bizonyosan kedvelt lakóhely volt: 1953-ban építkezés közben egy, a II. században épült római luxusvilla maradványai kerültek elő a városban, és a környéken szintén találtak ókori településnyomokat.
A község Árpád-kori plébániai egyháza – amelyről első ízben 1312-ben történik említés a Váradi regestrumban – a mai református öreg temetőben található templomrommal azonos. A patak völgye fölé magasodó domb tetején, helyenként három-négy méter magasságban álló, sötétszürke tört kőből rakott falak XIII. századi építkezésről árulkodnak. Az arányos téglalap alakú hajóhoz kelet felé tájolt, négyzet alaprajzú, egyenes harántfallal záródó szentély járul, román kori diadalív közbeiktatásával. Torony voltára utaló jegyek a homlokzatról és a falak vastagságáról nem olvashatók le. Az északi oldalhoz csatlakozó sekrestye későbbi, az 1400-as években készülhetett, s a gótika stílusában történt átalakítás emlékét őrzi a rom egyetlen faragott részlete, a déli oldalon nyíló kőkeretes bejárat is. A szamárhátíves szemöldökkő – amilyen falusi templomainkon ritkán fordul elő – alighanem a közeli Pécs, Pécsvárad és Siklós püspöki, illetve főúri építkezéseihez köthető.
Komlót 1543-ban pusztították el a portyázó törökök. A hódoltság végét összesen két ház és kilenc jobbágy érte meg a faluban. 1697-ben német földről érkeztek az első újkori telepesek a mecseki falvakba, részint az ő utódaik űzték a bányászatot a környéken – egészen a XX. század végéig.
Ludwig Emil, mno.hu
