Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
Nógrád déli dombvidékén, a Rétságtól a Galga folyócska völgyébe vezető út mentén, vasúti szárnyvonal végállomásánál fekszik a kétezer lakosú Romhány. A környék dolomitbányáiból évszázadok óta fejtik a jól faragható kőanyagot, ebből épült a közeli Tereske román kori apátsági temploma, és a vidék számos barokk kastélya, kúriája. Nemes Nógrád vármegye közgyűlésének 1790 és 1840 között felvett jegyzőkönyveiben sok szó esik a híres romhányi kőfaragókról, a település mesteremberei a távolabbi építkezéseknél is feltűnnek, elsősorban hidak készítésénél, javításánál.
A vasútállomástól a faluba vezető úton, a település keleti szélén található a nevezetes romhányi kőhíd, amely az északi irányba folydogáló Lókos-patak fölé épült. Háromnyílású, a mellvédfalak közt mérve 5,80 méter (három öl) széles építmény. Teljes hoszsza 17,80 méter. A két szépen faragott, ék alakúra falazott pilléren három egyforma hosszúságú (másfél öles), lapos, kosárgörbe rajzolatú ív nyugszik. A mellvédek a végeiken enyhén széttartanak, ezáltal úttölcséreket képeznek a lejtős hídfőknél. Az északi mellvédfal párkányán alacsony kőoszlopon áll a Nepomuki Szent János-szobor. Az úton lévők védőszentjének tiszteletére állított emlékmű talapzatán ez olvasható: „A 795”. A bevésés nyilván az A. D. 1795 töredéke, amely dátum a szobor elkészültét jelzi.
A híd azonban minden bizonnyal régebbi. A megyegyűlési jegyzőkönyvek több alkalommal megemlítik, így amikor 1803-ban a romhányi kőhíd javításáról intézkednek; e szerint a szilárd átkelő már jóval ezelőtt megvolt. Egy későbbi, 1832. pünkösd havának 15. napján kelt jegyzőkönyv „Romhány helysége határjokban lévő Sós nevű hidat ujonnan kőből felépíttetni, a falu végén levőnek pedig megigazítását elrendelni kéri”, ami meg is történt a vármegyei „elölülő hivatal” által.
Az idézett, illetve további XIX. századi adatokból mégsem tudni meg a műtárgy építésének évét. A témakör kutatója, Gáll Imre biztosnak tartja, hogy a Lókos-patak hídja 1790 előtt épült, de közelebbi időponttal ő sem szolgál.
Van azonban egy jól ismert történelmi dátum, amely itteni eseményhez kapcsolódik: a Lókos-patak kanyarulatánál, a hídtól alig pár száz méternyire északra 1710. január 22-én ütközött meg a II. Rákóczi Ferenc fejedelem vezette kuruc sereg gróf Damian Sickingen altábornagy császári hadával. A szabadságharc vitatott eredményű romhányi csatájának emlékét kőoszlop őrzi a községből északra kivezető út szélén.
A Galgaguta felé haladó régi országút jó másfél évtizede elkerüli a védetté nyilvánított kőhidat: részben a műemlék megkímélése céljából új, szélesebb közúti átkelő készült a patak fölé. Akár örök időkre is megmaradhat épségben, ám a pontos életkorát talán sosem tudhatjuk meg.
Ludwig Emil, mno.hu
