Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
A történelmi Zala vármegye címerében nyílvessző látható az aranykorona alatt. E beszédes jelkép arra utal, hogy fejedelmeink, majd királyaink fegyveres őröket telepítettek a nyugati határszélre, amint ugyanez történt a székelyföldi, észak-magyarországi, valamint a belső gyepűk mentén is. E szabad jogállású katonanépek – íjászok, lándzsások – emlékét sok helyütt máig őrzik a fennmaradt helynevek, ilyen településnév a Lövő Zalában és másutt, amint a veszprémi Lőd és Lövöld, a soproni Lövérek, a Morva menti Lévárd és a székelyföldi Lövéte is az Árpád-kori királyi lövészek jelenlétéről tanúskodik. A zalai Göcsej népe, a szomszédos Őrségéhez hasonlóan, évszázadokon át megőrizte kiváltságait és sajátos családi, települési, építészeti hagyományait. Az sem véletlen, hogy az eredetileg királyi vármegyék közül az országban elsőként éppen Zala alakult át nemesi vármegyévé, még 1256 előtt, s a vidék magyar népe ma is konzervatív, hazafias szellemű.
A Zala folyócska völgyében sorakozó apró falvak közül legalább fél tucat olvadt egybe az újkorban Zalalövő területén. Lövőt írott alakban 1352-ben említi oklevél. A mára vele egészen összeépült, a régi országút mentén hosszan elnyúló Mindszentről azonban csak annyit tudunk, hogy az Árpádok idején már önálló plébániája volt, ennek viszont látható bizonyítéka is van: a megmaradt templom. Az október utolsó napjára eső mindenszentek tiszteletére épült a XIII. században. Kisméretű hajójának déli oldalán három tölcsérablak, a belsejében mindkét oldalon két-két falba mélyedő ülőfülke látható az 1200-as évekből, a félköríves apszisú, szintén román kori eredetű szentélyben – egy vaskonzolra utólag elhelyezett – kőfaragvány vonja magára a figyelmet. A nyugati homlokzat elé kilépő torony mostani formája, különösen hegyes sisakja a XVIII. század végére jellemző, provinciális barokk ízlés jegyeit mutatja, ám szinte bizonyos, hogy négyzethasáb alakú tömege őriz valamit az eredeti, középkori torony falából is. Az ácsolt karzat és a deszka síkmennyezet a török pusztítását követő renováláskor készült.
1743 tájáról, a hódoltság alatt prédává lett falu népének visszaköltözése utáni időkből származik tudósítás a templom állapotáról. Ekkor zsúpszalma fedte, tornya romos volt. Az új tetőzet és az említett famunkák elkészültével együtt késő reneszánsz, kora barokk stílusú oltárt kapott a templom, rajta értékes olajképpel. (1748 és 1753 között épült a mai Lövő Zalapataka nevű településrészén a Szent Anna-templom, szintén szép barokk fő- és mellékoltárokkal, míves faszobrokkal.) A mindszenti egyház körül, a középkori cinterem helyén néhány újkori síremlék jelzi az öreg temetőt. Régészeti kutatást, majd részleges műemléki helyreállítást 1972-ben látott a jó hétszáz esztendős Mindenszentek-templom, ámde annyi embert, amennyi egy hete a zalai, vasi polgári körök találkozójára jött el Lövőre, talán még sohasem látott.
A Zala folyócska völgyében sorakozó apró falvak közül legalább fél tucat olvadt egybe az újkorban Zalalövő területén. Lövőt írott alakban 1352-ben említi oklevél. A mára vele egészen összeépült, a régi országút mentén hosszan elnyúló Mindszentről azonban csak annyit tudunk, hogy az Árpádok idején már önálló plébániája volt, ennek viszont látható bizonyítéka is van: a megmaradt templom. Az október utolsó napjára eső mindenszentek tiszteletére épült a XIII. században. Kisméretű hajójának déli oldalán három tölcsérablak, a belsejében mindkét oldalon két-két falba mélyedő ülőfülke látható az 1200-as évekből, a félköríves apszisú, szintén román kori eredetű szentélyben – egy vaskonzolra utólag elhelyezett – kőfaragvány vonja magára a figyelmet. A nyugati homlokzat elé kilépő torony mostani formája, különösen hegyes sisakja a XVIII. század végére jellemző, provinciális barokk ízlés jegyeit mutatja, ám szinte bizonyos, hogy négyzethasáb alakú tömege őriz valamit az eredeti, középkori torony falából is. Az ácsolt karzat és a deszka síkmennyezet a török pusztítását követő renováláskor készült.
1743 tájáról, a hódoltság alatt prédává lett falu népének visszaköltözése utáni időkből származik tudósítás a templom állapotáról. Ekkor zsúpszalma fedte, tornya romos volt. Az új tetőzet és az említett famunkák elkészültével együtt késő reneszánsz, kora barokk stílusú oltárt kapott a templom, rajta értékes olajképpel. (1748 és 1753 között épült a mai Lövő Zalapataka nevű településrészén a Szent Anna-templom, szintén szép barokk fő- és mellékoltárokkal, míves faszobrokkal.) A mindszenti egyház körül, a középkori cinterem helyén néhány újkori síremlék jelzi az öreg temetőt. Régészeti kutatást, majd részleges műemléki helyreállítást 1972-ben látott a jó hétszáz esztendős Mindenszentek-templom, ámde annyi embert, amennyi egy hete a zalai, vasi polgári körök találkozójára jött el Lövőre, talán még sohasem látott.
Ludwig Emil, mno.hu
