Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
Nem volt nyugtom, alig várám, hogy Nagy-Vásonyra, dicső Kinizsink székhelyére juthassak – írja Rómer Flóris 1859-ben kelt útinaplójában. Később: „kimentünk a pálosok oly közel fekvő zárdájához, hová az olvasni nem tudó nagy hős, mikor írástudóra volt szüksége, a népmonda szerént vártornyából csak átkiáltott”.
A híres gótikus lakótoronyból és a hozzá csatlakozó erődítményekből álló Vázsonykőn és a várúr, Kinizsi Pál által alapított pálos rendi kolostoron kívül Rómer páter szót ejt a bakonyi mezővároska harmadik korabeli építészeti emlékéről, a Szent István király tiszteletére emelt templomról is. „A városon kívül áll a még egészen ép, góth ízlésű hajdani plébániatemplom, melyben azonban manap ritkán tartatik isteni szolgálat” – írja. Az épület régies szóhasználatú bemutatásakor nem feledkezik meg a nyugati bejáratnál, a karzat északi pillére alatt befalazott, ma is jól látható kőtábláról sem, amelybe a gótikusan bevésett 1481-es évszám jelzi az építkezés befejeztét.
A déli Bakony és a Balaton-felvidék találkozásánál fekvő Nagyvázsony első ízben 1233-ban szerepel oklevélben. A falu a XIII. századtól a Vezsenyi család birtoka, a família kihaltáig, 1472-ig ők lakták a máig meglévő vár elődjeként épült négyszögletes lakótornyot. Mátyás király (1458–90) ekkor adományozta kedvenc vitézének, a molnárlegényből lett seregvezérnek. Kinizsi és felesége, Magyar Benigna a jellegzetesen XV. század végi, korszerű lovagvár megépítésével egy időben bőkezűen finanszírozta a pálosok késő gótikus monostorának elkészítését, emellett új plébániát is alapított. Árpád-kori kisebb kápolna falainak részleges felhasználásával 1480-ban kezdték az építkezést, s rá egy évre fel is szentelték a mezőváros új templomát.
A Veszprémet Tapolcával összekötő országúttól délre található, ma is jó karban lévő, szép arányú épület öreg fákkal övezett parkban áll. Keletelt, támpilléres szentélye keletnek tájolt, sisakos tornya a nyugati oldalán magasodik. A főbejárat mögötti előtér fölé eredetileg gótikus karzat épült, amely mai formájában – a toronnyal együtt – az 1773 körüli barokk stílusú átépítés nyomát mutatja. A hajó alaprajza és tömege ma is tisztán gótikus, kőbordás hálóboltozattal, a külső oldalakon lépcsőzetes támpillérekkel, a déli falon csúcsíves, mérműves ablakokkal. A szentély boltozata szintén ép, az északi oldalon lévő sekrestyébe nyíló ajtó a Mátyás kori késő gótika és a reneszánsz korszakváltásának jegyeit tükrözi. A templom míves és védett barokk berendezése, amint a gazdagon díszített főoltár és a szószék is, 1742–43-ban készült a veszprémi Schmidt Ferenc műhelyében.
A legendás vitéz, Kinizsi Pál 1494-ben hunyt el. Négy esztendővel élte túl királyát, Mátyást. Holttestét a pálos rendházban helyezték el vörös márvány szarkofágban. A klastromot 1552-ben, a közelgő török hadak hírére felrobbantották. 1708-ban kincskeresők kiásták és feltörték a sírládát. Kinizsi sokáig eltűntnek hitt fejszobrát Deák Ferenc találta meg a vár árkában. A vitéz katona által építtetett, Szent István tiszteletére felmagasztalt vázsonyi templom államalapító királyunk mellett az ő emlékét is felidézi.
Ludwig Emil, mno.hu
