Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
Baranya vármegye területén több Szőlős nevű templomos község is szerepel az 1330-as évek első feléből fennmaradt egyházi dézsmajegyzékekben, közülük azonban csak egy, a középkor óta használatban lévő építőkőbányájáról ismert Kővágószőlős – és plébániatemploma – élte túl a török hódoltság, majd a felszabadító háború pusztításait. A ma 1500 lakosú település Pécs szomszédságában, a Mecsek déli lábánál, a 600 méter magas Jakab-hegy tövében fekszik, szép kilátással a borvidék lankáival keretezett síkságra.
Szőlőst, a környékbeli falvakkal együtt, a püspökséget alapító Szent István adományozta a pécsi egyházmegyének. A birtok a XIII. század elejére a káptalan tulajdonába került, ebből az időből származik templomának legrégibb része. A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt, tekintélyes nagyságú falusi egyháznak csak a nyugati tornya őrizte meg az első építési korszak stílusjegyeit, de a keletelt alaprajz – téglalap formájú hajóval és félköríves szentéllyel – a jellegzetes román kori templomszerkezetet foglalja magában a XVIII. századi külső mögött. Az ötemeletes, homlokzat elé ugró torony két alsó szintjének középkori részletei az 1974-ben kezdett régészeti feltáráskor kerültek napvilágra a barokk vakolat alól. Látható, hogy a templom legalább részben téglából épült – a gazdag kőnyerő helyen! A sarkokat kihangsúlyozó, függőleges kereteket, a közéjük eső faltükröket éppúgy téglából rakták, mint az emeleteket látványosan elválasztó vízszintes párkányokat és az alattuk mindhárom oldalon végigfutó, pálcatagos díszítősorokat. Mindkét emeleten keskeny, félköríves ikerablakok nyílnak három égtáj felé, legépebben az északi oldal részletei őrizték meg a XIII. században itt dolgozott építőmester keze nyomát. A magas torony sarkait vaskos, többlépcsős gótikus pillérek támogatják. A két kapu kereteit kőből faragták, a délin 1512-ből származó latin felirat olvasható, a nyugati az 1763-tól 1772-ig tartó renováláskor készült. Ebből az időből származik a bejárat nyitott előterének kosárívű boltozata a csigamintás barokk oromzattal és a kettős kereszt alatt látható, faragott kagylódísszel.
Sorozatunk 2001. július 7-i, a Jakab-hegyi kolostorról szóló írásában említettük már, hogy Szent Jakab apostol jelképe, a tengeri kagyló a pécsi püspökség XIII. századi francia kapcsolatainak emlékét, a compostellai zarándoklatok hagyományát idézi fel a kővágószőlősi templomban. A török időkben elpusztult pálos klastromból több felszerelési és kegytárgy is került a falu plébániájához: egy román stílusú kőmedence most is szenteltvíztartóként szolgál, s szintén a hegyről származik az előcsarnok falán lévő középkori corpus, a Mária Magdolna-oltár melletti gótikus kő szentségház, valamint a Szent Kereszt-oltár faragott feszülete. A plébániaház falán is láthatók egy középkori kőkereszt töredékei.
Az első híradás a templomról 1332-ből való, ekkor Dénes nevű papja 20 dénár pápai tizedet fizetett. Négy évszázaddal későbbről, 1729-ből maradt fenn egy újabb jegyzőkönyv, amely szerint a templom a mellette lévő temetővel együtt kőfallal volt kerítve, újrafedését három évvel azelőtt végezték el. Legutóbbi, szakszerű műemléki helyreállítása 1979-re készült el.
Ludwig Emil, mno.hu
