Magyar Nemzet szombati magazinjának egyik legérdekesebb sorozatát közöljük le folytatásokban, melyben a remek Ludwig Emil megmutatja nekünk a rejtőzködő Magyarország eldugott kincseit, melyek mellett sokszor figyelmetlenül elhaladunk a mindennapi rohanó életünk során. Vigyázzunk ezekre a páratlan kincsekre, hiszen ezek a kincsek alappillérei szeretett Hazánknak.
Gótikus lovagvár bemutatásával folytatjuk barangolásunkat Magyarország rejtőzködő építészeti értékeinek nyomában. A Mátra déli lábánál, szép szőlőültetvények közt kanyargó országút mentén fekszik Kisnána. A meredek hegyről leszaladó, olykor vészesen megáradó Tarnóca-patak közelében, Domoszló és Verpelét között félúton fekvő, 1800 lakosú község története a X. századig nyúlik vissza. Nána a honfoglaló Aba nemzetség kiterjedt birtokának része volt. A következő évszázad derekán – harmadik magyar királyként – trónra emelkedett Aba Sámuel a közeli Sáron rendezte be uralkodói központját, 1044-ben bekövetkezett erőszakos halála után a családjából szétágazó főúri famíliák osztoztak a Zagyva folyó és a Gyöngyös-patak közti területen. Így került Nána jobbágyfalu az Aba nembeli Kompoltiak kezére.
.jpg)
A magyar hűbériség e korai szakaszából nem maradt ránk a településre vonatkozó adat. A vár első említése is a XIV. századból való. Korábbi története az 1962 és 1968 között folytatott ásatás nyomán tárult fel. Vezetője, Pamer Nóra régész az alábbiak szerint foglalta össze a vár kialakulásának fejezeteit.
A Kompolti család uradalmi központjának számító Nána falu legrégibb épített emléke a dombháton lévő erődítmény karcsú, gótikus tornyának alapjai alól kiásott Árpád-kori körtemplom. Az ismeretlen patrocíniumú, helyi kőből épült, hét méter átmérőjű hajóból és patkóívű, keletelt szentélyből álló rotunda volt a település első plébániája, egyben a kegyurak családi egyháza. Kis temető övezte, onnan származhat az a három ódon, keresztes sírkő, amely a vármúzeumban látható. A XI–XII. századi épület köré épült az első erődítmény, amely akár a tatárjárást is átvészelhette. A Kompoltiak növekvő hatalmát, gazdagodását tükrözik a következő két évszázad építkezései, amelyek szinte szakadatlanul folytak a várban. Előbb a kápolna közelében álló román kori lakótornyot és az összekötő védműveket erősítették meg, bővítették, majd a belső lakóhelyiségeket fejlesztették emberöltőről emberöltőre egyre kényelmesebb főúri lakóhellyé.
Az 1312. évi rozgonyi csatában a Kompoltiak Károly Róbert király oldalára álltak Csák Máté hívei ellen. Ez szépen fialt a família tagjai számára: nevüket ott találjuk az Anjou uralkodók vezető lovagjai közt, később a Zsigmond király által alapított Sárkány-rend báróinak sorában. A dinasztia fénykorának emléke a kápolna csúcsíves részletekben gazdag tornya, valamint a gótikus palota. Az 1400-as évek elején ismét megújított vártemplom kriptájában temették el az 1428-ban meghalt Kompolti Lászlót. (Sírköve a második világháború idején eltűnt, a ma látható az eredeti rajzának alapján készült rekonstrukció.) A több helyiségből álló, alápincézett, emeletes épületszárnyban míves téglapadlózatok, kőbordás boltozatok, faragott ajtók és ablakok, kandallók töredékei árulkodnak a lovagi rezidencia középkori pompájáról.
Nána vára mindenkor inkább főúri családi fészek volt, mint harcászati jelentőségű erőd. Birtoka a Kompoltiak kihaltával a Gúti Országhokra, majd Losonczi Istvánra szállt. Utóbbi főkapitányként menedéket nyújtott várában a Gárdonyi-regényből ismert rablólovagnak, Móré Lászlónak, akinek árulása révén foglalta el és rombolta le a török 1543-ban Nána várát. Köveit később a környéken építkezők hordták szét.
Ludwig Emil, mno.hu
