Sofőr voltam, de munkatárs is. Ez utóbbi szó áll Ágh István Üres bölcsőnk járása című könyvének dedikációjában. A költővel több fotós utat megtettem legendás Trabantommal. Együtt jártunk Nagyvázsonyban is, ahol a pálos kolostor romjai között gondolkodtunk el a világ múlandóságán, de a kegyelmen is.
Vázsonykő, Vázsony, ma Nagyvázsony várát 1472-ben, Vezsenyi László magva szakadtával Kinizsi Pál kapta királyi adományul. „Kinizsi a háborúkból mindig Vázsonyba tért meg. Mert szülőföldjére visszajár az ember – vallja Ágh István említett könyvében. – Oda vitte feleségét, Magyar Benignát, ezt a furcsa életű aszszonyt. Magyar Balázs lánya, Mátyás másik hadvezére. Úrilányból úriasszony. De miféle! Harminc évvel élte túl férjét.”
A „… Magyar (Buzitai, Kaszai) család Magyarország legkiválóbb, de egyúttal legrövidebb életű családjainak egyike – írja Nagy Iván. – Fiú ágon tulajdonképpen csak Balázs személyében virágzott, aki Mátyás király alatt közlegénységből felső-magyarországi kapitányságra, majd erdélyi vajdaságra, egyszersmind dalmát- és horvátországi bánságra vergődött fel. Kassa táján halt meg 1490-ben. Balázsnak László nevű fia korán elhalt, egyetlen leánya maradt, Benigna, akit az atyai végrendelet az egész hátramaradt vagyon örökösévé és az atyai akarat a vitézsége által felemelkedett Kinizsi Pál nejévé tett. Beninga Kinizsi Pál halála után (…) Kamicsáczi Horváth, másképp Miszlenovich Márk királyi udvarnokhoz ment nőül; ennek is lova felbukta miatt történt halála után Benigna harmadszor az egyszerű nemes Kereky Gergelynek nyújtá kezét.”
Ismét Ágh Istvánt idézem: „… a 20–25 évvel fiatalabb középnemes (…) rossz ember volt. Vagyont akart. A rossz lelket bizonyára szép test rejtegette, ha a gazdag, öregedő úrnő férjhez ment hozzá. 1519-ben Magyar Benigna megölette, és a vár árkába dobatta. Őt lefejezésre és jószágvesztésre ítélték, de II. Lajos király megkegyelmezett neki. A Felvidékre húzódott, bűnbocsánatért vezekelt, Istenhez imádkozott.”
A magyar művelődéstörténet ezen imádságokat tartalmazó könyvét úgy tartja számon, mint a középkorból ránk maradt legfényesebb magyar kéziratot. Az összeállító-másoló, valamint a könyvdíszítő művész valószínűleg a nagyvázsonyi pálos kolostor lakói közül került ki. Minthogy a kézirat egy imát tartalmaz Kinizsi Pál uram betegségére, feltehető, hogy röviddel 1493 előtt készülhetett. Most ebből a bűnbánó imádságból idézek mai helyesírással:
„Idvez légy, szentséges Mária, Istennek anyja, mennyországnak királyné asszonya, paradicsomnak kapuja, ez világnak asszonya. Te vagy egyetlenegy tiszta szűz, te fogadád Jézust bűn nélkül, te szüléd ez világnak teremtőjét és megváltóját, kiben én nem kételkedem. Imádjad énértem Jézust, te szerető fiadat, és ments meg engem minden gonosztól. Ámen.
Pál uram betegségéről szerzett imádság, kit mind papok, kit barátok minden egyházban megmondanak. Mentül először öt Pater nostert, hét Ave Mariát kell mondani.”
A vázsonyi pálos kolostor romjait sokszor láttam, s először mindig a három férj jut eszembe, majd ez az imádság s persze Magyar Benigna neve is. Azért csak a neve, mert az arcát nem láttam soha.
Móser Zoltán, mno.hu