Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot.
Bicske ma ugyanúgy főutak kereszteződésében fekszik, mint a középkorban. Erre, a Szent László-patak völgyében haladt az észak–déli irányú nemzetközi útvonal, a szerémségi út, a baranyai nagyút s erre (Budáról Bécs felé) a mészárosok útja.
Ha körülnézünk a vidéken, azt látjuk, hogy néhány kilométerre egymástól, Bicske határában több, XII–XIII. században épült templomrom található, amelyeket a falvakkal együtt a tatárok vagy a törökök pusztítottak el. De van egy másik, szintén középkori templomrom is, amelynek csak alapfalai láthatók. Szintén középkori, becses emléke is a városnak az Országos Levéltárban található, Károly Róbert uralkodásának idejéből származó oklevél. Az 1306. május 6-án kelt oklevél említi Bicske birtokosait, s azt is megtudjuk, hogy Botond ispán még két életben lévő fiának hűségükért és alázatos szolgálataikért a király megengedte, hogy Bicskén vámot szedhessenek e forgalmas helyen, és egyben megszabta az egyes vámtételeket. (Botond ispán egyik fia, Péter horvát bán, Gergely előbb székesfehérvári prépost, majd 1298-tól esztergomi érsek, a harmadik fiú, János ispáni méltóságot viselt.)
E becses oklevél részletét Nemes Nagy Ágnes fordításának felhasználásával másolom ide: „Mi, Károly, Isten kegyelméből Magyarország királya ez oklevél szövegével tudtára adjuk mindazoknak, akiket illet, hogy megtekintvén Botond fiainak, Péter bánnak és János ispánnak hűségét és érdemes szolgálatát, melyet hű buzgalommal sokféle hadi vállalkozásaikban és ügyeikben kimutattak és alázatosan cselekedtek, átengedtük nekik Bicskének nevezett falujukban az adó vagy vám szedését. Vagyis egy mázsának nevezett rakott szekér után alkalmanként 12 folyó dénár, hasonlóképpen egytonnányi bor után is; más kisebb áruk után 6 dénár, sószállító szekér után egy (kocka) só, egy eladó ló után 2 dénár, hasonlóképpen egy aprómarha (juh) után is; egy disznó után egy dénár; egy árut vivő gyalogos után a 4 dénár, egy egyszerű gyalogos után a szokásos 1 dénár örökös és visszavonhatatlan behajtatását. Ez adóról nekik privilégiumlevelünket kiadjuk, amikor ezt az írást újra felmutatják.
Kelt Egerben, Szent János evangélista ünnepén. A latin kapu előtt. Az Úr 1306-dik évében. Királyságunk ugyancsak 6-dik évében…”
Móser Zoltán, mno.hu
