Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot egy kicsit másképpen.
Csalomja (ma: Nagycsalomja) Ipolybalog és Balassagyarmat között fekszik félúton, az Ipoly túlsó partján, vagyis Szlovákiában. A Hontpázmán nemzetség ősi birtoka, de Erzsébet királynénak (1439), a Farnosi (1471) és a Gécsi (1508) családnak is volt itt birtokrésze. Egy 1471-es oklevél megőrizte az itteni jobbágyok nevét is. Ezek a családok laktak itt 500 évvel ezelőtt: Both, Bothoos, Csetnek, Danyk, Doka, Herke, Kovács, Molnár, Toth, Török, Warga, Weres, Soos, Szabó. Nyilván ezek családok egyikének kései utóda az az özv. Kremnyicsan Vinczéné Fábián Ilona, akitől Ág Tibor 30 évvel ezelőtt az alábbi népdalt gyűjtötte:
Végig, végig Csalomiján végig,
Három huszár megy a falun végig,
Ugye, babám, hogy ül a nyeregbe’,
Mint a búza a fekete földbe’.
Végig, végig Csalomiján végig,
Minden kis ablakban rózsa nyílik.
Minden kis ablakban kettő három,
Csak az enyém hervadt el a nyáron.
Ha az éneknek megfelelően végigmegyünk a falun, azon túl északra egy dombon a falu volt templomára, egy romra találunk. A falunak – 1244-ből adatolható oklevél alapján – Egyházascsalomja volt valaha a neve. A régi építményről Gyürky Antal a következőket írta: „Nagy Csalomián még 10–15 év előtt fennállot az országút mellett emelkedő dombon egy XII. században épült templom, melyet érdemes lett volna történelmi mű becse végett fenntartani, de mivel a falutól távol esett, és mivel a faluban bár csekély terjedelmű templom épült, a becses ereklye gondozás hiánya végett elpusztult, s ma már csak romjai láthatók.”
Napjainkban már a romokat is gyom és bozót veszi körül. „A később felújított reneszánsz falmaradványok és az apszis körvonalai így csak közelről láthatók – írja Honti barangolások című könyvében Csáky Károly, aki elvezetett annak idején e romhoz. A gizgazok közül csupán a homlokzat emelkedik ki háromszög csúcsával. Az oromzat keményen dacol az idővel, híven őrzi a templom értékes, XIV. századi gótikus kapuját.”
Szerencsémre kezembe került Csáky Károly legújabb könyve, amelyben a szerző erről a romról már múlt időben beszél: „az idő vasfoga keményen dolgozott”, s ez a rom összedőlt azóta. Azt is megemlíti, hogy e kép alapján még talán helyre lehetne állítani a romot, legalább a gótikus kaput. Mit lehet ehhez hozzátenni? Talán csak annyit, hogy a sorozat címére és a van-volt-lesz hármasságra figyelve próbáljuk elrendezni a dolgokat: a voltat éppúgy, mint a nincset.
Móser Zoltán, mno.hu
