A modern és a régi, a hagyományos és az új értékek találkoznak itt Franciaország fővárosában, a fény városában, ahogy azt számos leírásban olvashatjuk. Leginkább talán az ifjúi éveit itt töltő Ernest Hemingway ragadja meg a város lényegét, amikor azt írja egyik barátjának, hogy:
„Ha szerencséd volt és ifjan Párizsban élhettél, bárhová vetődj életed során Párizs veled marad mindig, mert Párizs vándorünnep.”
Az Eiffel torony tiszteletet parancsoló vasszerkezete, a Diadalív méltósága és a Notre-Dame tornyai, ahogy a gótika szépségét hirdetik, mind-mind egyenként megérnek egy látogatást. De én mégis egy kis utcában, a Rue de Buöcherie 37. szám alatt található és mára világhírűvé vált könyvkereskedést, Párizs leghíresebb angol nyelvű antikváriumát a Shakespeare and Company-t ajánlanám a megtisztelő figyelmükbe.
A Shakespeare and Co. nem titkos hely, sőt igazi turistalátványosság, hiszen minden magára valamit is adó bedekkerben szerepel. A Notre-Dame tőszomszédságában álló, a nevét Sylvia Beachtől az Ulysess első kiadójától, az első világháború utáni párizsi bohémvilág amerikai származású vezéralakjától kapta, aki ezen a néven működtetett kölcsönkönyvtárat Párizs belvárosában.
Majd halála után 1962-ben örökölte meg tőle a cégért és a könyvkészletet egy másik szintén Párizsban élő irodalomkedvelő amerikai George Whitman, aki átkeresztelte a Szajna partján lévő könyvesboltját és immár Shakespeare and Co. néven el is indította a világhírnév felé. A kereskedés kívülről patinás és komoly, de belülről igazi bohém művésztanya, hiszen a felső szinten a mai napig működik, üzemel egy bentlakásos művészlakás, ahol koszt-kvártélyért cserébe a szegény művészlelkek 2-3 órás munkát vállalnak a boltban.
A könyvek közelében egy megmagyarázhatatlan boldogságot érzek. Megnyugvást, az otthon melegét. A könyvek lapjaiból áradó évszázados tudás átjárja az egész testemet. Így volt ez akkor is, amikor a Shakespeare and Co. régi, korhadt, de ugyanakkor tiszteletreméltó könyvespolcai között sétálgattam. A könyvek gerincét olvasgatva hirtelen egy gyönyörű zongorajátékra lettem figyelmes, amelynek hangjai az emeletről szűrődtek le, a könyvek között válogató, kipirosodott arcú nézelődők közé. A véletlenszerűen kihelyezett fotelekben olvasgató embereket láttam, akik az ablakból beszűrődő fényben, a Notre-Dame ámulatba ejtő tornyainak látványa mellett merültek el az irodalom szépségében.
Az eladók, lévén, hogy maguk is művészek, – írók, költők – nagy becsben tartják a könyveket és magukénak érzik az egész könyvesboltot. Ezért van a Shakespeare and Co.-nak olyan lágy, családias, ugyanakkor lüktető aurája, hangulata, hogy a megfáradt utazó érkezzen bármely országból, bármely napszakban otthonra lel ebben a kis Szajna-parti könyvkereskedésben. Itt lelke van mindennek, a régi könyvespolcoktól kezdve, a megsárgult könyveken át, az itt megvásárolt könyvbe bélyegzett pecsétről ránk tekintő Shakespeare mosolyáig.
Végre megértettem Hemingwayt, megértettem a várost, most már velem marad mindig, hiszen Párizs valóban Vándorünnep.