Hogyan jelent meg a „zenei erőszak” a Kádár-rendszerben?
Mi lesz a Cseh Tamás Programmal jövőre? Mely neves külföldi előadóknak ünnepeljük idén a 70. születésnapjukat? Mit kell tudni Bródy Jánosról? Többek között ezekre a kérdésekre kaphattak választ az érdeklődők június 22-én a Ludwig Múzeumban, a hetvenéves zenészek tiszteletére rendezett Időtlen hangok című konferencián.
Bajnai Zsolt, az NKA Cseh Tamás Program Ideiglenes Kollégiumának vezetője köszöntőjében kiemelte, hogy 525 millió forint fordítható a Cseh Tamás Program (CSTP) 2016/2017-es évadára, illetve plusz 100 millió forint a Programiroda működésére. Kiemelte: a CSTP Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzése alprogramja tovább folytatódik, e konferencia előadásaiból pedig kötet készül majd. „A Cseh Tamás Program kapcsán mindig az indulózenekarokat támogató alprogram jut eszünkbe, holott a könnyűzene megőrzése is legalább olyan fontos, mint az utánpótlás támogatása” – mondta Bajnai Zsolt. Hozzátette: ezen alprogram keretében valósulhatott meg az egykori Ifiparknak emléket állító kiállítás, az Azok a régi csibészek poptörténeti talkshow-sorozat, illetve az Oral History keretében készült interjúsorozat, melynek alanyai híres zenészek voltak.
A konferencián Csatári Bence történész „Üss a kölökre!” – erőszak a Kádár-korban tematikában tartott előadást, melyben kifejtette: gyakori volt, hogy a koncerteken a fiatalok minden indok nélkül kaptak pofonokat a biztonsági őröktől. De nem csak a zenerajongók irritálták a rendszert: Szörényiék „rángatózása” vagy a ’80-as években a punkok pogózása is. A zenészeket ért atrocitásokat „örökítette meg” Nagy Feróék Üss a kölökre! című száma, melyben rámutattak a korabeli társadalmi visszásságokra, a prüdériával átitatott szocialista erkölcsiségre, a kilátástalanságba zuhant fiatalságra, illetve az idősebb szülői nemzedék öncélú, sokszor megalázóan ható pofonjaira. Jellemző volt akkoriban, hogy az öt-hat évente megújuló popkultúra következében a hatalom egyre „erőszakosabbá” vált: az ’50-es évek végén–’60-as évek elején a rendfenntartók már akkor is használták rettegett „kádárkolbászt”, ha valaki jazz-koncertre látogatott el. Számos zenész is beszámolt őket ért atrocitásokról: Benkó László (Omega) és zenésztársai például a rajongókkal együtt egész éjszak fél lábon álltak a fal mellett a cellában, miközben a rendőrkutyák ugrásra készen vártak arra, hogy megtámadják őket, ha leteszik a lábukat. Nem volt ritka, hogy a zenészeket koncertjeik közben igazoltatták, mint például Nagy Ferót, aki egy kevéssé ismert történetről is szokott mesélni. A ’80-as években kisfiáért ment az óvodába a Trabantjával, amely azonban még nem volt a nevére íratva. Megállította őt a rendőr, és miután magyarázkodni kezdett, a rendőr lefújta gázspray-vel, bilincsbe verte, majd bevitte a rendőrségre, ahonnan jó darabig nem engedték el, így a gyerekért sem tudott elmenni az óvodába.
Stumpf András, a Mandiner főmunkatársa, a Szörényi Leventéről készült könyv szerzője a „magyar dal apjáról”, Bródy Jánosról tartott előadást, kiemelve: Bródy munkássága zenei munkásság. Mesélt a nógrádverőcei kezdetekről, és külön megemlítette: nem csoda, hogy zenei pályára tévedt, hiszen apai ágán számos muzsikus található, édesanyja pedig nagyon sok dalt énekelt neki, amikor kisfiú volt. Szó esett arról, hogy Bródy János 1968-tól a szovjet blokkba tartozás keserűségéről énekel virágnyelven – elég csak a sárga rózsa motívumra gondolni, amely az ígéretekkel szembeni csúfos valóságot szimbolizálja.
Stumpf András kitért Bródy felejthetetlen számára, a Ha én rózsa volnék címűre, mely Koncz Zsuzsa Jelbeszéd című lemezére került fel először, és amelyet rögtön be is tiltottak. Nevét szólóelőadóként is jegyzi a szakma – ez jelentette az első komoly törést Bródy és Szörényi között. Érdekesség a zenészről, hogy titokban az Omegának is írt szövegeket.
A Mandiner főmunkatársa elmondta: a rendszerváltás után már felesleges volt a virágnyelv, ezért Bródy több dalában is konkrét politikai tartalom figyelhető meg. „Bródy munkássága olyan életmű, amely kulturális szempontból mindig ellenszegül az önfeladásnak” – zárta előadását Stumpf András.
Jávorszky Béla Szilárd zenei szakújságíró nehéz feladatot kapott: olyan 10 híres külföldi zenészt kellett bemutatnia, akik 1946-ban, tehát 70 éve születtek. Bevezetésként elmondta, hogy a rock and roll indulását két eseményhez szokás kötni Amerikában: vagy Billy Haly Rock Around The Clock című lemezéhez, vagy Elvis Presley That’s All Right című kislemezéhez – mindkét korong 1954-ben jelent meg. Nagy-Britanniában ennél egyszerűbb a helyzet: a szigetországban a The Beatles Love Me Do című, 1965. október 5-én megjelent albumához kötik a születést. Magyarországon nincs ilyen konkrét dátum; az első magyar nyelvű beatdalokat 1965 nyarára datálják.
Beat/rock forradalmárok azonban nemcsak 1946-ban születtek: igen neves és máig ismert művészek látták meg a napvilágot 1940 és 1945 között is, olyanok, mint John Lennon, Bob Dylan, Paul McCartney, Jimi Hendrix, Mick Jagger, Jim Morrison, Janis Joplin, Keith Richards, Jimmy Page vagy Eric Clapton.
No, de kik is ünneplik a 70. születésnapjukat idén?
- Syd Barrett: az 1965-ben megalakult Pink Floyd alapítója, akit drogfüggősége miatt 1968-ban végleg kirúgtak a zenekarból.
- David Gilmour: ő lett Barett utódja a Pink Floydban – 1967-ben még csak ötödik tag, majd 1968 véglegesen átvette Syd helyét.
- Donovan Leitch: a brit folkrock alapjait teremtette meg első nagylemezével. A zenész 1965 februárjában tűnt fel, egyszerű melódiákkal dolgozott, majd 1968-ban a keményebb hangzás felé fordult – ezt követően alapította meg a Led Zeppelint.
- Cher: őt nem kell bemutatni, ám jó, ha tudjuk, hogy világszerte 100 millió eladott lemezzel büszkélkedhet.
- Barry Gibb: aki a Bee Gees tagja volt.
- Marianne Faithful: eleinte romlatlan angyal volt, majd miután megismerte Mick Jaggert, a halál jegyese lett drog- és alkoholfüggősége miatt. Broken English című lemezével tért vissza 1979-ben, és innentől kezdve karrierje akusztikus irányt vett.
- Freddie Mercury: szintén nem kell bemutatni a Queen legendás énekesét, aki Zanzibárban (India) született, remek zenei memóriája volt, eleinte a grafikusi pályát választotta (a Queen-logót is ő tervezte), de használt ruhákat is árusított. Olyan előadók inspirációs forrása, mint George Michael, a Metallica vagy Dr. Dre.
- Benny Andersson: az ABBA egynegyede.
- Patti Smith amerikai énekesnő.
- Malcolm McLaren: aki csak anarchiát akart, nem zenét, így hozta létre a Sex Pistolst 1975-ben.
A konferencia végén a rendhagyó Azok a régi csibészek poptörténeti talkshow-n Lévai Balázs újságíró Bródy Jánost faggatta. Szóba került a hangrögzítés megjelenése, mely új helyzetet teremtett a világban. Edison fonográfjával ugyanis új világ vette kezdetét: az énekelt dal visszanyerte erejét, amelyet a Gutenberg-galaxis feltűnésével vesztett el – az énekelt dal eredete kapcsán elég csak Balassi Bálint műveire gondolnunk. A zenész elmondta, hogy a hanglemez elterjedésével az írásbeliség újra egyenrangú információkezelési formává vált, illetve ennek hatására lehetett egy kicsit „nyújtózkodni”, hiszen nem csak egy-két slágernek volt hely, hanem lehetőség volt akár egy történetet is elmesélni vagy hosszabb számokat írni. Ettől kezdve a rockzenészek kezdtek olyan dalokat szerezni, amelyek összehasonlíthatóak voltak presztízs tekintetében a komolyzenével – és a koncertek is megszaporodtak.
Bródy János elmesélte, hogy tavaly 16 ezer dalt jelentettek be a szerzők az Artisjusnál – ez rengeteg szám, így a produkciók nagy részének esélye sincs arra, hogy túlélje az első megjelenési formáját. Kiemelte: minden fiatal zenész törekszik arra, hogy a saját produkcióját megkülönböztesse a többiekétől, ezért érzelmileg visszanyúlnak a régi gyökerekhez, mint például a bakelit lemezhez, mert annak „varázsa” van. „Pedig szinte pont ugyanúgy szól, mint a digitális változat” – tette hozzá a zenész.
A tehetségkutató műsorok kapcsán elmondta: ezek inkább nézettséggeneráló műsorok, melyekben újabb és újabb arcok bukkannak fel, akik „csak” nagyon jó előadók, egyéniségük azonban nincs. Ezért a műsor után nehéz helyzetbe kerülnek, ha meg akarnak maradni a pályán, hiszen ehhez szükség lenne szerzői kreativitásra, amely azonban ezekben a műsorokban háttérbe szorul.
