Hatodik alkalommal tartja meg 2017. január 7-én újévköszöntő tánckoncertjét a Szolnoki Szimfonikus Zenekar
– most Szimfonikus táncok címmel. A már társadalmi eseményként jegyzett produkció megálmodója Izaki Maszahiro. A japán karmestert az érzékek játékáról, a zene által megnyitott lelki útról és az idei programról kérdeztük.
Hogyan hat érzékeinkre az a zene, amelyet nagylétszámú szimfonikus zenekar szólaltat meg? Miben rejlik ennek a különleges, egyedi hatásnak a titka?
Egy sportcsarnokban megrendezett koncerten a hallgatóság mindenképpen hatásosabb, izgalmasabb élményre számít, mint egy hangversenyteremben. Hasonló hatásra, mint amelyet a cirkuszban vagy akár egy sporteseményen lehet megélni. A színpadon megjelenik egy nagy létszámú zenekar, a kórusok, a táncosok… ez valóban olyan érzés, mintha egy nagyformátumú cirkuszi előadás részese lenne az ember. Amikor a koncert kezdetén a közönség meghallja a zenét, látja a felvonuló kórusokat, táncosokat, szembesül azzal a különleges atmoszférával, amelyet egy ilyen nagyszabású esemény teremt. Ekkor mindenről megfeledkezve adja át magát olyan katartikus élménynek, amely abban a pillanatban megfellebbezhetetlenül egyedi és megismételhetetlen. Nem véletlen ez, hiszen a hallgatóság ekkor testközelben, élőben, saját szemével, saját fülével érzékelheti mindazt, ami a színpadon történik több száz szereplő közreműködésével.
Miért van az, hogy egy-egy tánc, ritmus könnyeket vagy épp álmodozó mosolyt képes csalni az arcunkra?
Miért hat meg minket a zene és a tánc? Nem tudom erre a választ, de feltételezem, hogy az ok az emberi lények által életre keltett művészetek dinamizmusában keresendő. Az emberek mindig empátiát mutatnak embertársaik érdekes és csodálatos cselekvései iránt. Az empátia fokának függvényében ez néha könnyekhez, máskor mosolyhoz vagy álmodozáshoz vezet. Ez természetes, hiszen minden, amit emberi lény alkot, emberi érzelmekkel telített.
A 2017-es újévi tánckoncerten milyen műsorra számíthatunk?
A produkció repertoárján dinamikusabb és ritmikusabb zeneművek szerepelnek, mint az elmúlt években. A közönség most találkozhat pár standard darabbal, latin, magyar és angol művekkel, valamint egy picivel egzotikusabb és provokatívabb darabokkal is, mint az eddigiek. Arra számítok, hogy ez a multinacionális zene katartikus élményt jelent majd, és fergeteges hangulatot fog teremteni.
Idén is csaknem 300 szereplő működik közre az esemény megvalósításán, táncosok, énekkarok, zenészek. Mikor próbálnak, hogyan érik össze az ön által megálmodott atmoszféra, mely évről évre visszatérő siker?
Meglepő módon csak egyszer próbálunk, éspedig az előadás előtt. Számomra ez mindig maga a csoda. Sajnos a többszöri próba sok munkát, időt és kiadást jelentene a résztvevő együtteseknek, mindez ráadásul az év elején. És akkor még nem is említettük, hogy minden csoportnak számos saját előadása van a szilvesztert megelőző időszakban. Ebben a nehéz helyzetben mindenki egyénileg készül, a főpróbán összeadjuk tudásunk legjavát, és együttműködünk a cél érdekében. Ez persze nagyfokú professzionalizmust feltételez.
Már hat szezonon túl vagyunk, amióta ön megalkotta a tánckoncert műfaját. Hat teltházas sportcsarnokbeli koncert, hat egymástól merőben más zenei stílus, koreográfia és művészi megoldás. Hogy tekint vissza az eddigi tánckoncertekre? Mit vár a 2017. évi újévi műsortól?
A legnehezebb kérdés számomra az, hogy milyen lesz a következő. Minden eddigi koncertnek megvolt a sajátos, egyedi koncepciója és témája. Ez számomra főzeneigazgatóként nagy felelősséget és nehéz munkát jelentett. Ugyanakkor azt hiszem, hogy az új, érdekes célok kitűzése megakadályozza a modorosság kialakulását és újabb sikerekhez vezet. A különböző tánccsoportokkal és kórusokkal való együttműködés mindig nagy hatással volt rám, és új dolgokra ösztönzött. Bízom benne, hogy a 2017-es újévi tánckoncert is új inspirációkat ad majd számomra.
