A Don Quijotét viszi színre a Magyar Nemzeti Balett november 19-én.
A darabot a világhírű Michael Messerer állította színpadra Budapesten. A grandiózus produkció négy szereposztásban, az Operaház történetének egyik leglátványosabb díszletében, nyolcelőadásos szériában látható november 27-ig. Hatalmas, guruló épületek és egy nyolc méteres szélmalom is lenyűgözi majd a közönséget.
Látványos előadást hozott létre az Opera táncegyüttese, a Magyar Nemzeti Balett, a nagyszabású produkcióban előadásonként hetvenhat táncművész és huszonnyolc statiszta szereplő vesz részt. A koreográfus mellett tizenegy betanító balettmester dolgozott a társulattal a hét hetes felkészülési folyamatban. A darabban tucatnál is több szólóbalerina és nyolc férfi szólista csillogtatja meg technikai tudását, és tánckari tagok is lehetőséget kapnak nagyobb szerepekre. A női szólisták között feltűnik a társulat új csillaga, Melnik Tatiana, Basil legendásan nehéz szerepében pedig többek közt Leblanc Gergely, az évad Étoile-ja is színre lép.
A darabot színpadra állító, moszkvai születésű Michael Messerer hosszú ideje a világ egyik legkiválóbb balett-tanára, klasszikus tanítási metódusában a műfaj legjobb orosz és a nyugati pedagógiai hagyományait ötvözi. Mesterkurzusokat tartott Amerikában, Oroszországban, Ausztráliában, Törökországban, Dániában, Svédországban, öt német és hat olasz nagyvárosban, Monte Carlo, Párizs, Tokió, Bécs, Buenos Aires, London, Birmingham neves együtteseinél. Több mint 25 éve dolgozik a Londoni Királyi Operaházban a Royal Ballet vendég balettmestereként, a Magyar Namzeti Balettnél ugyancsak vendégként évek óta tart gyakorlatot, és vezette a tavalyi próbatáncot, 2009 óta pedig a Mihajlovszkij Színház vezető balettmestere.
Messerer 2012-ben vitte színre először a Petipa–Gorszkij–Minkus-féle Don Quijote-ét a szentpétervári Mihajlovszkij Színházban – az előadást azóta is óriási sikerrel játsszák Oroszországban és külföldi turnékon egyaránt, a koreográfus azóta más együttesek számára is betanította, 2016-ban pedig Solymosi Tamás felkérésére érkezett Budapestre, hogy a Magyar Nemzeti Balett művészeivel mutassa be a művet.
A darab új díszletben és jelmezekkel készült. „Az volt a kérésem Rózsa István díszlettervező és Rományi Nóra jelmeztervező felé, hogy egy spanyol reneszánsz-kori, humoros, tradicionális előadáshoz álmodjanak látványt, és kerüljék a túl harsány, groteszk megoldásokat” – emelte ki az orosz alkotó, aki saját munkájában csak apróságokon változtatott az Operaház színpadának méretéhez és a Magyar Nemzeti Balett táncosaihoz alkalmazkodva. Koncepciója nyomán a két magyar tervező keze alatt megszületett a Magyar Állami Operaház történetének egyik leglátványosabb kivitelű színpadi világa.
A kilenc képből álló produkcióban aprólékosan kidolgozott jelmezekben tűnnek fel a szereplők, a sok nyílt színi változásban hatalmas, guruló épületek mozgásával jutunk egyik helyszínről a másikra, a díszletnek pedig központi eleme egy nyolc méteres szélmalom, amelynek lapátjai forognak. A darab tánc-szakmai részével kapcsolatban Messerer kiemelte: „Ritka a világban, hogy ennyi szereposztással menjen egy balettelőadás, ráadásul ilyen kiváló szólótáncosokkal. Jó ideje figyelemmel kísérem a Magyar Nemzeti Balett munkáját, és az elmúlt években sokat javult az együttes általános nívója – nagyon megerősödött az egész társulat.”
Messerer művészi törekvése, hogy az újonnan színpadra vitt produkciók is harmonizáljanak az eredeti mű stílusával. A Don Quijotéban mégis nehéz egységes stílust felfedezni, hiszen a darab alakításában több generáció is részt vett. Michael Messerer rendezései a moszkvai produkciót örökítik tovább – azt az 1940-es, Petipa és Gorszkij féle előadást, amelybe például Kaszjan Golejzovszkij zseniális cigánytánca került új elemként.
Cervantes írásművének főhőse egy lovagregényeket faló, saját fantáziavilágában élő vidéki hidalgó, aki az olvasmányok hatására maga is kóbor lovagnak áll: saját magát Don Quijote de la Manchának, rozoga gebéjét pedig Rocinanténak kereszteli el. Kiválaszt szíve hölgyének egy parasztlányt, akit a magasztosan hangzó Dulcineának nevez és felruház mindenféle nemesi tulajdonsággal. Fegyverhordozónak felfogadja az egyszerű észjárású szomszéd parasztot, Sancho Panzát, akivel útra kel, hogy védelmezze az elesetteket, szembeszálljon minden veszedelemmel, és örök hírnévre és dicsőségre tegyen szert. Kalandjai során azonban rendre közönséges dolgokat vél ellenfélnek vagy éppen csodálatos lénynek: a szélmalmot óriásnak nézi, aranysisaknak vél egy réztányért, jóhiszeműségében gonosztevő gályarabokat szabadít fel, és a kalandok végén rendre pórul jár. Don Quijote alakja az örök illúziók és reménytelen küzdelmek, „szélmalomharcok” allegóriája lett. A könyv szerzője mit sem sejtett arról, hogy nem „csupán” egy népszerű olvasmányt írt, hanem az egyik legnagyobb hatású irodalmi alkotást, amit később az első modern európai regényként tartanak számon, és számos feldolgozásnak és színpadi műnek alapja lett.
Alekszandr Gorszkij/ Kaszjan Golejzovszkij/Michael Messerer/Ludwig Minkus
Don Quijote
A Magyar Nemzeti Balett bemutatója
2016. november 19.
További előadások: november 20., 23., 24., 25., 26., 27-én 11.00 és 19.00
