A színész nem kér sokat, csupán meghívja a prefektust a társulat legújabb bemutatójára. Ám a hivatalnok lekezelően és megalázóan bánik a komédiással, aki bosszúból azt ígéri neki, hogy nem tudja majd megállapítani: a hivatal aznapi ügyfelei közül ki a valódi és ki a színész. Ezzel kezdetét is veszi a humorral és meglepetéssel teli, kétrészes komédia a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SzFE) Ódry Színpadán.
Az első részben a IV. éves színművész osztály – Vajdai Vilmos vendégszereplésével – Eduardo de Filippo A komédia művészete című darabját adja elő. A szerző fanyar humorral álcázza azt a valójában nagyon fontos kérdést, hogy miként viszonyul a hatalom a színházhoz. Az előadáson elhangzik néhány erősen kritikus mondat az olasz színházak helyzetéről, az alkotók szellemét fogva tartó öncenzúráról és a megbecsültség hiányáról, amelyből később az egész komédia kibontakozik. Nem csoda, hogy a szerzőt foglalkoztatta ez a kérdés, hiszen ízig-vérig színházi ember volt. Forgatókönyvíróként, színészként, színházigazgatóként és filmendezőként is alkotott.
A 20. századi politikai instabilitásban a művészeknek és a közönségnek egyaránt menedéket nyújtottak az olyan görbe tükrök, mint de Filippo komédiásainak bosszúja. Számunkra is jóleső érzés látni, ahogy „a kisember” a pökhendi bürokrácia orra alá dörgöli a művészet legyőzhetetlenségét. A darab dramaturgiája különösen passzol a fiatal, lázadó, újgenerációs színészekhez. Az előadás alatt a színpad és a közönség kapcsolata végig szoros, hiszen a prefektussal együtt a néző is gyakran elbizonytalanodik, és csak találgatja, hogy ki a valós ügyfél és ki az elmaszkírozott színész. Vajon az igazi orvos jön a hivatalba segítségért, és a valódi pap szórja szanaszét a gesztenyehéjat az irodában, miközben egy házasságtörő leányanya ügyeit ecseteli? Mi van, ha a tanítónő és a parasztasszony drámája nem igaz, hanem csak komédiások kegyetlen bosszúja? A közönség a hivatalnokkal együtt keresi az igazságot, majd egy egyszerű poénnal kiderül a rejtély, a függöny pedig legördül.
Az előadás második fele rámutat arra, hogy az élet néha nagyobb drámával és mulatságosabb komédiával rukkol elő, mint bármilyen jól megírt színpadi darab. Ebben a felvonásban a rendezés modernebb, improvizatív köntösbe bújtatja ugyanazt a helyzetkomikumot, ezúttal a magyarországi hivatalokba invitálva a közönséget. A mai felgyorsult világban a jelenetek is pörgősebbek, a váltások, a díszletek átrendezése is spontán történik. Ahogy A komédia művészetében a karakterek nem rejtik véka alá erős bírálatukat az akkori olasz színházpolitikával szemben, a második részben a színészeknek lehetőségük nyílik kinyilvánítani saját érzéseiket a szakmájukkal kapcsolatos kérdésekről, kételyekről. Ez az újgenerációs színészeknél különösen fontos, hiszen közülük kerülnek majd ki a jövő meghatározó művészei. Érdekes látni azokat a témákat, amelyeket ez a korosztály fontosnak tart kiemelni. Az improvizáló színművészek többek között felvetik a családon belüli erőszak, a nemi identitásválság, a hajléktalanság vagy a generációs különbség problémáját, mindezt a hivatali ügyintézés nem is olyan elképzelt helyzeteiben.
A helyzetkomikumok tárháza – főleg ha hivatali dolgokról van szó – kifogyhatatlan. Bizonyára mindenkinek akadt már olyan ügyintézése, amellyel tovább lehetne folytatni a színművész osztály gegjeit. A második felvonásban új arcokat is láthatunk, de az is kiderül, hogy az első felvonás szereplői mennyire tudnak helyt állni új karakterekként. Az előadás egésze könnyed, játékos és vidám, a színészek pedig olyan üdítő lelkesedéssel játszanak, amelyet érdemes az emlékezetünkbe vésnünk. Olyan csillogást láthatunk a szemeikben, amely a neves színházak falai között játszó híres színészek egy részéből már kiveszett. A közönségben általában sok színészhallgató ül, és olykor feltűnik egy-egy ismertebb arc is, aki kíváncsi a tanítványok játékára. A néző egy valódi alkotóműhelyben vendégeskedhet az ilyen előadások alkalmával.
A színművész osztályok előadásaira egyébként is érdemes elmenni és egyáltalán nem a kedvező jegyár miatt, hanem azért mert az Ódry Színpad nézőterén a közönség igazán minőségi színházélményt kap.
I. rész Eduardo De Filippo: A komédia művészete
De Caro – Lestyán Attila
Giacomo Scuitieri – Kovács Tamás
Oreste Campese – Vizi Dávid
Bassetti – Szántó Balázs
Salvati atya – Vilmányi Benett
Lucia Petrella – Ballér Bianka
Girolamo Pica – Vajdai Vilmos m.v.
Parasztasszony – Mészöly Anna
Hivatalsegéd – Martinkovics Máté
II. rész Variácók és improvizációk de Filippo témáira a mai Magyarországon
Előadók: Ballér Bianka, Lestyán Attila, Kovács Tamás, Messaoudi Emina, Martinkovics Máté, Mészöly Anna, László Lili, Szántó Balázs, Vilmányi Benett
Dramaturg: Török Tamara
Látvány: Szakács Györgyi, Szlávik István
Rendező: Zsámbéki Gábor
Osztályvezető tanárok: Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea
További előadás: január 16-án, 22:30, Ódry Színpad Padlása.
Írta: Jámbor-Miniska Zsejke