, a Vámbéry Polgári Társulás és a Vámbéry Ármin Magyar Tannyelvű Alapiskola szervezésében. A programsorozatot könyvbemutató nyitotta: Felföldi Szabolcs Fény metszette élet című Vámbéry-albumával ismerkedhetett meg a közönség.
Felföldi Szabolcs kötetét Zimonyi István szegedi egyetemi tanár, a Vámbéry Tudományos Kollégium tagja mutatta be az érdeklődőknek. Az estet Hodossy Gyula, a Vámbéry Polgári Társulás igazgatója nyitotta meg és Keller László turkológus vezette. A nagyívű és beteljesedett Vámbéry-életutat ezúttal egészen különleges úton járja be a kiadvány. Ugyanis „ez a kötet az utóbbi, Vámbéryről szóló munkák sorát gyarapítja ugyan, de egészen sajátságos módon. A legfőbb eszköze e könyvnek nem a gondolatokat közvetítő szavak, hanem a képek. Képeskönyv, mondhatnánk, de ennél jóval több. A Vámbéryt és családját, barátait, ismerőseit és tanítványait megjelenítő képek mellett feltűnnek Vámbéry életének helyszínei, Dunaszerdahelytől Londonig és Teheránig. De a Vámbéry életmű utóélete, emléktáblák és emlékérmek, szobrok és utcatáblák, konferenciák és nevét viselő intézmények képi anyag is mind helyet kap e kötetben. A gazdag képanyagot mindenütt szakavatott magyarázatok és kommentárok kísérik, így kép és szó együtt jeleníti meg e páratlan életet és életművet.”
A könyvbemutatót követő napon rendezték meg a Vámbéry Ármin Földrajzverseny országos döntőjét a Vámbéry alapiskolában, Török Bence nyugalmazott tanár vezetésével. A zsűri vezetője Felföldi Szabolcs régész, történész volt, míg a szakavatott zsűriben Nagy Iván, a Csallóközi Múzeum kurátora és etnológusa és Fibi Sándor, a Vámbéry Polgári Társulás választmányi tagja foglalt helyet. A versenyt 81 ponttal a helyi Vámbéry alapiskola Napsugarak csapata – Almási Réka, Antalics Dóra és Kiss Enikő, felkészítőjük Domonkos Tímea – nyerte. Második helyen a nagymegyeri Bartók Béla Magyar Tannyelvű Alapiskola Bartókosok csapata – Gódány Balázs, Szabó Bence és Litavecz Fanni, felkészítőjük Fábrik Annamária –, míg a harmadikon a madari Édes Gergely Magyar Tannyelvű Alapiskola A Karaván nevű csapata – Édes Árpád, Édes Krisztián és Tóth Gergely, felkészítőjük Zahorcsek Mária – végzett.
A verseny ünnepi kiértékelését követően a szervezők és a vendégek megkoszorúzták a Vámbéry téri Vámbéry Ármin-mellszobrot. A város polgármestere, Hájos Zoltán a jeles tudós életútját és kitartását jelölte meg beszédében azon követendő például, melyet a ma fiataljai is magukénak kell, hogy érezzenek, míg Zimonyi István egyetemi tanár Vámbéry Ármin fölfelé ívelő pályaútját, a tudás és a szorgalom kéz a kézben járását állította a hallgatóság elé a jellem nagy példájaként. A Vámbéry-napokat végül a városházán zárták, aholis a Vámbéry-díjat adták át Barbara Kellner-Heinkelének, a berlini egyetem professzorának, a PIAC Kelet-kutató társulás főtitkárának, akit Vásáry István professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Vámbéry Polgári Társulás elnöke méltatott.
A világhírű tudós, Vámbéry Ármin
Vámbéry Ármin, eredeti nevén Wamberger Hermann 1832. március 19-én látta meg a napvilágot a Pozsony vármegyei Szentgyörgyön. Hároméves korában megbénult a bal lába, így járta be élete végéig Belső-Ázsiát. Édesapja röviddel az ő születése után kolerában meghalt, huszonkét éves édesanyja szegénységben nevelte, hamarosan pedig újra férjhez ment, így a család Dunaszerdahelyre költözött. Az ifjú Ármin a helyi népiskolába járt 12 éves koráig, azután szabóinas volt egy rövid ideig, majd a falusi kocsmáros gyerekének lett a házitanítója. Felismerve rendkívüli tehetségét, tehetősebb ismerősei elhatározták, hogy segítségére lesznek, hogy tovább tanulhasson: 1845-ben beiratkozott a szentgyörgyi piarista gimnáziumba, tanulmányait 1847-ben a soproni evangélikus líceumban folytatta. Tizenhat éves korára az anyanyelvén kívül már folyékonyan beszélt latinul, franciául és németül, miközben már tanulta az angolt, néhány skandináv nyelvet, oroszt, szerbet és más szláv nyelveket. Közben megismerkedett a török irodalommal, amelynek eredményeként erősen felkeltette érdeklődését a török kultúra, majd megtanulta a nyelvet is.
Vámbéry Ármin 1857-ben Eötvös József báró támogatásával Isztambulba utazott. Négyéves tartózkodása alatt először nyelvtanító lett Husszein Daim pasa házában, közben megismerte a keleti élet sajátosságait és szokásait. Majd oktatója és barátja, Mullah Ahmed Effendi segítségével sikerült olyannyira törökké válnia, hogy egy adott ponton a híres török államférfi, Fuad pasa titkárává vált. Mindez idő alatt tudományos folyóiratokban számos tanulmányt tett közzé török források alapján a magyarok történelmi vonatkozásairól, és emellett még elsajátított vagy húsz különféle keleti tájszólást is. Első műve, a német-török és török-német szótár 1858-ban Isztambulban jelent meg. A középkori krónikairodalom (például a Gesta Hungarorum és a Gesta Hunnorum et Hungarorum) megőrizte magyar történeti hagyomány a magyarság legközelebbi rokonainak a török népeket tekintette. E hagyomány nyomán Vámbéry Ármin Kőrösi Csoma Sándorhoz és másokhoz hasonlóan Ázsiában vélte fellelhetni a magyarok eredetét.
Még fiatalkorában, 1860-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Az MTA pénzügyi támogatásával 1861 őszén indult útnak Ázsiába, hogy a magyarok nyomai után kutasson. Rasid Effendi néven, szunnita dervisnek öltözve indult el Isztambulból. Teheránig jutott el, ahol csatlakozott egy Mekkából hazatérő zarándokcsoporthoz. Herátban búcsút mondott utazótársainak és Isztambulba tartott. Vámbéry útja volt az első sikeres, európai ember által véghezvitt újkori felfedezőút e térségben. Hosszú és veszélyes út után 1864 májusában érkezett vissza Pestre. Londonba utazott, hogy megszervezze útjáról írott könyvének angol nyelvű megjelentetését. A Közép-ázsiai utazás és annak angol nyelvű párja, a Travels in Central Asia 1865-ben jelent meg. Utazásainak hála nemzetközileg elismert író és híresség lett. Megismerkedett a brit társadalmi élet kiválóságaival. Ausztria londoni nagykövete a császárhoz szóló ajánlólevelet adott neki, aki Vámbéryt kihallgatáson fogadta és nemzetközi sikereit a Pesti Királyi Tudományegyetemre szóló nyelvtanári kinevezéssel jutalmazta. Vámbéry 1865-1904 között a budapesti tudományegyetemen a keleti nyelvek tanítója, majd tanára lett. Ő alapította a világ első turkológiai tanszékét itt, a Pesti Királyi Tudományegyetemen. Vámbéry a közeli türk-magyar népi és nyelvi kapcsolat elméletének szószólója volt, e tárgyban írott munkái gyakran durva hangvételű tudományos és közéleti vitát robbantottak ki Magyarországon, mely ugor-török háborúként híresült el.
Vámbéry munkássága nagyban hozzájárult az orientalizmus sajátosan magyarérdekű változatának, az Ázsiát, népeit, történelmét és műveltségét a magyar történelemmel és műveltséggel való összefüggésében vizsgáló turánizmusnak felvirágzásához. Vámbéry életének ritkán emlegetett oldala a Brit Birodalom külügyminisztériumának végzett ügynöki munka. Az Abdülhamid szultánnal és más magas rangú török vezetőkkel történt találkozóiról, illetve az oszmán politikai elitről szóló, és más, az oszmán politikát érintő megfigyeléseiről részletes jelentésekben tudósította a brit külügyet, akik busásan jutalmazták szolgálatait. Utolsó éveiben Vámbéry azt is elérte, hogy tőlük rendszeres nyugdíjat kapjon. Vámbéry 1872-ben Berecz Antallal, Hunfalvy Jánossal és Xántus Jánossal részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, 1860-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1876-ban rendes tagjává, 1893-ban tiszteleti tagjává, 1894-ben igazgatósági tagjává választották. Emellett 1889 és 1890 között a Magyar Földrajzi Társaság elnöke volt.
Forrás: Kultúra.hu/dunaszerdahelyi.sk/Wikipédia
Fotó: Nagy Attila