Itália, 16. század.
Sokat lehetne mesélni a korról, a reneszánszból a manierizmusba majd a barokkba hajló művészetről, a városállamok viszályairól, azokat uraló gazdag családokról. A Raffaello – A festőfejedelem című 3D-film ebben a korban helyezi el a festőóriást, akinek életét és munkásságát végre közelebbről is megismerhetjük. A Művészet templomai című ismeretterjesztő sorozat legújabb része december 14-én látható először az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
Itália nem véletlenül vált a művészet fellegvárává. A reneszánsz idején a kereskedőcsaládok és az egyház művészetpártolásával számtalan kiváló festő, szobrász, építész, tudós, író és polihisztor emelkedett ki a névtelenségből, többek között Brunelleschi, Donatello, Fra Angelico, Masaccio, Boticelli, Tiziano, Giorgio Vasari és még sorolhatnánk. Gondoljunk csak bele: ekkoriban még nem volt fotográfia és mozgókép, így ezen mesterségek nyújtották a reprezentáció és a propaganda leghatékonyabb eszközeit! Az igazán nagy tehetségek a városállamok közti viszályok ellenére is beutazhatták a csizmát, megrendelésre dolgozhattak Rómában, a Vatikánban és Firenzében. A 16. században, vagyis a cinquecento (jelentése: ötszáz) időszakában az olasz művészet olyan ikonjai alkottak, mint Leonardo da Vinci, Michelangelo Buonarroti és Raffaello Sanzio.
De mi is juthat eszünkbe Raffaellóról? Bájos és bensőséges ábrázolású Madonnák, színekben és szépségben gazdag művek, a vatikáni szobákba pápai megrendelésre készített freskók. A Raffaello – A festőfejedelem című 90 perces mozifilmben gyerekkorától a haláláig követhetjük végig Raffaello pályáját és eddig sosem látott alapossággal nyerhetünk betekintést munkáinak részleteibe, hátterébe. Az Urbinóban az 1480-as években született kis Raffaello tehetségét édesapja gyorsan felismerte és a festészet felé terelte. Ám a gyermeknek korán önállósodnia kellett: édesanyját nyolcéves, édesapját 11 éves korában veszítette el. A film sugallja, hogy talán éppen árvasága miatt ábrázolta festményein olyan gyakran Madonnát és a gyermek Jézust. Mindeközben a képkockákon megjelennek ifjúságának helyszínei is: az urbinói hercegi palota és a mai napig álló Raffaello-ház, ahol első évtizedét töltötte.
AZ ifjú 1504-ben költözött Firenzébe. Megismerhetjük itt készült munkáit, melyek már Raffaello fejlődéséről vallanak: alakjai egyre természetesebbek, szentjeit inkább világi és kevésbé szakrális szereplőkként, emberi érzésekkel és mozdulatokkal ábrázolja. Kiderül az is, hogy az ifjú festő ekkor találkozott Michelangelóval és Leonardóval, utóbbitól látta a Mona Lisát is. Mindketten nagy hatással voltak a fiatal, kísérletezni vágyó festőre, és az addig építészeti háttérben gondolkodó, perspektívától és az ideális városképtől megbabonázott Raffaello ezt követően kezdte el nemesi portréit és Madonnáit természeti környezetben ábrázolni. A film második része már a Rómában töltött éveit dolgozza fel egészen a haláláig: párharcát Michelangelóval, az egyházfő megrendeléseit a Vatikánban, a pápai stanzákban, valamint a várostól nem túl messze, a Villa Farneseben található, magánmegrendelésre készített freskóit.
A Raffaello – A festőfejedelem besorolása szerint ismeretterjesztő film, mégis jóval több dokumentumfilmnél. A téma ugyan megkívánja, hogy szakértők is megosszák kutatásaik eredményeit és véleményüket a nézőkkel, de érdekes módon ahelyett, hogy ezek a betétek kizökkentenének a 16. századi Itáliából, még mélyebbre visznek Raffaello élettörténetében. Mindemellett játékfilmjelenetek és belső monológok is tompítják a film tudományos jellegét, így könnyed és élvezetes kilencven percet tölthetünk el Raffaello Itáliájában.
A legnagyobb erénye a Művészet templomai sorozat újabb részének – amellett, hogy bemutatja a híres, de mégis kevéssé ismert Raffaello életművét –, hogy a gyönyörű látványvilágot lényegretörő, mégis élvezetes képelemzés egészíti ki. A festészethez erősen kötődik az a sztereotípia, mely szerint az ecsetkezelést, a fény- és árnyékkezelést vagy az anatómiai kidolgozottságot kell dicsőíteni egy képen, és ezért is érdemes múzeumba járni, ezt kell csodálni egy műalkotáson is. Én másképpen gondolom, és ez a film segített ennek a konkrét megfogalmazásában. A felsorolt eszközök valóban fontos alapkövei és ismertetőjegyei egy festő művészetének, becsülni kell ezeket, de mellettük mást is érdemes megvizsgálni egy képen. Ismert mondás, hogy a részletekben rejlik a lényeg, így van ez a festészetben is. Az ábrázolás mellett a történet, a fantázia, a háttértudás is a kép lényegéhez tartozik; az, hogy egy művész hogyan képzeli el az adott cselekményt, hogyan mutatja be az eseményt és annak szereplőit. Vajon milyen arcot, személyiséget ad nekik, kikkel veszi körbe és hogyan kelti életre Madonnát, Arisztotelészt vagy a görög mitológiák isteneit? A nézőnek fel kell tennie a kérdéseket és meg kell keresnie az elrejtett válaszokat. Raffaello festészetében a bámulatos az, hogy bár a szenteket természetes pózokban és környezetben ábrázolta, mégis a telt színek és a rejtett motívumok segítségével sikerült megőriznie a szakrális hangvételt is.
Raffaello alkotásait a film során 3D-ben, teljes egészükben és részletekben is láthatjuk. A narráció és a kamera vezeti a tekintetünket és ráirányítja figyelmünket a rejtett részletekre, melyeket talán magunktól soha nem vennénk észre. E tekintetben egyébként a 3D-s térelválasztás sem haszontalan, hiszen ha nem vizsgáljuk hosszan a képeket, az alakok egy tömbbé mosódhatnak és sok részlet fel sem tűnhet. Egy Raffaello – A festőfejedelemhez hasonló művészeti film által nemcsak jobban megismerjük a történelem és a művészet egy-egy szeletét, de talán jobban is fogjuk értékelni az eredeti műalkotásokat. Bármilyen csodálatosak ugyanis a nagymesterek festményei, a képtárakban, a palotákban és a rezidenciákon sajnos túl korán bekövetkezhet a túlzsúfoltság érzése, képtelenek vagyunk befogadni a tengernyi történetet és egy idő után már csak díszes keretű képeket érzékelünk a falon egy gyors pillantás kíséretében. A film viszont a képelemzés és a látványvilág mellett korabeli kontextusba helyezi a festőt és a nézőkkel is megérteti, miért vált Raffaello már egészen fiatalon a korszak egyik legkiemelkedőbb művészévé. A magyar festőkről és műveikről is szívesen látnánk itthon ilyen minőségi sorozatot.
A Művészet templomai: Raffaello – A festőfejedelem című film 38 Raffaello-művet és további hat Raffaello által inspirált alkotást mutat be páratlan 3D-technikával és drónokkal, többek között a urbinói Raffaello-ház, a firenzei Uffizi Képtár és a Vatikáni Múzeum műkincseiből válogatva. A nézőket olyan neves művészettörténészek kauzolják végig a festőóriás életművén, mint Vincenzo Farinella egyetemi tanár és Raffaello-szakértő, Antonio Natali, az Uffizi Képtár korábbi vezetője és Antonio Paolucci, a Vatikáni Múzeum igazgatója. A filmet Luca Viotto rendezte, a rövid játékfilmes jelenetekben Raffaellót Flavio Parenti alakítja.
A magyar szinkornos, 3D-s Raffaello – A festőfejedelem című film bemutatója december 14-én lesz. A premier előtti vetítésen, december 13-án Halász Rita művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa tart rövid felvezető előadást az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A film Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban, vidéken pedig Szolnokon a TiszapART Moziban és Szegeden a Belvárosi Moziban látható.
A Művészet templomai című ismeretterjesztő filmsorozat 2012 óta mutatja be filmvásznon Itália művészetét és legjelesebb alkotóit. A sorozat eddigi részeiben 3D-ben ismerhettük meg a Vatikán Múzeumot, Firenzét és az Uffizi Képtárat, a pápai bazilikákat, a Milánói Scalát, Hieronymus Bosch Gyönyörök kertje című festményét, Sandro Botticellitől a Dante pokla-illusztrációt, az orosz avantgárd alkotásait, valamint Leonardo da Vinci életét és munkásságát. A legújabb, kilencedik része a cinquecento egyik legkiemelkedőbb festőjének, Raffaello Sanziónak állít emléket.
Révy Orsolya – www.kultura.hu
