Ez a kép a sztárja a Virág Judit Galéria téli aukciójának: kép a sztárja a Virág Judit Galéria téli aukciójának.
Közel nyolcvan év után újra előkerült Csontváry Kosztka Tivadar elveszettnek hitt festménye, melyet taorminai utazása alatt Olasz halász címmel készített. Ez a kép a sztárja a Virág Judit Galéria téli aukciójának: december 17-én, a Budapesti Kongresszusi Központban kínálják eladásra. Az esemény másik két főszereplője Aba-Novák Vilmos Kikötő és Tihanyi Lajos Pont St. Michel című festményei.
A három festőóriás képei a 20. század elejéről származnak. Csontváry Kosztka Tivadar 1901 körül festette az Olasz halász című képét, melyet közel nyolcvan évig elveszettnek hittek és csak egy fekete-fehér fotóról ismerhettünk. A másik két kép Aba-Novák Vilmos Kikötő című képe, melyet olaszországi utazása során, 1930-ban festett, valamint Tihanyi Lajos különleges titkot is rejtő Pont St. Michele című festménye, amit Párizsban készített 1908-ban. Most a Virág Judit Galériában egyetlen aukción mindhárom művet eladásra kínálják, melyre, ahogy azt a galériatulajdonos a november 30-ai sajtótájékoztatón hangsúlyozta, a rendszerváltás óta nem volt példa a hazai műkereskedelemben.
Csontváry festményét a galéria tulajdonosa, Virág Judit mutatta be a sajtótájékoztatón, aki mesélt a kép készítésének hátteréről és útjáról a zűrzavaros 20. században. Csontváry 1901 és 1905 között többször járt a szicíliai Taorminában, az utazásai során készített képein pedig topografikus hűséggel ábrázolta az olasz tájat. Ismereteink szerint kilenc képet készített Taorminában: a Holdtölte Taorminában, a Mandulavirágzás, a Füstölgő Etna című műveket, valamint két festményt a taorminai görög színházról és négyet az óvárosról, a Corso Umbertón sétálva. Ez utóbbi, négy képből álló, 1901-ben készült sorozatának a hiányzó láncszeme és egyúttal első képe az Olasz halász című alkotás, melyet a Palazzo Covaiaról festett.
 |
| Csontváry Kosztka Tivadar: Olasz halász, 1901 |
Virág Judit elmondta azt is, hogy Taormina Csontváry idejében kedvelt és keresett utazási helyszín volt: számos képeslap és fotográfia készült a városról. A galériatulajdonos szerint Csontváry ismerhette ezeket, ugyanakkor tanulmányozta a helyszíneket is. „Biztosan állíthatjuk, hogy ennek a képnek a megfestésekor Csontváry ismerte a korabeli képeslapokat, fotókat. Mindazonáltal biztosan sokáig tanulmányozta a helyszíneket, hiszen számos olyan elemet találunk rajtuk, melyek a korabeli képeslapokon nem szerepelnek” – mondta Virág Judit a sajtótájékoztatón. Kiemelte: a Palazzo Covaia alapja még a római korban épült, ezáltal szimbóluma a történelmi folytonosságnak, melyet a magyar festő is fontosnak tartott. „Úgy is mondhatjuk, hogy Csontváry, mintha egy panorámaképet készített volna az utókor számára” – tette hozzá.
Az újonnan előkerült Csontváry-festményt 1936-ban a Fränkel Szalon kiállításán mutatták be először a nyilvánosságnak, majd hosszú időre nyoma veszett. A szakma kiderítette, hogy valószínűleg a neves magyar műgyűjtő, Neményi Bertalan gyűjteményébe került. A második világháború idején Neményi két helyen helyezte biztonságba magyar és nemzetközi művekből álló gyűjteményét: egyik részét a Magyar Hitelbank bombabiztos széfjébe, a másik részét barátainál, ismerőseinél rejtette el. A háború után a műgyűjtő felfedezte, hogy a széfből eltűntek a művek, a barátainál és ismerőseinél elrejtett képeit viszont megtalálta. A szakirodalom sokáig azt hitte, hogy Csontváry Olasz halásza is orosz hadizsákmányként eltűnt Budapestről, most viszont úgy tűnik, a kép mégis elkerülte a háborús fosztogatást.
 |
| Balról jobbra: Virág Judit, Szeredi Merse Pál, Kelen Anna, Kaszás Gábor |
A festmény 2009-ben tűnt fel újra: ekkor bemutatták, de aztán ismét eltűnt egy magángyűjteményben. A kép tulajdonosa most látta elérkezettnek az időt az aukcióra bocsátására. Csontváry Kosztka Tivadar száz művet tartalmazó életművéből összesen húsz darab van jelenleg magángyűjteményben, és ez a hatodik alkotása, amely a rendszerváltás óta nyilvános árverésre kerül.
„A festmény abban a jegyzékben szerepelt, amely szerint hadizsákmányként eltűnt az országból, így a szakirodalom is eszerint kezelte. De 2009-ben kiderült, hogy ez téves információ volt, és valószínűleg Neményi Bertalan a barátainak adta a képet megőrzésre. Kiváló művészettörténészek foglalkoztak a történetével és kutatták fel a képet, köztük Molnos Péter, Juhász Sándor és Kaszás Gábor. Ők jártak utána, hogy a Csontváry-kép valóban Neményi gyűjteményében volt-e eredetileg – erre a kérdésre egyébként biztos és pontos választ a mai napig nem lehet adni, időbe telik, mire a kutatás idáig eljut” – mondta Virág Judit galériatulajdonos a Kultúra.hu-nak.
 |
| Virág Judit, galériatulajdonos |
A sajtótájékoztató Aba-Novák Vilmos monumentális Kikötő című képével folytatódott, melyet Kelen Anna művészettörténész mutatott be a közönségnek. A művészettörténész mesélt a kép készítésének körülményeiről: Aba-Novák 1928-ban megkapta a Római ösztöndíjat és ezzel együtt lehetőséget arra, hogy beutazza Itáliát. Nagy hatással voltak rá a reneszánsz festői, a szikrázó tengerpart, a színes halászhajók, a tavernák – ezt a látványt jeleníti meg 1938-as festménye is. Aba-Novák ekkoriban tért át az olajfestékről a tempera használatára, ezt a képét is ezzel készítette. Hozzátette: ehhez nagy bátorságra, gyors és magabiztos festésmódra volt szüksége a festőnek, hiszen a temperánál nincs lehetőség utólagos korrekcióra úgy, mint a lassabban száradó olajnál.
 |
| Kelen Anna mesél Aba-Novák Vilmos Kikötő című 1938-as festményéről |
A bemutató Tihanyi Lajos Pont St. Michele című, 1908-as képével zárult, melyet Szeredi Merse Pál művészettörténész ismertetett. Szeredi elmesélte, hogy Tihanyi Lajos elég korán megsüketült, ezért ki kellett találnia, hogy beszéd helyett milyen más eszközökkel kommunikálhat a világgal. Így kezdett el festeni, és autodidakta módon, önállóan sajátította el annak eszközeit, fogásait. Az akkor már modern avantgárd festőket összehozó Nagybányára 1907-ben érkezett, itt ismerkedett meg Czóbel Bélával és általa a franciáktól származó fauvizmussal, vagyis a „Vadak” stílusával. Ennek hatására Tihanyi is Párizsba utazott, műtermet bérelt a Latin negyedben és beolvadt a bohém művészvilágba.
A következő év tavaszán készítette a Szajna parti jelenetet ábrázoló képét, melyet valószínűleg emeleti műtermének ablakából festett – a háztömbben volt egyébként Matisse műterme is. A művészettörténész kiemelte: a képen megtalálhatóak a Vadak fogásai, a valóság, valamint a megjelenített színek és formák közti különbség, melynek révén a kép önálló valóságot, képi teret teremt. A felerősített színek tüzesen izzanak a kora tavasz ellenére, a jelenetet több nézetből, hol felülről, hol szemből ábrázolja. Modernitását pedig mi sem igazolja jobban, mint hogy a maguk természetességében jelennek meg a képen a pezsgő metropolis jellegzetességei: a tömeg, a modern közlekedési eszközök, a plakátok. A kép szintén hosszú idő után került elő: 2004 óta ismerheti a közönség.
 |
| Tihanyi Lajos: Pont St. Michele, 1908 |
A sajtótájékoztató meglepetését a Tihanyi-kép hátulja rejtette: a hátoldalán ugyanis a festő másik képe található. Az Ádámot és Évát ábrázoló művet a szakma a korai alkotásai közé sorolja, valószínűleg 1907 nyarán festette Nagybányán, a Vadak stílusának első benyomásai alapján. Szeredi Merse Pál hozzátette: a festőnek több hasonlóan „újrahasznosított” képe ismert és a legjobb képeit, köztük ezt is nemcsak, hogy nem adta el, de mindig magánál tartotta.
 |
| Szeredi Merse Pál bemutatja a Tihanyi-kép hátoldalát, az 1907-es Ádám és Éva című festményt |
A Virág Judit Galéria karácsonyi árverésén tehát többek között e három műre lehet licitálni: az Olasz halász című Csontváry-festmény 100 millió forintos rekord kikiáltási árról indul, Tihanyi Lajos képére 80 millió forinttól, Aba-Novákéra pedig 50 millió forinttól lehet ajánlatot tenni. A 224 tételt felvonultató árverést – melynek 716 millió forintos összkikiáltási ára szintén rekordnak számít – december 17-én tartják a Budapest Kongresszusi Központban.
Az aukciós kiállítás december 2. és 16. között megtekinthető a Virág Judit Galéiában.
Révy Orsolya
Fotók: Papp Eszter
