Az egyik legnagyobb francia hetilapban feltünést keltő cikket írt Budapestről Henry Malric nevű francia újságíró, aki Budapesten járva találkozott, mint írja, a halálsugár feltalálójával. Malric először egy Bribil Jenő nevű magyar feltalálót keresett, aki állítólag a láthatatlanná tevő sugarakat találta fel, de őt nem találta meg. Ellenben többféle útbaigazítás nyomán Pesterzsébeten a Szabadkai utcán találkozott egy magánházban lévő laboratóriumban egy magyar feltalálóval, akit ő a feltaláló kérésére álnéven Ember Jánosnak nevezett el. Ember János a francia újságíró előtt elmondotta, hogy már tíz esztendő óta foglalkozik a halálsugár feltalálásával, amely ötletre Edgar Wallace egy detektívregénye vezette. Azóta, mint orvosnövendék, különböző kísérleteket tett hosszú és rövid távolságokra olyan sugarakkal, amelyek az állati élet megnyilvánulásaira döntő befolyással bírnak.
Kísérletei során elérkezett a halálsugár feltalálásáig.
Ennek lényegéről nem bocsátkozott elméleti magyarázatokba, ahelyett azonban a francia újságíró előtt a halálsugárral gyakorlati kísérleteket végzett. A laboratóriumban felállított egy azbezt talpazatra erősített kis motort, a másikra egy repülőgép modellt, egy harmadikra kaucsuk tömböt, a negyedikre réz rudat, aztán egy tölgyfatörzs darabot, egy csomó szövetet és egy betontömböt. A kísérletek során egy lámpából vetített sugárral sorra érintette ezeket az elhelyezett tárgyakat, és a francia újságíró szemeláttára először megállította a motor járását, azután felrobbantotta a repülőgép modell kis motorját, hamuvá olvasztotta a kaucsukot, törmelékre zúzta a betontömböt, felgyújtotta a tölgyfa darabot és a szöveteket.
Minden egyes tárgyat pontosan négy másodpercig érintett a sugár, és ez tíz méter távolságból tökéletesen elegendő volt a sugár útjába kerülő tárgyak megsemmisítésére.
A feltaláló már próbálkozott nagyobb távolságra élő állatokra is és sikerült a sugárral ökröket, disznókat megölnie, jóllehet, a sugár csak egy másodpercre érintette őket a homlokukon, vagy a hátgerincükön. Ugyanígy eredményesen próbálta ki a sugarat egy rendes autó motoján, amelyet sikerült felrobbantania.
E cikk alapján nyomozást indítottunk a feltaláló személyazonosságának megállapítására. Sikerült megállapítanunk, hogy csakugyan dolgozik ezekben a kérdésekben igen szép eredménnyel egy lángeszűnek elismert fiatal feltaláló, dr. Garai Károly orvos, aki jelenleg 27 esztendős. Dr. Fekete László pestszenterzsébeti mentőorvos, akivel Garai együtt végezte orvosi tanulmányait, érdekes dolgokat mondott el Garairól és kísérleteiről.
– Már nyolc esztendő óta kísérletezik a barátom ezekkel a sugarakkal, amelyeket tulajdonképpen orvosi szempontból kíván felhasználni, mégpedig, hogy gyengébb erősséget alkalmazva, gyógyító hatásokat érjen el vele. Garai Károly, aki Monoron, az Andrássy út 31. szám alatt igen szerény viszonyok között él, vasúti altiszt gyermeke. A maga tehetségéből küzdötte fel magát. Kísérleteiben én magam is részt vettem. Garai Károly sokáig dolgozott a bakterológiai intézetben, most pedig az élettani intézetben Beznák Aladár professzor keze alatt működik, mint gyakornok. Kollégái valamennyien csodálatosan nagy tehetségnek tartják.
Kísérleteivel már jelentkezett a haditechnikai intézetnél is, ahol találmányára felfigyeltek. Találmányának jelentőségére való tekintettel mindenben igyekeztek felkarolni, akkor azonban sajnos bizonyos műszaki eszközöknek és lámpáknak a beszerzése anyagi nehézségek miatt nem sikerült. Találmánya rendkívüli jelentőségű és valószínű, hogy hamarosan megnyílik az út a fiatal feltaláló előtt.
(Friss Ujság, 1938. február 27.)