A gróf Zichy család sarja. Édesapja, gróf Zichy Lipót, császári és királyi aranykulcsos, édesanyja, gróf sztárai és nagymihályi Sztáray Mária csillagkeresztes hölgy volt. Apai nagyszülei gróf Zichy Ferenc és gróf galánthai Esterházy Amália voltak. Anyai nagyszülei gróf sztárai és nagymihályi Sztáray Vince és gróf szirmabessenyői, cserneki és tarkeöi Szirmay Johanna voltak.
Zichy Géza a Zichy család Zemplén megyei birtokán, Sztárán született. Zichy Lipótné Stáray Mária nagynénje volt gróf Sztáray Mária Amália Jozefának, Erzsébet magyar királyné udvarhölgyének.
Zichy Géza ifjúkorában (wikimedia.org)
Zichy Géza a gimnáziumi tanulmányait és a jogot Pozsonyban végezte, és zenei tanulmányokat is folytatott egyetemi tanulmányai mellett. A zene tudományába a híres zeneszerző, Mayrberger Károly vezette be, aki akkoriban a pozsonyi tanítóképző intézet zenetanára volt. Alig 14 esztendősen egy vadászbaleset során elveszítette jobb karját (saját puskája roncsolta szét jobb kezét). Elkeseredés helyett megkettőzött ambícióval valóságos zongoravirtuózzá képezte magát, „bal kézre”. 1866-ban Pozsonyban lépett fel először félkezű zongorajátékával, és nagy sikert aratott, majd 1867-ben Pesten hangversenyezett. Mint zongoraművész egész Európában ismertté vált, és a hangversenykörútjaiból befolyt jövedelmét szinte teljes egészében jótékonysági célokra fordította, valamint kulturális mecenatúrát folytatott belőle. 1878-ban Németországban, 1879-ben Párizsban, 1880–1890-ben Oroszországban, Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Ausztriában, Romániában, a skandináv államokban hangversenyezett.
1871. szeptember 10.-én Budapesten feleségül vette gróf karátsonyfalvi és beodrai Karátsonyi Melánia csillagkeresztes hölgyet, gróf Karátsonyi Guido és puchói és csókai Marczibányi Anna Mária lányát. A házasságukból született: gróf Zichy Margit. Férje, gróf Zichy János jogász, kamarás, kultuszminiszter.
Mayrberger Károly zenetanár (wikimedia.org)
A zeneszerzés tudományában Volkmann Róbert és Liszt Ferenc voltak a tanárai 1870-től. „Zách Klára balladája” című művének bemutatója kapcsán elnyerte mesterének, Liszt Ferencnek a támogatását és barátságát, és épp Liszt biztatásának hatására fejlesztette tovább balkezes zongoratudását. A zongorabalkéz virtuozitásának a megteremtője lett Európa-szerte, ezzel kapcsolatos szakírásai egyedülállóak. Több alkalommal is együtt koncertezett Liszt Ferenccel, európai hangversenykörútjainak egy-egy állomáshelyén. Írt számos operát, zenekari és zongoraművet, táncjátékot, etűdöket, de költeményei kapcsán is nevezetes, valamint vígjátékíróként is debütált 1898-ban, amikor is a Tízparancsolat című művét műsorra tűzte a budai Aréna (lásd részletesen: művei). Egyik balladáját Liszt Ferenc zenésítette meg. 1875-től 1918-ig, 43 éven keresztül volt a Nemzeti Zenede elnöke. A Nemzeti Színház intendánsa 1891–1894 között. A Magyar Királyi Operaházintendánsa is egyben 1891–1994 között, és 1895-től 1916-ig, 21 esztendőn keresztül, zeneszerző-vendégkarnagya. Az Operaház intendánsaként mondták többen rá, hogy egyeduralmat vezetett be, amely számos konfliktust okozott. Ennek kapcsán szerepet tulajdonítanak neki abban, hogy az Opera akkori igazgatója, Gustav Mahler jóval szerződésének lejárta előtt megvált budapesti tisztétől és Hamburgba távozott. Ugyanakkor a magyar zenei élet mecénása, valóságos motorja, egyebek mellett pozíciójánál fogva magyar önálló művek létrehozását elősegítő operapályázatot írt ki, valamint ezzel párhuzamosan operabíráló bizottságot hozott létre. Operaházi énekiskolát is szeretett volna szervezni, vidéki stagionerendszert akart megvalósítani, hogy az ország egészét bekapcsolja a zenei kultúra fejlesztésébe, de jobbára csak az amatőr énekesek ösztöndíjas képzését valósította meg. Közéleti tevékenységét megtörte feleségének, Karácsonyi Melánia grófnőnek 1904-ben bekövetkező váratlan halála. Az első világháború idején igen sokat tett a rokkant katonákért, számukra írta meg A félkezű ember könyvé-t (1915).
1901-ben megkapta a Ferenc József-rend nagykeresztjét, és idővel számos külföldi rendjel – egyebek mellett a nevezetes Lipót-rend – tulajdonosa is lett. 1911-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta, de már korábban a Petőfi Társaság, majd a Kisfaludy Társaság is beválasztotta a tiszteletbeli tagjai közé. Jóval túl hatvanadik életévén megírta visszaemlékezéseit, amelyet két kötetbe rendezve adtak ki magyar nyelven Emlékeim (1912-1913) címmel, és három kötetben német nyelven is megjelent Stuttgartban, Aus mein Leben címmel, ugyanekkor. Nevezetes szépirodalmi művek kötődnek a nevéhez, mint például A félkezű ember könyve, Az álom regénye, A boldogság útja. Írt egy költői beszélyt A leányvári boszorkány címmel, amelyet gróf Zichy Mihály illusztrált. Úti beszámolói: Élmények Skandináviában és Három hét Szentpétervárott. Drámáját A szerelem harca címmel mutatták be.
A főrangúak között kevés olyan kivételes egyéniség ismert, aki a művészetek terén oly áldásos és termékeny működést fejtett ki – minden esendőségével együtt is –, mint gróf Zichy Géza. A hazai kultúra fejlődését tartotta szem előtt, mecenatúrájával a magyar tehetség támogatását és kibontakozását segítette elő. Minden saját művészeti tevékenységéből szerzett jövedelmét visszafordította a hazai kultúra javára.
Zichy Géza (wikimedia.org)
Operái:
- A vár története (1888)
- Alár (1896)
- Roland mester (1899)
- Nemo (1905)
- II. Rákóczi Ferenc (1909)
- Rodostó (1912)
Irodalmi munkái:
- Az álom regénye. Pest, 1872.
- A boldogság útja. Költ. beszély, Pest, 1875.
- A szerelem harcza. Dráma. Pest, 1876. (N. Szinh. kvt. Ism. Hon. 1876, 59. Kelet Népe 71. P. Napló 60. Ellenőr 7l.)
- Költemények. Kiadta a Petőfi Társ. Pest, 1877.
- A leányvári boszorkány. Költői beszély, Zichy Mihály 13 rajzával. Pest, 1881. (Ism. Vas. Ujs. 20. Egyetértés 133. Főv. L. 108. P. Napló 128. Koszorú V. 564.)
- Alár. Költ. beszély. Pest, 1883. (Ism. Koszorú 26. Nemzet 137. Főv. L. 123. Vas. Ujs. 20.)
- Élmények Skandináviában. (Kny. a Főv. L.-ból). Pest, 1887.
- Három hét Szentpétervárott. (Kny. a Főv. L.-ból.) Pest, 1889.
- Újabb költeményei. Pest, 1892.
- Zenekölteményei (előadattak Kolozsvárott.) Kolozsvár, 1893.
- A zene (költ.). Budapest, 1895.
- Katholikus magyar egyházi ének. Pest, 1895.
- Lourdes. Pest, 1895.
- Alár. Pest, 1896. (M. kir. operaház kvtára.)
- Roland mester. Pest, 1898. (M. kir. operaház kvt.)
- Dolores. Arad, 1902.
- Gemma. Bpest, 1904. (Operaház kvt.)
- Nemo. Bpest. 1905. (Op. kvt.)
- Aus meinem Leben. Stuttgart, 1911.
- Emlékeim. I. Bpest, 1912.
wikipedia.org