Közismert emberek rádiós interjúban minden héten! www.sztarportre.hu A Sztárportréban Várkonyi András (Az ország Vili bácsija) kedvenc foglalatosságairól beszélt!
Várkonyi András: „Vannak olyan időszakaim, amikor kifejezetten csak a színháznak, a színpadnak élek, vagy amikor a forgatás egy olyan periódusban van, amikor másra akár gondolni sem akarok. Van olyan is, amikor egyszer csak támad egy ötletem, amiből forgatókönyv készülhet – nekilátok, megírom, társakat keresek hozzá -, ilyenkor az izgat nagyon. Volt egy olyan időszak is, amikor a Borkóstoló című cd-met készítettem, az nagyon nagy munka volt.
Mindig izgat valami – most például egy színházi bemutató -, úgyhogy én így szeretem ezt az életet, hogy mindig van amire várni kell, ami kitölti az életem. Ez mindig valami munkát jelent, valami feladatot, tépelődést, töprengést, agymunkát, ami nem árt az embernek 63 éves korban.
Én ezt a szakmát így szeretem, ezért jöttem erre a pályára: Rengeteget szinkronizálok, tévézek, színház – tehát a különböző területeit ennek a pályának megpróbálom a képességeimhez mérten végezni – ebben látom ennek a szakmának az értelmét.
Az ország Vili bácsija.
Az is egy hobbim volt, hogy nyelveket beszélő színész vagyok. Nagyon jól beszéltem lengyelül, oroszul, viszonylag jól németül, franciául nagyon jól, és 60 éves korom után kezdtem angolul tanulni, és van egy magyar tanár diplomám, amire néha hivatkozom, ha olyan szövegekkel találkozom, amik nélkülözik a magyar nyelv szépségét.
A szakma nagy része rendszeresen jár castingokra, a nyelvet beszélők akár még külföldre is. Én magam is eljárok olyan filmekre, amiket magyarországon nem forgalmaznak, nyertem is egy párat, és olyan is volt, amit nem – de ezt kell csinálni folyamatosan. Volt olyan is, amikor eleve a nyelvtudásom miatt hívtak fel, ott csak olyanokat castingoltak, akik beszéltek nyelvet, így kerültem be például a Katedrális című filmbe.
Volt olyan, hogy saját magam szinkronizáltam – nem is egyszer. Az nagyon érdekes volt, mert nem is azon a nyelven beszéltem – franciául, németül, vagy angolul -, és akkor úgy kellett csinálni, hogy az ember szája úgy mozogjon, hogy stimmeljen…”
mso-ascii-theme-font:minor-latin;mso-fareast-font-family:Calibri;mso-fareast-theme-font:
minor-latin;mso-hansi-theme-font:minor-latin;mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;mso-ansi-language:HU;mso-fareast-language:EN-US;
mso-bidi-language:AR-SA”>www.sztarportre.hu
