Zoób Kati divattervező és Szikora János rendező már több mint tíz éve dolgoznak együtt
és eddig összesen öt darabot készítettek el közösen, utoljára Csehov Három nővérét dolgozták fel. A New York Művész Páholyban március 20-án megrendezett beszélgetésen mind az öt darabból levetítettek jeleneteket, végül pedig élőben is felvonult Csehov három nővére.
A New York Művész Páholy minden hónapban szervez irodalmi estet – a februári eseményről itt olvashatják beszámolónkat. Nem a szó szoros értelemében vett irodalomra kell ezalatt gondolni, nem csak írók, költők látogatnak el a már 120 éves kávéházba, és nem csak irodalmi alkotásokat elemeznek a jelenlévők. Sokkal színesebb előadások hallhatók itt, hiszen minden irodalommal kapcsolatos témát, amely felmerül, több szegmensből vizsgálnak meg, mint például a pszichológia vagy jelen esetben a divat szemszögéből. A március 20-án megrendezett eseményen irodalom helyett kivételesen a színház került terítékre, annak is egy igen különleges szegmense: Zoób Kati divattervező és Szikora János rendező különleges világa, amelybe némi betekintést adtak a New York Művész Páholy a Három nővér – színház, irodalom & divat Csehov nyomán című esten.
Zoób Katit senkinek sem kell bemutatni, hiszen mindenki ismeri a magyar divattervező egyedi stílusát, kiváló ruháit. Azt azonban már kevesen tudják, hogy ezek a fantasztikus ruhák a színházban is megjelennek és teret kaptak. Szikora János rendező és Zoób Kati 2006-ban kezdték meg a közös munkát. Proust Az eltűnt idő nyomában című regényét dolgozták fel közösen a Szolnoki Szigligeti Színház számára. Szikora János az este folyamán elmondta: amikor először hallott arról, hogy egy külföldi színház feldolgozta Proust említett művét, azt gondolta: ez biztos csak valami félreértés, hiszen ezt a regényt nem lehet színpadra vinni. Amikor azonban szembesült vele: Harold Pinter és Diane Trevis mégiscsak megpróbálkozott ezzel – nem is akárhogyan –, már másként állt a kérdéshez. „Nem lehetett véletlen a kettőnk találkozása Katival. Amint elolvastam, hogy színre viszik Proustot, azonnal Kati neve ugrott be, holott nem jelmeztervező és korábban sosem dolgoztunk együtt” – mesélte Szikora János a közös munka kezdeti időszakát.
Majd Zoób Kati kiemelte: számára az öltözködés is egy nyelv, amellyel képes történeteket megalkotni. Egy anyag tapintásában, súlyában és fényében pedig benne van az adott karakter minden jellemvonása.
A beszélgetés során levetítettek az öt közös darabból egy-egy részletét. Így a nézők betekintést kaptak abba, hogyan látja Zoób Kati az anyagok által az említett Proust művet, Esterházy Péter Rubens és nemeuklidészi asszonyok című darabját, amelyet 2008-ba vittek színre a Pesti Színházban, Strauss Az árnyék nélküli asszony című operáját vagy Robert Musil A rajongók című művét. Minden darab esetében tartottak egy rövid ismertetést is, Zoób Kati pedig minden egyes alkalommal kiemelte, mely anyagokkal dolgozott és ezekkel miként ragadta meg a karakter jellegzetességeit. Az Esterházy-darab esetében a taft volt a fő alapanyag, amelyből dolgoztak, hiszen ez mutatja meg azt a szoborszerű mozgást, amely jellemzi Rubens meztelen műveit. Az árnyék nélküli asszony esetében a legfőbb gondot az árnyék megjelenítése okozta. Zoób Kati végül azzal a módszerrel oldotta meg a kérdést, hogy a test vonala mentén kettéválasztotta az anyagot, amely leeresztve árnyékként funkcionált. A Musil-feldolgozás során már a plakátot is közösen készítették el Szikora Jánossal.
Az este csúcspontja a 2016 decemberében bemutatott Három nővér című mű adaptációja volt, amely a 3N, avagy Csehov: Három nővér címet kapta – az N a halmazelméletben a természetes számok halmazát jelenti, a darab estében a halmaz azon karakterek összeségét foglalja magában, amelyeket egy-egy személy megszemélyesített az élete során. Ugyanis a három nővért Szikora János darabjában több színész alakítja – tehát összesen hatan vannak – ezzel és a ruhákkal is a karakterek jellemfejlődését kívánta érzékeltetni a rendező és Zoób Kati divattervező.
A New York Művész Páholy színpadán személyesen megjelentek a nővérek: a fiatal Mását alakító Szász Júlia, aki csellózik – az eredeti Csehov szerint zongorázik. Szász Juli fekete ruháját háló díszíti, a szín és a ruha kialakítása is azt hangsúlyozza: a fiatal Mása nem dicsekszik a szépségével. Zoób Kati elmondta: a fekete ruha teljesen eltakarja Mása alakját, de ahogy mozog benne, a hálós részek megmutatják az teste vonalait. Mása után megjelent a színpadon a fiatal Irinát alakító Kovács Panka, akinek tiszta fodor és csipke a fehér színű ruhája, mely a fiatal, életvidám természetére utal. Végül Törőcsik Franciskát is láthattuk, aki az idősebb, komolyabb, a szerelemben már csalódott Irinát alakítja, az ő ruháját így – bár szintén fehér – már kevesebb csipke és fodor díszíti és jóval merevebb, már szinte papírszerű anyagból készült. Minden ruhát katonai motívumok díszítettek, Szász Juli ruháján még töltényhüvelyek is voltak, hiszen a műben a három lány édesapja katona.
Szikora János arra a kérdést, hogy miért ezt az öt darabot dolgoztak fel, a fátum példájával válaszolt: „a fátum hozzátartozik a színházhoz, és van abban valami fátumszerű, miként jön létre egy jó darab” – mondta. Majd Zoób Kati elmondta: számára a színház olyan tenger, amelyben aranyhalként úszkálhat, olyan alkotói szabadságot ad neki, amely hatalmas örömforrás is egyben, és ezt az örömforrást kívánja visszaadni a közönségnek ruháival.
Fischer Viktória
Fotó: New York Művész Páholy facebook-oldala
