Megható üzenet.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eseményeit az emigrációban élő magyarok is figyelemmel kísérték, és sokan megpróbáltak segíteni hazájukban küzdő honfitársaiknak.
Idézzük fel Szeleczky Zita színművésznő szavait, aki 1956 novemberében rádióüzenetben kért segítséget Argentínából szeretett nemzete küzdelméhez:
„Az én szeretett hazám, Magyarország, egy kegyetlen ellenség ellen harcol: az orosz megszállás ellen. Egy kicsiny nép, fegyverek nélkül, a Szovjetunió hatalmas katonai ereje ellen. Egy nép példa nélküli hősiessége, melynek vannak eszméi, és képes ezekért meghalni. A lobogó magyar zászló ebben a pillanatban a világ minden országa számára a szabadság szimbóluma.
(…)
Mialatt pedig a magyar hazafiak harcolnak és reménykednek a szabad országok segítségében… Jönnek a kétségbeesett kiáltások: »Segítsetek, küldjetek nekünk muníciót, már nem bírjuk tovább, harcolnak asszonyaink, gyerekeink. Segítség, segítség; segítsetek!« És a Nyugat hallgat. Az egész tisztességes világ szeretne Magyarország segítségére sietni, de semelyik sem képes lépni.
(…)
És mit csinál az ENSZ? Magyarország érdekében nem egyesültek olyan sürgősen, mint a közel-keleti konfliktus miatt. Mindazonáltal ott különböző, erősen felfegyverzett nemzetek harcoltak. Miattuk azonnal elhatározták magukat, és ENSZ-rendfenntartó csapatokat küldtek. Magyarországra miért nem? Számunkra csupán bájos szavaik vannak, mialatt mi teljesen elvérzünk! Vagy azért van ez, mert a mi vérünk nem olyan értékes, mint az olaj? A magyar vér nem az egész világ vére? A mi könnyeink nem az emberiség könnyei?
(…)
Csodálatos nép! Szeretett népem! Csodállak… szeretlek… kétségbeesetten szeretlek egészen a halálomig. Az életemet adnám, csak képes lennék megmenteni téged. Magyar vagyok, és nem tudom elfelejteni a népemet, nem tudom. Nem akarom azt mondani, hogy minden elveszett. Mikor a férfiak azt mondják, hogy elérkezett a vég, nekünk, asszonyoknak kell tartani az erőt a cselekvésre.”
1956 novembere, Argentína
(A teljes szöveg olvasható a Hit és magyarság – Szeleczky Zita élete és művészete című kiadványban /melyet Jávor Zoltán, a művésznő keresztfia szerkesztett/ és online, a Színészkönyvtár oldalán, IDE kattintva.)
