Mint az oroszlán

322

Kicsoda Szent László, akinek imádságára kettényílt a Tordai-hasadék, és víz fakadt a sziklából? Reálpolitikus vagy közbenjáró szent?

Gaal Gergely országgyűlési képviselő, a Szent László-év tanácsadó testületének elnöke úgy véli, ma is szükség van hősökre.

– Decemberben véget ér a lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából meghirdetett Szent László-emlékév. Talán kerekebb évfordulót is lehetett volna találni… Mi alapján dől el, hogy éppen kire emlékezünk, kit ünnepelünk egy éven át?
– Valóban, a 940 és a 825 sem túl kerek szám, de nem csak az évforduló, a történelmi kor is alkalmat adhat az emlékezésre. A Nemzetpolitikai Államtitkárság döntését indokolja, hogy Szent Lászlónak érvényes üzenete van a mai Európa számára, ezért úgy gondoltuk, hogy a trónra lépés és a szentté avatás évfordulója elég kerek ahhoz, hogy emlékév keretében megidézzük a lovagkirály személyét. Hasonló indíttatásból hirdette meg a napokban Potápi Árpád államtitkár a következő év tematikáját: 2018-ban Mátyás királlyal folytatjuk a történelmünk nagyjait idéző emlékévsorozatot.

– Szent László kultusza összeköti Közép-Európa népeit, hiszen a magyar király Lengyelországban született, Zágrábban alapított püspökséget, Nyitrán hunyt el, és Nagyváradon van a sírja. Milyen érdeklődés kísérte az emlékévet itthon és a környező országokban?
– Jó érzés volt látni, hogy a települések szinte versengtek a vándorkiállításokért. Folyamatosan újabb és újabb példányokat kellett nyomtatnunk a lovagkirály életét bemutató tárlatból, végül már több mint harminc példányban állt rendelkezésünkre a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Győri Egyházmegye tudósai által összeállított, többnyelvű vándorkiállítás anyaga, amelyet így közel száz helyre tudtunk eljuttatni. Lélekemelő volt megtapasztalni, hogy Szent László tisztelete ma is élő, különösen a szórványban, a végeken, de a Partium is régen látott akkora, ráadásul a magyarságunkhoz kötődő eseményt, mint amikor a győri bazilikában őrzött koponyaereklye megérkezett Nagyváradra. Több ezer fős éneklő tömeg kísérte az ereklyét a nagyváradi székesegyházból a várba. A közös ügy megmozgatta az egész térséget.
A nemzeti összetartozást ünnepelték azok a települések, amelyek nevükben vagy emlékeikben kötődnek a lovagkirályhoz – a Zala megyei Búcsúszentlászlótól az erdélyi Homoródszentlászlóig 19 helységnév őrzi a szent király emlékét, Horvátországban, Szlavóniában is neveztek el róla települést, Csíkszépvízen pedig a község névadójaként tartják számon Lászlót. Ünnepnapján Kárpát-medence-szerte más-más helyszínen, mégis egy időben sok ezer ember elevenítette fel a lovagkirály tetteit, a csíksomlyói búcsún vagy a krakkói zarándoklat alkalmával is ezreken láthattuk a Szent László-év hivatalos pólóját. Lengyelországban ugyanis szintén erős tisztelet övezi a lovagkirályt, aki a hagyomány szerint mély keresztény hitét lengyel édesanyja – II. Mieszko lengyel fejedelem lánya –, Piast Richeza királyné nevelő hatásának köszönhette.

Fotó: MTI–Kátai Edit

A Szent László-legenda jelenetsorát ábrázoló XV. századi freskó az erdélyi Bibarcfalva református templomában

– De mi tartotta fenn a népszerűséget évszázadokon át?
– Móser Zoltán fotóművész végigfényképezte a Kárpát-medence középkori templomainak Szent László-freskóit – ezek a képek alkotják másik vándorkiállításunk anyagát, a tárlat református, sőt unitárius gyülekezetek kérésére protestáns templomokban is látható volt az elmúlt évben, bizonyítva, hogy Szent László örökségére az egész nemzet számot tart. Figyelemre méltó, hogy ezek a freskók a kerlési vagy cserhalmi ütközet témáját dolgozzák fel, ráadásul mindegyik ugyanazt a csatajelenetet, amikor Szent László király a kun vitéztől megmenti a magyar lányt. Ennek a jelenetnek szimbolikus az üzenete, nem véletlenül lett a templomi freskók témája. Többrétegű jelentést hordoz a mai kor számára a hagyományos női-férfi szerepek ábrázolása, ugyanakkor a kép szimbolizálja a jó és a rossz örök harcát, amely folyamatosan zajlik ebben a világban, és kétkedéseinkkel, vívódásainkkal a saját lelkünkben is. Szent László nem egyszerűen erőteljes férfiként, sikeres hadvezérként és törvényhozó, uralkodó személyiségként magasodik ki a történelmi személyiségek közül, hanem mély keresztény hitével is példaképként áll előttünk. Édesanyján keresztül a családi indíttatás erejére, a generációkon keresztül átadott tapasztalat és értékrend jelentőségére irányítja a figyelmünket. Másfelől Szent László uralkodói hozzáállásával is példaként áll a világ vezetői előtt: a legendák szerint a koronát maga előtt vitette, tehát nem a fején hordozta. Kellő alázatra utal, hogy nem feltétlenül önmagát mint uralkodót akarta előtérbe helyezni.

– Miközben vitathatatlanul nagy uralkodó volt, történelmi megítélése szerint dinasztiát építő reálpolitikus is. A legenda szerint fejjel kimagaslott társai közül, legalábbis a szentté avatását kezdeményező III. Béla, aki szintén egy fejjel magasabb volt kortársainál, így akarta láttatni. Az uralkodói minták, ideálok itt már egymásra vetülnek. Amikor vezetői tulajdonságokról ejtünk szót, valójában eszményeket fogalmazunk meg?
– Olyan történelmi korszakról beszélünk, amikor fényképek nem készültek, száz százalékig biztos ismereteink tehát nem lehetnek Lászlóról. De valamilyen valóságmagjuk bizonyára van a róla szóló legendáknak, hiszen a halála és a szentté avatása közötti alig száz esztendőben a tulajdonságait, személyiségjegyeit megőrizte az emlékezet. A Szent László-ereklye kutatása, a közelmúltban megjelent számos új kiadvány, valamint az emlékévben rendezett tudományos konferenciák mind azt szolgálják, hogy minél valóságosabb képet alkothassunk róla. Nagyon értékesnek tartom, hogy a tudomány segítségével vissza tudunk tekinteni a múltba, és szinte előttünk áll az egykori király alakja. A korszerű tudomány módszerével minden bizonnyal közelebb kerülhet Szent László a mai kor emberéhez, ugyanakkor fontos információ az is, miként él alakja a néphagyományban. Legendája szerint, mint az oroszlánnak, óriási volt a termete, nem véletlen, hogy máig is magas, erőteljes királyként gondolunk rá.

– Az emberi vonások, a személyes szál nem hiányzik a legendákból sem: a kerlési csata után az elrabolt lány is kiveszi a maga részét a kunnal való küzdelemből, majd a kimerült harcos a lány ölébe hajtja a fejét. László bejárja a hős útját, aztán megpihen. Ez a szerep vonzó lehet a mai fiatalok számára, vagy valami mással lehet megszólítani a felnövekvő nemzedéket?
– Általános problémája a mai kornak, hogy a huszonéves korosztályt a lehető legnehezebb az ilyen típusú programokkal kimozdítani, de azért nem kell szégyenkeznünk: a Szent László-évnek több mint húszezer követője van a Facebookon. Igyekeztünk jelen lenni fesztiválokon, a felső tagozatosokhoz tanulmányi versennyel, a kisiskolások lelkéhez pedig Csaba testvér ajánlásával készült verses kifestőkönyvvel próbáltunk közelebb jutni. Tapasztalatom szerint ifjúkorban mindenkiben benne él a hősiesség utáni vágy, ezért is fontos, hogy a fiatalok megismerjék a haza bajnokát. Ki volt, mit csinált, milyen ember lehetett az a szent király, akire a legendák úgy emlékeznek, hogy imádságára kettényílt a Tordai-hasadék, víz fakadt a sziklából, gyógyfű termett a réten, és kővé vált a pénz? Nem szabad lebecsülni ezeknek a kezdeményezéseknek a jelentőségét, mert nem tudhatjuk, hogy egy kiskamasznak talán épp egy tanulmányi versenyen vagy egy olvasmány hatására indul el valami a lelkében, amely aztán a kellő pillanatban megerősítheti. Miközben szokás azt mondani, hogy csak a technikai újdonságokra fogékonyak a mai fiatalok, szerintem pont ők azok, akik leginkább vágynak arra, hogy az életükben valami hősies dolgot vigyenek végbe.

Fotó: Havran Zoltán

Gaal Gergely

– Mások viszont egyszerűen időszerűtlennek tartják a hősies magatartást.
– Szent László a csatában volt hős, de hála istennek, itt nincs háború, nem folyik öldöklés a mai Magyarországon. Hogyan lehetünk mégis hősök? Én azt gondolom, hogy a hétköznapi helyzetekben igenis szükség van a bátor kiállásra, és minden kor egyformán számít a haza bajnokaira – Szent László, hazánk történetének egyik legnépszerűbb uralkodója erre figyelmeztet. Az ő uralkodása idején szilárdult meg a magyar nép lelkében a kereszténység – míg Szent István királlyal kapcsolatban a bölcsességet, a megfontoltságot emeli ki a hagyomány, addig Szent Lászlónál a katonai-lovagi vitézséget, a hősi erényeket és a szigorú törvényeket emlegeti. Nem véletlenül vált hazánk évszázadokon át az európai kereszténység védelmezőjévé, ma is van ebben feladatunk nekünk, magyaroknak!

– A záróesemény után mi az érzése, maradéktalanul sikerült megvalósítaniuk elképzelésüket, vagy maradt valami hiányérzetük a programok kapcsán?
– Rengeteg megkeresés érkezett az elmúlt évben. Köszönettel tartozunk azoknak, akik mindvégig támogatták programsorozatunkat, és velünk ünnepeltek, a Szent László-év tanácsadó testülete tagjainak, a lebonyolító Pro Patria Egyesület munkatársainak, a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Magyarság Háza munkatársainak, valamint az összes egyházi, civil és állami szervezetnek, egyesületnek és önkormányzatnak, akikkel és amelyekkel együttműködtünk az emlékév során.
A 122 millió forintból megvalósuló eseménysorozatot rendkívül nagy érdeklődés kísérte, és többen az emlékév hatására, velünk párhuzamosan is szerveztek ünnepségeket. A legmegdöbbentőbb az volt számomra, hogy egy majdnem ezer évvel ezelőtt élt király nevére, hívó szavára ennyien megmozdulnak. Olyan érzés ez, mintha egy régóta várt eseménynek a megvalósításában vehettünk volna részt azáltal, hogy Szent Lászlóra emlékeztünk.

www.magyaridok.hu – Tóth Ida

Tisztelt olvasók!

Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Cultissimo facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/Cultissimomagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.cultissimo.hu