Negyed évezreddel ezelőtti nagy eseményre emlékezik a Ferences-rendi egyházközösség.
1766. július 27-én szentelték fel ugyanis a váci ferences székesegyházat és a mellette található kápolnát is, amely kormányzati támogatással nyerheti vissza régi pompáját. A szerdai, emléktábla-avatással egybekötött megemlékezés előtt Szerdahelyi Csongor a Magyar Katolikus Rádióban Tömördy Viktor ferences történésszel beszélgetve idézte fel a jeles kor eseményeit, illetve a templom születését, történetét és felszentelésének korszakát.
– Vác városának története szorosan összekapcsolódik a székesegyház helyének történetével – kezdte a visszaemlékezést Tömördy Viktor.
Már a XI. században, a mogyoródi csatába indulva itt alapította meg Géza és László herceg azt a temetkezési helyet, amely I. Géza király számára jelentett örök nyughelyet. Egyébként ezen a helyen állt az 1077-ben váratlanul elhunyt király által alapított székesegyház, amely aztán a tatárjárás során pusztult el.
– A 150 éves török hódoltság, a korszak véres harcai teljesen felszámolták az épületegyüttest és ezt követően amikor a Váci Püspökség folytathatta működését, akkor már nem ezek közé, a rommá váló falak közé költöztek vissza, hanem immár a barokk kor építészeti stílusának megfelelően épült fel az új székesegyház és a püspöki palota is, méghozzá a történelmi Váci Vár és Vác városának területe között – mondta el a ferences történész.
Az akkori püspök személyes kérése volt, hogy a templomot és a kolostort a korábbi székesegyház romjainak felhasználásával építsék újjá, ez pedig 1719-ben meg is történt, felszentelésükre pedig éppen 250 éve, 1766. július 27-én került sor.
– Azok az építészeti stílusjegyek egyébként, amelyek a váci székesegyház épületegyüttesét jellemzik, tetten érhetőek más Duna-menti Ferences templomok, így az esztergomi, a bajai, a dunaföldvári, a pesti és a buda-vízivárosi esetében is – húzta alá Tömördy Viktor.
A történész megemlékezett azokról a szobrászokról is, akiknek művészi stílusa szintén jól látható a templom, templomok illetőleg a hozzájuk épült mellékkápolnák belső terein, azok elrendezésén is.
– Az épületegyüttes a barokk kor kolostorépítészete mintapéldányának is tekinthető – mondta a történész.
A július 17-i, vasárnap reggeli beszélgetés résztvevői tovább is gömbölyítették az emlékezés fonalát, felidézve, hogy a Ferences jelenlét már az 1719-es, első kapavágástól kezdve megvolt Vácott és az évek, évtizedek során folyamatosan bővült.
– A személyi és természetesen az anyagi lehetőségek azt tették lehetővé, hogy a templom oltára, illetve a mellékoltárak, a szószékkel együtt 10 éven belül, már 1728-ra elkészültek, maga a templomegyüttes egésze azonban csak 1766-ra, ez lehet a magyarázata a felszentelés időpontjának – mondta Tömördy Viktor.
A ferences történész ezt követően felidézte a 300 esztendeje született Telek József emlékét, aki teológiatanár, illetve ferences rendfőnök, tertományfőnök is volt Vácott és személye szervesen hozzákapcsolódik ahhoz a közel fél évszázadhoz, amely a székesegyház építésének kezdete és a felszentelés között telt el. A korszak ferences irodalma nagyrészt hozzá köthető, magyar nyelvű műveit 1770-71-ben adták ki, részben Pesten, részben pedig Vácott.
A 12 csillagú koronával ékesített Szűz Mária tiszteletét a reneszánsz korban Temesvári Pelbárt ferences szerzetes fogalmazta meg és ezeket a gondolatokat ebben az időszakban Telek József interpretálta és prédikációi is ezen gondolatkörhöz köthetőek.
Ez is az oka annak, hogy most szerdán a felszentelés negyedévezredes jubileumán az egykori tartományfőnök emléktáblájának avatására is sor kerül.
– Nem túlzás, hogy Telek József a magyar barokk megszemélyesítését jelenti a ferencesek körében – húzta alá Tömördy Viktor.
– A váci kolostor története szorosan összefügg a magyar történelem eseményeivel, elsősorban a barokk kor magyar nyelvű műveinek megszületésének időszakával, majd ezt követően a Napóleoni háborúk időszakával és az 1848-49-es szabadságharc eseményeivel, amikor az emlékezetes váci csata idején hadikórházzá alakították át és rengeteg sebesült ápolását biztosította, majd már a XX. században, a két világháború között a kolostor udvarának befedésével itt hozták létre a Kapisztrán-nyomdát, mely egészen addig működött, amíg 1950-ben a Rákosi-rendszer meg nem szüntette – emlékezett a ferences történész.
– Ezt követően a ferenceseket elűzték az épületegyüttesből, amely a kommunista rendszer idején különböző, nem egyházi célokat szolgált és a rendszerváltás után vehette ismét birtokba a rend – idézte fel az elmúlt évtizedek nem éppen szívderítő eseményeit Tömördy Viktor.
Azóta a székesegyház folyamatosan biztosítja Vác városa lakóinak számára a katolikus istentiszteletek lehetőségét, egyszóval működik, ám a kolostor továbbra is meglehetősen rossz állapotban van, ám örömhír, hogy a magyar kormány idén épp egy jeles napon, Szent Antal napján döntött a kolostoregyüttes teljes megújításáról, illetőleg annak anyagi fedezetének biztosításáról.
– Ennek a jubileumi évnek számunkra, ferencesek számára ez a legfontosabb üzenete – fejezte ki örömét a történész a Magyar Katolikus Rádió által sugárzott beszélgetés végén.
