Luther Márton szállóigévé vált szavai a villamosmegállóban
Itt állok, másként nem tehetek! – mondta az eretnekséggel vádolt Luther Márton a wormsi birodalmi gyűlés egyházi és világi hatalmasságai előtt, és szavai szállóigévé váltak. Újabban a fővárosi Kálvin tér járdaszigetén, villamosra várakozva mormolhatjuk magunk elé az eltökélt szavakat. Persze, csak ha a lábunk elé nézünk, és felfedezzük annak a kilencvenöt térkőnek az egyikét, amely a reformáció emlékévében az Ágoston-rendi szerzetes félezer éves vitairatára és a kilencvenöt tétel nyomán kibontakozó szellemi megújulásra emlékeztet.
A Reformáció Emlékbizottság által meghirdetett köztéri installáció pályázat nyertes alkotása látszólag több tucat betonlap, a forgalmas közlekedési csomópont térkövei közé beágyazva. Valójában a történelmet átformáló, a társadalom, a művészet, a gazdaság minden rétegét átjáró eszme megjelenítése – pontosan azzal az eszközzel, amellyel a reformáció is hatott. Az anyanyelv válik biztos alappá a Kálvin téren. A magyar szó műalkotásként belesimul az utca kövezetébe, nem is „kell” észrevenni, annyira természetes a jelenléte. „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs – Kálvin? Nem hiszem” – Illyés Gyula mondatai a nemzeti identitáshoz erőteljesen hozzájáruló reformáció hazai hatását rögzítik. A térkövek páros idézetei egymást is magyarázzák: Kálvin Áprily Lajost és Áprily Kálvin Jánost. Luther, Zwingli, Melanchthon mondatai mellett Sylvester János, Károli Gáspár, Apáczai Csere János gondolatai és Kazinczy-, Berzsenyi-idézetek, majd a már rájuk is reflektálók szavai.
Kortársaink. Mivel a kiválasztott idézetek egyike sem haladja meg egy átlagos SMS vagy tweet hosszúságát, a Reform500 installáció eléri napjaink figyelemhiányos, rohanó befogadóját. A mondatoknak üzenetértékük van, miközben a humor is sajátjuk (Szerb Antal ironikus megjegyzésére: Luther korában a véletlen abból állt, hogy valakinek „a villám éppen az orra előtt csapott le, és mégse találta fejbe. Meg is volt az eredménye, a reformáció”, a protestáns hitújító maga felel meg: „Ha azt képzelném, hogy az Úristen nem érti a tréfát, nem is akarnék a mennybe jutni!”) A metrólejáróhoz közeli térkövön Szerb Antal hazai prédikátorokra vonatkozó méltatása olvasható: „A magyar irodalmi nyelv alapjait mégis ők vetették meg”, az érzelmekre is ható üzenetek, hitvallások mellett magával ragadó a veretes szövegek zeneisége: „Próféták által szólt rígen néked az isten, / Azkit igírt, ímé, végre megadta fiát.” S hogy az Írás érzékszerveinkre egyformán hat, azt Luther doktor tanácsa tükrözi: „A Szentírás olyan, mint a gyógynövény, minnél többet dörzsölöd, annál jobban illatozik.”
A győztes installáció értékét növelik a felfedezésre váró elemek és a felfejthető rétegek is. Mivel a helyszín vizuálisan eleve túlterhelt – a metrólejárók, közúti kereszteződések és dézsába ültetett fák közt mindig nagy a rohanás – az alkotó Szabó Levente és Polgárdi Ákos meggyőződése, hogy emlékművük minél heroikusabb kívánna lenni, annál gyengébbé és láthatatlanabbá válna. Viszont aki naponta átszeli a teret, az alkalomról alkalomra, lépésről lépésre a megértésben is egyre beljebb juthat.
Forrás: Polgárdi Ákos
Luther Márton szállóigévé vált szavai a villamosmegállóban
A villamosmegálló térkövei közé fektetett betonlapban sokan meglátják a váratlan geget, amelyet lefotóznak, és meg is osztanak a virtuális térben. A járókelők ugyanakkor nemegyszer épp az egymás közelében csoportosuló kövek látványától kapnak kedvet, hogy kicsit elidőzzenek, és elmélyedjenek a szövegek olvasásában. Az installáció tehát úgy hat, miként az egyház belső folyamatait ösztönző reformátorok a téziseikkel, vitáikkal: apró, de határozott és fontos változtatást hajt végre a kijelölt helyszínen. Így mégiscsak a Kálvin tér egésze válik – minden zsúfoltsága ellenére – az emlékezés helyszínévé.
Ráadásul, mint egykor a reformáció eszméi, az idézetek is szétrajzanak szerte az országba, sőt a határokon is túlra. Az alkotók olyan közintézmények és magyar nyelvű protestáns gyülekezetek jelentkezését várják, amelyek szívesen befogadnák egy emlékkő hiteles másolatát. A kövek örökbefogadásának regisztrációjára legkésőbb a reformáció 500. évfordulónapjáig, 2017. október 31-ig van lehetőség a reform500.hu honlapon, melyen az örökbe fogadott kövek útja is követhető.
A hetvenkettediken Gyökössy Endre üzeni: „Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.” A Kálvin téren járva boldogok, akik a járólapban észreveszik az emlékművet, ami minden bizonnyal bekövetkezik, ha Luther immár kőbe vésett szavait követjük: „Nem azt, amit nézünk, hanem magát a látást kell megváltoztatnunk.”
Tóth Ida – www.magyaridok.hu
