Kutyából szalonna

A Kutyából szalonna című közös album a Kaláka zenéje és Lackfi János szövegei segítségével vezeti be a gyermekközönséget a magyar nyelv egy különös tartományába. A szólások izgalmas világában kalandozhatunk ezekkel a dalokkal úgy, hogy közben látszólag semmi mást nem tesz a lemez, mint igen magas zenei-költői színvonalon szórakoztat. Ezek a szerzemények ugyanis távolról sem nyelvtani példák illusztrációi, sokkal inkább egy vásott gyermek látleletei a felnőtt társadalomról és az iskola univerzumáról.

 

A gyerkőc hajlamos arra, hogy dacoljon a felnőttvilág diktálta értelmetlen törvényekkel, és a végsőkig keresse az igazságot a beszédbeli automatizmusok mögött. Ha azt mondjuk, „a fagyi visszanyal”, ez egész logikai dominósort indít el, hiszen e logika szerint a halnak le kellene ütnie a hentest, a hónak ellapátolnia a hómunkást, és a dalnak írni az énekest.

Az angol abszurd humor egyre nagyobb teret hódít hazánkban is, ami nem csoda, hiszen életszemlélete összetalálkozik a hajdani magyar deákpoézis agyafúrtságával, a „száraz tónak nedves partján” kuruttyoló döglött békákkal, vagy az „ólomból öntött csízzel”, mely régi magyar vándornóta szerint ül egy meggyfa ágán. A szólások képszerűsége olykor már eleve szürreális látványokat villant, hiszen kinek lenne „füle botja”, „csillagszeme”, vagy ki lenne képes „kesztyűbe dudálni”, és minek is tenné ezt?

​

A nonszensz fordított univerzuma világít rá az emberi szokások abszurd viszonylagosságára, és miközben mindent a feje tetejére állít, létrehoz egy hihetetlenül otthonos világot is, hiszen az efféle képtelenségek adják sokszor a köznapi humor sava-borsát. Vannak olyan szólások, amelyekhez magyarázat is tartozik, hiszen bármilyen kedélyesen is hangzik, hogy „pénz számolva, asszony verve jó”, a mondás tanulsága több mint ijesztő. Ugyanígy a „jobb félni, mint megijedni” igazsága is relatív, ha abból indulunk ki, hogy az ijedtség gyorsan múlik, a félelem pedig hosszan kitart. A mondások értelmezőjének pedig szíve joga úgy kicsavarni a mondandót, ahogy csak kedve tartja, így aztán a hagyomány igazsága elsősorban az értelmező – jelen esetben Lackfi és a Kaláka – jóakaratán múlik.

A Kutyából szalonna című korong tehát egyfajta használati utasítás érdekes nyelvi hagyományainkhoz, ám nem patetikus tanító bácsiként papol, hanem a már említett, vásott, eleven diákszemen keresztül keresi az igazat, a felnőtt társadalom helytálló értékeit, a kötelező iskolai ünnepély cicomás díszletei mögött. A szólások, közmondások megkövült bölcsességének megelevenítésében a játékos ritmusok, rímek mellett nagy segítség a Kaláka muzsikája, mely a folklór-hagyományra és Kodály tanítására épülve, a világzene tágas horizontját végigfutva, a jazz, a blues, valamint a sanzon életteliségét felhasználva humoros és ábrándos dalokká avatja majd Lackfi János szövegeit.

www.kultura.hu