Kő Pál Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas szobrász, érdemes művész, a nemzet művésze ma lett hetvenöt éves.
A Heves melletti Perespusztán látta meg a napvilágot. Édesanyja után Pataki Lajosnak anyakönyvezték, de az iskolába már Maczky Levente néven iratkozott be, édesapját ugyanis Maczky Bélának hívták. Apja az 1956-os forradalomban kifejtett tevékenysége miatt börtönbe került.
1955-ben már a jászszentandrási katolikus templom számára készített stációképeket. 1961-ben vette fel a Kő Pál nevet.
1968-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, ahol Somogyi József tanítványa volt. A hetvenes évek közepéig elsősorban színes, festett pop-art faszobrokat készített, de stílusán egyre inkább nyomot hagytak a magyar fafaragás ősi hagyományai. 1978-tól tanít a Képzőművészeti Egyetemen (akkor még Főiskolán), a szobrásznövendékek mestere, egyetemi tanár, s 1992-95-ben rektorhelyettes is volt, több száz növendékének adta át tudását és tapasztalatait. 2007-ben tizenegy tanítványával közösen állította ki műveit Egerben, a Kepes Vizuális Központban. 1995 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Három kődomborművet készített a vatikáni Magyarok Nagyasszonya-kápolna részére. Számos köztéri szobra áll, többek között Budapesten a magyar tudomány emlékműve és Szent István-szobra a gellérthegyi Sziklakápolna előtt, Aba Sámuel szobra Ópusztaszeren, III. Béla király szobra Baján, Balatonfüreden Antall József néhai miniszterelnök tiszteletére a Történelemkönyv című emlékmű. Életműve szorosan kötődik a magyar szobrászat hagyományaihoz, valamint a magyar néphagyományhoz, népművészethez, jellemző rá a figuratív megjelenítés, a különös előadásmód, amely fanyar és ironikus világot tár az alkotásait szemlélők elé.
2002-től Hevesen, szülőföldjén él, a városban 2005-ben alkotásait bemutató állandó kiállítás nyílt, amelyen 57 kompozíciója, illetve 14 festménye és fotói láthatóak. Évtizedek óta működtet művésztelepet lakóhelyén, melynek nyaranta rendszeres vendégei tanítványai is. Magyarország és a Kárpát-medence számos városában volt kiállítása, műveit bemutatták Amszterdamban és Dortmundban is, 2001-ben pedig Párizsban életmű-kiállítása nyílt.
Munkásságát 1975-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el, 2001-ben Kossuth-díjat kapott az anyag és szellem hatalmas feszítőerőiről tanúskodó szobrászi tevékenységéért, a köztéri szobrászat megújításáért, az ősi és a modern sajátos, eredeti ötvözéséért, nemzetközileg is elismert, kimagasló értékű művészi munkásságáért.
Művészetének további elismerései: az országos kisplasztikai biennále I. díja (1976), a Művészeti Alap díja (1984), érdemes művész (1986), a salgótarjáni szabadtéri szoborkiállítás nagydíja (1989), Magyar Művészetért Díj (1990), Nagypalád díszpolgára (1994), Heves díszpolgára (2000), Prima Primissima-díj (2006), M. S. Mester Képzőművészeti Díj (2007), a Honvédelemért kitüntető cím (2012). 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki, 2016-ban Magyar Örökség Díjat kapott. 2013-ban jelent meg Wehner Tibor róla szóló monográfiája, amely mintegy száz képtáblával illusztrálva dolgozza fel az életmű főbb műcsoportjait.
MTI
