Mindenki ismeri Matyit, aki édesanyja lúdjait viszi a döbrögi vásárba eladni.
Csakhogy Döbrögi uraság elkobozza a libákat és még ötven botütést is mér Matyira. A híres mondat azóta szállóigévé vált: „Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!” A történet szerzője: Fazekas Mihály 251 éve, 1766-ban éppen ma, január 6-án született. Ennek apropóján idézzük fel, mi mindent nem tudtunk a Lúdas Magyiról.
A történetet többféle feldolgozásban is láttam gyerekként, ahogy az alsós olvasókönyvben is szerepel. Nem is csoda, hiszen az elbeszélő költemény nagyon sok népmesei vonást tartalmaz. Már az indulása is felidézi a meséket: a főszereplő egy szegénylegény, aki úgy dönt, elindul világot látni. Édesanyja élelemmel tömi tele kis tarisznyáját, a fiú pedig útnak ered. Sok megpróbáltatáson megy keresztül, de furfangos esze túljár a gonoszon, és megleckézteti azt. Nem is egyszer, hanem háromszor! Nagyon röviden így lehetne összefoglalni a történetet, melyben Matyi, akire Döbrögi ötven botütést szab ki, megfenyegeti az uraságot, hogy háromszor is visszaadja majd a büntetést. Akkor persze mindenki csak nevet rajta, ám ügyességének köszönhetően sikerül beváltania ígéretét: először olasz ácsnak, majd világjáró doktornak a szerepében, végül a döbrögi vásárban veri el az uraság hátsóját.
Ahogy a népmesékre jellemző: a tanulság is fellelhető a történetben. A kapzsi, igazságtalan, kegyetlen uraságon diadalmaskodik a szegénylegény ésszel. A harmadik elnáspángolás után pedig az úr jó útra tér, többé nem fosztja ki népét. Arról talán kevesebb szó esik a mesefeldolgozásokban, hogy Fazekas Mihály eredeti művében Matyi nem csupán a csavaros agyának köszönheti sikerét. A lusta fiú a vásár után megváltozik, sokat tanul, világot lát, mesterségeket sajátít el.
Bár a főhős jellegzetes magyar népmesei figura, akit körbevesz a magyar táj, a magyar parasztok, ráadásul szókincsében is fellelhetők a népnyelvi fordulatok, tájszavak, az eredeti történet mégsem magyar eredetű. Sokan talán nem is sejtik, hogy Lúdas Matyi esete vándormotívum, amely sok-sok nép mesekincsében megvan. Míg Fazekas Mihály kötete előtt Matyi nevét egyetlen magyar népmese- vagy közmondásgyűjtemény sem említi, addig Róma környékén úgy él a történet, hogy a kárt elszenvedett parasztfiú lányruhában bünteti meg a hatalmaskodó urat. A katalán és szicíliai mese főszereplője szintén nőnek öltözve áll bosszút, az azonban minden történetben hasonló, hogy egy kegyetlen feljebbvaló: földesúr, apátúr vagy rablókapitány eszén jár túl a hős. Fazekas Mihály művéhez egy 18. századi francia verses mese áll legközelebb, amely egy szegény özvegyasszony Trubert nevű fiának kalandjait mondja el.
Miért éppen ilyen történethez nyúlt Fazekas Mihály, és minek köszönhető, hogy a mű ilyen nagy sikert aratott? Illyés Gyula: Lúdas Matyi igaz története című írásában úgy fogalmazza meg a választ: bár Lúdas Matyiról Fazekas Mihály, az addig csaknem ismeretlen debreceni költő írt remekművet, valójában alakját a nép teremtette meg, amely minden nemzetben és földön hasonlóan gondolkozik egy kérdésben. Méghozzá abban, hogy az elnyomásba nem kell beletörődni. „…bármily erős is a hajdú pálcája, egyszer a szegény is visszaüthet”; vagyis az igazságot ki kell verekedni vagy ügyeskedni.
Illyés Gyula azonban kiemeli azt is: a mestermű fennmaradását annak is köszönheti, hogy művészileg hibátlan. Fazekas Mihály könyvének szerkezete világos és harmonikus, főhőse pedig az igazságát megvevő nép típusa, de mégis hús-vér alak. Míg paraszti hősök addig csak a mesékben győztek, és még János Vitéz is tündérek és óriások segítségével éri el célját, addig Lúdas Matyi saját erejéből diadalmaskodik, és mindvégig a valóságos életben mozog. Lúdas Matyi tehát eleven példakép.
„A konzervatív kritika sem vonta kétségbe, hogy művét Fazekas izgatásra szánta, a jobbágyság ügye mellett. A költőnek vigyáznia kellett a szóra, nem veszélytelen dolgokat közölt. Ahol lehetett, fedezte magát. Történetét a keresztes hadak idejébe teszi. Matyit kezdetben mihaszna kamasznak festi. De ugyanakkor hősnek nevezi, s szívvel-lélekkel melléje áll” – olvasható a műről, melynek első vázlatát a szerző 1804-ben írta meg, 1814-ben dolgozta át, majd lényeges bővítéssel ő maga adta ki 1817-ben. Egy olyan korszakban, amikor a francia forradalom eszméi már átjárták az országot, de a hazára ránehezedett az elnyomás, hiszen a forradalmi eszméket Ferenc udvara sarjadásukban meg akarta fojtani.
Bár Fazekas Mihály a művet a középkorba helyezi, de saját koráról mond ítéletet humorral fűszerezve. Borbély Szilárd azonban írásában arra hívja fel a figyelmet, hogy „sem a Lúdas Matyi szövege, sem a történet nem hordoz magában könnyed, felszabadult nevetésre, felhőtlen nyelvi humorra okot adó mozzanatokat.” Sokkal inkább keserű gúny, erős szarkazmus, éles irónia jellemzi a művet. Borbély Szilárd Fazekas Mihály művének egy másik olvasatát tárja elénk. Véleménye szerint Matyi lázadása az apa nélkül felnőtt kamasz lázadásaként is olvasható, a fiú neveletlensége és árvasága miatt kérdőjelezi meg a patriarchális világ rendjét. Matyi azonban Döbrögi megbüntetésével nem forgatja fel és nem is akar változtatni az urak és parasztok világán. Ráadásul a mű végén maga Döbrögi is mintegy fiává fogadja a népét, vagyis megerősíti a néppel kötött patriarchális szerződést azzal, hogy követi a törvényeket, és többé nem bánik igazságtalanul a parasztokkal.
Hogyan értelmezzük mi a Lúdas Matyit? Olvassuk újra a történetet, és merengjünk el igazságán! A mű itt érhető el.
Wéber Anikó – www.kultura.hu
