mely közismerten a modern magyar festők, a hazai impresszionisták gyűjtőhelye volt. Tíz évet töltött ott, ám a művésztelep csupán egy fejezet volt az életében. Hol járt még a magyar festő? Hogyan változott a művészete Nagybánya előtt és után? Vajon mennyire impresszionista a ma 156 éve született Ferenczy Károly? Cikkünkből kiderül!
Ferenczy Károlyt előszeretettel hasonlítjuk a francia Édouard Manet-hoz, aki az 1860-as években olyan felfedezéseket tett a természet ábrázolásával kapcsolatban, melyek végül útjára indították az 1870-es években az impresszionizmust. Ferenczy és Manet művészetében valóban sok közös vonást találni: mindketten a napfényt vizsgálták a természetben, de egyikük sem hódolt be a formabontó hatásainak, továbbra is fontosnak tartották a formák térbeliségének, a tárgyak tömegének, a kompozíciónak a megőrzését. A század közepén alkotó francia művészről az Édouard Manet, a színek festője című cikkünkben írtunk. Most a legnagyobb magyar impresszionistának tartott Ferenczy Károly pályáját vizsgáljuk, aki éppen ma, február 8-án ünnepelné 156. születésnapját.
Finom naturalizmus – A szentendrei korszak (1889–1892)
Ferenczy huszonöt éves korában, 1887-ben számos magyar művészhez hasonlóan Párizsban, a Julian Akadémián tanult. Itt ismerkedett meg Jules Bastien-Lepage francia festő plein air munkáival, ő volt az egyetlen, aki hatott rá. A művészete sokáig elkísérte Ferenczyt, melynek hatása a leghangsúlyosabban a Párizst követő éveiben Szentendrén készült képein látszik. Jules Bastien-Lepage finom naturalizmusa – melyben a naturalizmus gyengéd színezéssel párosul – köszön vissza Ferenczy e a négy évben készült alkotásain, ám a francia festővel ellentétben magyar alkotó a legtöbbször alárendelte a kép meséjét és novellisztikus elemeit az előadás egyszerűségének.
| Kertészek, 1891 |
A dekoratív szecesszió – A müncheni korszak (1893–1896)
A szentendrei elszigeteltség után Ferenczy 1893-ban költözött Münchenbe, egyrészt tanulás, másrészt a nagyvárosi környezet, a pezsgő élet végett. Ebben a korszakában kezdte el foglalkoztatni az ember és a természet kapcsolata, valamint a két egymással ellentétes festésmód, a foltfestés és a dekoratív hatás összeegyeztetése. Ez a probléma aztán egész pályáján átívelt, a képszerűség és a természethűség viszonyával, a köztük feszülő ellentétek feloldásával kísérletezett. Münchenben készült képein azonban még erősen jelen van a szecesszió hatása, a dekoratív szándék a későbbi művein is visszatér.
| Madárdal, 1893 |
Ferenczy impresszionista? – A nagybányai korszak (1896–1905)
Ferenczy Münchenben 1896-ban megismerkedett Hollósy Simonnal és szabadiskolájával. A festőkből álló társaság Nagybányán készült letelepedni, Ferenczy Károly pedig úgy döntött, hogy csatlakozik hozzájuk. A magyar festő így Réti István, Csók István, Iványi-Grünwald Béla, Thorma János és további neves magyar művészek társaságában visszatért Magyarországra, és hosszú időre áttette székhelyét a partiumi városba. A csaknem tíz év alatt, amennyit itt töltött, Ferenczy megalkotta a szabadban festés, vagyis a plein air sajátosan magyar változatát, a tájat, az árnyalatok változását minden órában tanulmányozta. Az első évben még ugyan megjelennek a szecesszió stíluselemei, de végül teljesen félretette a dekorativitást, hiszen ezt a természet nem indokolta és nem is támasztott alá szükségességét. Nagybányai évei alatt a szegények sorsa, a paraszt- és a bányászélet érdekelte, megismerte az alsóbb rétegek sanyarú mindennapjait. Megragadta a cigányok egzotikus szépsége, megfigyelte és beállította őket modellnek is.
| Hazatérő favágók, 1899 |
Az 1900-as évektől foglalkoztatta a napfény ábrázolásának problémája, a századforduló után készítette első érett plein air képeit. Ezeken Ferenczy ugyan megközelítette az impresszionizmust, mégsem vált a stílus képviselőjévé, nem áldozott fel mindent a harsogó fényért és színekért. Törekedett a formák megőrzésére, a természeti jeleneteket sem ötletszerűen vágta ki, hanem komoly megfontolás, alakítás, szerkesztés eredményei voltak. Bár a vázlatszerű festésmód Ferenczynél is feltűnt, nála komoly előkészítő munkálatokat, tudatosságot sugallt ez is. Vitathatatlanul a teljes megoldás híve volt, a „befejezett”, megkomponált kép igényéről soha nem tudott lemondani.
| Napos délelőtt, 1905 |
Ferenczy Károly festményei tehát nélkülözik az impresszionizmusra jellemző rögtönzést, a kiegyensúlyozott és nyugodt kompozíciói valóban Édouard Manet alkotásaival rokoníthatóak. Saját törekvéseit a festő egyébként „kolorisztikus naturalizmus szintetikus alapon” meghatározással illette. Mindazonáltal Ferenczy legnagyobb érdeme, mely a modern művészethez sorolja, az volt, hogy itthon ő számolt le először a műtermi kompozícióépítés, a színpadiasság begyakorolt fogásaival. Figuratív jeleneteit nappali fények mellett esti és erdei környezetben is ábrázolta, témái között pedig olykor bibliai történetek is feltűntek. A természetben mozgó alakok ábrázolásával Ferenczynek egészen egyedi, álomszerű és poétikus hangvételű alkotásai születtek.
| Esthangulat lovakkal, 1899 |
Műterem és portré – A budapesti korszak (1906–1917)
Ferenczy Károly első gyűjteményes kiállítását 1903-ban rendezték meg, mellyel megkezdődött nemcsak a nagybányai festészet, de a festő diadalmenete is. Pár évvel később, 1906-ban meg is hívták a Képzőművészeti Főiskola katedrájára, ahol alakrajzot és festést tanított. Ferenczy ezért Budapestre költözött, a teleket így a fővárosban, a nyarakat Nagybányán töltötte, mellyel új festői korszak is beköszöntött az életében. A nagybányai szabadtéri, elsősorban a táj és az ember kapcsolatát vizsgáló témáit elhagyta kissé, és a műtermi festészet felé fordult. Ebben az időszakban a zárt térbe állított alakos kompozíció kérdései foglalkoztatták, és ekkoriban készült festményein újra visszatérnek a dekoratív tendenciák is.
Ferenczy ezen időszakban aktokat, portrékat, csendéleteket festett. Új témakörre lelt az artisták, a birkózók és az atléták ábrázolásával, mellyel a szigorú kompozíciók alakítását és a férfiakt mozgalmas helyzetben való ábrázolását vizsgálta. Ennek eredménye lett, hogy Ferenczy leginkább kutatott kérdése, a dekoratív hatás és a foltfestés összehozása az előbbi győzelmével végződött: festésmódja simább, összefoglalóbb lett, és fontosabb szerepet kapott innentől a körvonal is. A nagybányai nyarakon viszont időről időre visszatért a tájfestéshez.
| A festő és a modell, 1904 |
Ferenczy Károly magyar festő pályája tehát roppant változatos képet mutat. Kiindult a Jules Bastien-Lepage képviselte finom naturalizmusból, felhasználta a szecesszió stíluselemeit, megérintette és foglalkoztatta a természet és az ember kapcsolata, a fények és a színek viszonya, majd a műtermi beállítások révén újra a szecesszió dekorativitása felé fordult. A magyar képzőművész bár foglalkozott az impresszionizmus felfedezéseivel és eredményeivel, ismerte kortársai törekvéseit, de ezekből csak annyit használt fel, amennyit saját észrevételei, a természetben látottak is igazoltak. A posztimpresszionizmust viszont abszolút kétkedéssel fogadta.
Ferenczy Károly festészeti stílusa tehát nem a korszellemnek köszönhető. Önállóan, befolyásoló tényezők nélkül ment végig az úton, ugyanakkor egyéni stílusában több, a korban népszerű problémát is érintett.
| Október, 1903 |
Ferenczy Károly 1862. február 8-án született Bécsben Freund Károly néven, a magas rangú bécsi minisztériumi képviselő, Karl Freund és Gränzenstein Ida gyermekeként. Apja később az Első Erdélyi Vasúttársaság igazgatója lett, anyja nem sokkal a festő születése után meghalt. Iskoláit Magyarországon végezte, jogi, majd mezőgazdasági tanulmányai után fordult a festészet felé. Egyik távoli rokonával, Fialka Olga festőnővel 1884-ben Rómába ment – akivel később össze is házasodott –, 1885-ben pár hónapot Münchenben töltött, majd Nápolyba utazott és beiratkozott a festészeti akadémiára. Végül 1886-ban tért vissza Münchenbe, 1887 és 1889 között pedig Párizsban, a Julian Akadémián tanult. Festői pályáját négy korszakra lehet osztani: a Szentendrén, a Münchenben, a Nagybányán, illetve a Budapesten töltött éveire. Ferenczy 1902-től a Nagybányai Szabad Festőiskola vezető mestere volt, próbálkozott önálló festőiskola vezetésével; 1903-tól a Képzőművészeti Főiskolán tanított, megkapta többek közt a Velencei Biennále aranyérmét, 1907-ben pedig a MIÉNK alapító tagja lett. Ferenczy Károly 1917. március 8-án halt meg.
Révy Orsolya
Fotók: hung-art.hu
Források:
Artmagazin
Artportal
A magyarországi művészet története (főszerk.: Fülep Lajos, szerk.: Dercsényi Dezső, Zádor Anna) (http://mek.oszk.hu)
Képzőművészet Magyarországon (www.hung-art.hu)
Murádin Jenő: Nagybánya (A festőtelep művészei) (http://mek.oszk.hu)
Nemzeti Örökség Intézete/Nemzeti Sírhelyek (intezet.nori.gov.hu)