A pagoda toronyszerű, többszintes, kőből, téglából vagy fából készült építmény, főként Kelet- és Délkelet-Ázsiában; általában buddhista templomegyüttes része.
A sztúpák félgömb alakúak, amelyeknek felső része elvékonyodott, megnyúlt. A legismertebb pagodatípus Kínában, Koreában és Japánban jött létre. A magas torony kör, négyzet vagy sokszögű alapú alsó szintjére további, egyre csökkenő méretű, az alappal megegyező formájú szintek épülnek. Nagyon érdekes a pagoda szó etimológiája. Egyik elképzelhető magyarázat szerint a nyolcszögletű jelentésű szó – Pa-Ko-Ta – dél-kínai kiejtéséből jött létre.
A Mireuk templom az észak-csollai Iksan város ékessége. Kőpagodája a Mireuksaji seoktap (미륵사지석탑) a Pekcse királyság időszakában (Kr.e. 18.-Kr.u. 660.), a 7. században épült, ma Dél-Korea nemzeti kincseinek sorában tizenegyes számon tartják nyilván. Ez az ország legnagyobb, egyben legrégibb pagodája, amely eredetileg kilenc szintes volt.
A buddhista templom építésének története szerint Mu király és felesége egy látomás nyomán rendelte el a Yonghwasan hegyi Maitreya tó lecsapolását, amelynek helyén felépült a templom. Az építéshez a király a legjobb mestereket küldte el. A kolostor középpontjában három pagoda épült – egy kőből, kettő pedig fából – az utóbbiak állítólag a legnagyobb pekcsei mester, Abidzsi munkái. A kőpagoda építészetileg jelentős alkotás, a fáról kőre való átállásról tanuskodik. Egyúttal az is megfigyelhető rajta, hogy építésekor a fafeldolgozó technikákat alkalmazták. Mivel koreai fa pagodák nem maradtak fenn, így ezen tanulmányozhatók a fa pagodaépítés módszerei.
A történelem viharai nyomot hagytak rajta, legutóbb 1915-ben a japán gyarmati uralom idején esett át javításon, ám a torony elvesztette eredeti alakját, mert a javítás szegényes módon történt. Az összeomlás elkerülésére csupán annyi történt, hogy a sérüléseket betonnal befoltozták.
2013-ban a koreai Kulturális Örökség Hivatala döntött a pagoda közel eredeti állapotába való helyreállításáról. 2016-ban, azaz idén kellett volna elkészülnie, amelyre megközelítően 18 és fél millió dollárnak megfelelő összeget szántak, de a munkálatok befejezése 2017-re csúszik át.
A torony olyan súlyosan sérült, hogy hat szint maradt meg az északkeleti oldalon, a felső három szintről nem maradtak fenn feljegyzések, ezért azok rekonstrukciójára nincs lehetőség.
A bontási munkák feltárták az építés tikait. Több ezer faragott kő alkotta a talaj és a kőtömbök közötti vékony réteget, amelyen eloszlott a pagoda súlya, mintha egy óriási párnán helyezkedett volna el. Ez eredményezte a torony tartósságát. A helyreállítás során a szakemberek ezt az ősi technikát alkalmazták, lehetőség szerint felhasználva a megmentett régi kődarabokat, és csak a megsemmisülteket pótolták új kövekkel. Az új pagoda 62%-ban a régi anyagok felhasználásával fog elkészülni. Az új köveket akril festékkel színezik annak érdekében, hogy a színük igazodjon a régihez. Az 1993-ban helyreállított keleti pagoda építésének tanulságai nyomán alkalmazzák ezt a módszert. Annak restaurálásánál még nem így jártak el, ennek eredményeként több évvel később is úgy nézett ki a torony, mint egy másolat.
(Csak halkan jegyzem meg: a restaurálásnál a kiegészítéseket mindig olyan módon kell elkészíteni, hogy jól elkülöníthetők legyenek az eredeti és a pótolt részek. Legalábbis Európában ez a szabály. Koreában láthatólag nem ezt a gyakorlatot követik. Mint tudjuk, a turisták által lelkesen látogatott királyi paloták nagyrészt rekonstrukciónak tekinthetők, hiszen az eredeti épületek az idők folyamán erősen sérültek. A paloták azonban elrejtik a rekonstruálás tényét. A felületes szemlélő akár azt is hiheti, ott jár-kél, ahol a történelmi sorozatokból ismert erős vagy erőtlen királyok, a fiaikat ármányok és gyilkosságok árán trónra juttató anyakirálynék, és az őket szolgáló népes sereg élte mindennapjait.)
2009 januárjában, az ásatások során több régi, értékes tárgyat találtak a helyszínen.
A kőpagoda mellett talált aranyozott bronzedény.
A nyugati pagoda mellől egy arany lemez került elő, amelynek mindkét oldalán klasszikus kínai véset látható. Az arany háttéren jól olvashatók a vörös írásjelek. A szöveg a templom építését írja le.
A videóban látható fehér torony természetesen nem a most szépülő nyugati, hanem a 93-ban helyreállított keleti pagoda. 4:05-től jól szemügyre vehető a talajban elhelyezett sok-sok kő, amely a párnát alkotja, az ásatáskor fellelt, ma már a helyi múzeumban bemutatott tárgyak, a most készülő nyugati torony munkálatai.
A wikipédia pagodákról szóló szócikke felsorolja a legjelentősebb pagodákat, köztük azt a Porcelán tornyot (Bao’en, azaz Hála templomát) is, amelyről én egy régi könyvből szereztem tudomást.
Évekkel ezelőtt volt szerencsém lapozgatni Erasmus Francisci Ost- und West-Indischer wie auch Sinesischer Lust- und Stats-Garten 1668-ban, az Endter kiadásában napvilágot látott terjedelmes munkáját. Ebben sok más érdekesség között a 15. században épült, 79 méter magas, kilenc emeletes pagodát ábrázoló rézmetszet keltette fel a figyelmemet. Bár ez a pagoda több mint kilencszáz évvel később épület, mint a koreai, nem kevésbé izgalmas. A négy kínai, történelmi főváros egyikében, Nankingban magasodó torony tetejét arany ananász, az oldalait a napsütésben csodásan ragyogó porcelánlapok díszítették. A toronyban 156 harangocska volt felfüggesztve, amelyek elbűvölően csilingeltek a szél hatására. Éjszakánként 140 lámpás világította meg a mázzal borított, kőagyag lapokon látható növény- és állatábrázolásokat. A nyolcadik szintre felvezető csigalépcsőnek 140 foka volt, az épület nyolcszögletű alapra épült.
Nem ez volt korának legmagasabb épülete, de hogy a legszebb volt, az bizonyos.
A pagoda 1801-ben már megsérült egy villámcsapás következtében. Ekkor a három legfelső emelet megsemmisült. A 19. század közepén, a Tajping felkeléskor aztán teljesen elpusztult.
A 17. századi utazó, Johan Nieuhof kínai emlékirataiban a világ hét csodája egyikeként emlegette.
Megmaradt azonban az eredeti kapu.
2010-ben egy kínai üzletember 156 millió dollárnak megfelelő jüant adományozott arra a célra, hogy pagoda romjain felépüljön egy új torony. 2015. december 16-án, több évig tartó építkezés eredményeként átadták a Porcelán tornyot. Mint látható, a kínaiak nem egy rekonstruált pagodát építettek, azonban a torony mellett létrehozott emlékparkban megtekinthetők a régi pagoda maradványai. A mai kor divatja szerint a porcelán helyett üvegből és acélból készült. A koreaival szemben, itt szó sincs a régi újraépítéséről, ám szépséghibája ennek is van. Miközben a kínai buddhizmus központjának hirdetik, a kivilágított Buddha szobrok, és az egész helyszín kissé Las Vegast idézik.
Szívesen felmennék mindkét pagoda legfelső szintjére, hogy megcsodáljam a kilátást, de nem egyedül. A társ akit erre választanék, azonban talán csak a következő inkarnációban csatlakozik hozzám, tehát várok.
