A Neopaint csapat vezetője az értékteremtő falfestésről
Ezek közé tartoznak a Neopaint csapata által megálmodott és kivitelezett tűzfalfestések, amelyeknek köszönhetően a lepusztult, romos felületek új életre kelnek. A „Tűzfalrehab az Erzsébetvárosban” elnevezésű projekt keretében, az önkormányzattal együttműködve a Neopaint első körben nyolc falat fest ki, ezek közül hármat már be is fejeztek, és most készülnek az egyik legnagyobb dobásukra. A csapat vezetőjével, Jankovits Barnabással beszélgettünk.
– A nevetek a belvárosi falfelületek festése kapcsán lehet ismerős a nagyközönség számára. Hogy lett belőletek tűzfalfestő?
– Gyerekkorunktól kezdve a graffiti underground légköre határozta meg az életünket. Mindannyian ebben a szubkultúrában nevelkedtünk. Ahogy nőttünk fel, kezdett kikristályosodni, hogy mivel akarunk foglalkozni, miben vagyunk jók, mivel tudnánk esetleg pénzt keresni. Amikor a graffiti korszak elindult, már volt akkora kereslet erre a művészeti vonalra, hogy megrendeléseket is kaptunk. Ilyenkor általában egyesével kértek föl bennünket, ahogy éppen el tudtak csípni valamelyikünket a „legál” falaknál. Lassan azt vettük észre, hogy mindenki megy külön-külön, kis üzletek, magánlakások belső tereit kifesteni. Ekkor határoztuk el egy páran, hogy összefogunk, mert egy közösségben, egy közös célt kijelölve nagyobb dolgokat tudunk elérni, mint egyesével. Kezdettől fogva köztéri falakat, nagy felületeket szerettünk volna festeni, ez pedig csak csapatban lehetséges. Így indult.
– A legelső akciónk alkalmával az V. kerületi Városháza parkban található trafóházra festettük fel az 1900-as évekbeli városháza képét. Ez volt az első, amikor felkerestünk egy önkormányzatot konkrét helyszínnel és tervekkel. Referenciát akartunk csinálni, másrészt meg szerettük volna mutatni a kerületnek, hogy milyen gyorsan és hatásosan lehet egy felületet dekorálni úgy, hogy az akár nevezetességgé, turistacsalogató látvánnyá is válhat. Ráadásul – és ez volt a legfőbb érvünk akkor – a kifestett falfelületet nem firkálják össze. A három-négy éve elkészült, Városháza parkbeli festményünk azóta is sértetlen. Ez elmondható az összes eddigi képünkről. A graffitisek tiszteletben tartják a munkánkat. A második tűzfalfestésünk a Kazinczy utca–Király utca sarkán lévő felület volt. Ezt nagyon régóta terveztük, de mindig valahol elakadt a folyamat. Végül két év ügyintézés után megkaptuk a falat. Ennek a munkának hatalmas sikere volt, igazi turisztikai látványosság lett belőle. Miután már rendelkeztünk referenciákkal, megkerestük a kerületet és felajánlottuk, hogy nagyon jó áron, fél év alatt megcsinálunk 7-8 tűzfalat. Egy háromnegyed éves tárgyalási folyamatot követően elfogadták az ajánlatot. Kiválasztottuk a falakat, egyeztettük a témákat, amelyek passzolnak az adott helyszínhez, elkészítettük a terveket, és amikor a főépítész engedélyezte, nekiálltunk festeni.
– Milyen festmények készültek el eddig a Tűzfalrehab projektben?
– Az első a Klauzál téri munka volt. Ezzel kicsit megcsúsztunk az idő és a fal állapota miatt. Végül májusban sikerült elkezdenünk, a munka tíz napot vett igénybe. Ennek nem várt sikere lett. Tudtuk, hogy jó helyen van, és a festés, amivel az eredeti homlokzatot imitáltuk, a klasszikus tűzfalfestések mintájára, általában nagyon népszerű. De így is mindenkit meglepett, hogy milyen pozitív visszajelzések érkeztek. Ezt követte a Király utca. Ott egy az utcára jellemző kandeláber jelenik meg a képen, amelyet Krúdy híres mondása fut körül: „a legpestibb utca”, alul pedig egy idézet szerepel szintén Krúdytól. A legutóbbi munkánk az Akácfa utcai tűzfal, amelyhez egy 1923 óta a környéken működő szabóműhely adta az ötletet. Jelenleg itt tartunk. Az sajnos hozzátartozik, hogy a festés mellett – hiába áll mögöttünk az önkormányzat – az engedélyeztetési folyamatot is nekünk kell végigcsinálni, és néha ez nagyon lassan megy. Most is van egy kis fennakadás a műemlékvédelmi területek miatt. Olyan engedélyeket kell beadnunk, mintha építési munkákat végeznénk, holott csak festünk. Nagyon új még ez a fajta dekoráció, nincs pontosan meghatározva a hivatalos helyeken, hogy milyen papírokhoz kössék. Nem nagyon tudják hova rakni egyelőre.
|
|
| Fotó: Máté Péter / Magyar Nemzet |
– Mind a 7-8 munkára megvoltak előre a tervek?
– Nem. Úgy ütemezzük be, hogy az engedélyeztetés alatt már elkészítjük a következő terveket. Vagyis egy-két lépéssel gondolkodunk előre. Hosszú folyamat ez. Egyeztetni az önkormányzattal, a lakókkal, elkészíteni a terveket, ami mindenkinek tetszik, ami passzol a környezethez, és amivel mi is elégedettek vagyunk. Komolyan kell lavíroznunk az igények között, hogy végül mindenkinek jó legyen.
– Említetted, hogy nehezen tudják hova tenni a tűzfalfestést. Ennek más országokban, akár itt, Közép-Európában is komoly hagyományai vannak, nálunk miért nem terjedt el eddig? Összefügghet ez a graffiti negatív megítélésével?
– A graffitivel nem hoznám össze, mert a falfestést sokan csinálják olyanok is, akik soha nem vettek a kezükbe festékszórót. De tény, hogy ennek a fogalomnak elég rossz a sajtója. A graffiti sokáig egyet jelentett a falfirkával. Nálunk is megvoltak egyébként azok a művészek, akik máshol elindították a falfestést, mégsem alakult ez ki. Nem jött össze egy olyan csapat, amely minden fronton helyt tudott volna állni. Valami mindig hiányzott. Ha volt festékszponzor, akkor nem maradt másra pénz, ha volt pénz, nem volt engedély, és megakadt a folyamat. Ezért is tartjuk nagy dolognak, hogy nekünk végül sikerült. Másrészt a világhírű művészek, akiket mindenfelé hívnak a világban, hogy falakra fessenek, elkerülték Budapestet, mert nem volt híre, hogy itt lenne igény az ilyesmire. Lassan talán elindulhat ez a folyamat is, egyre merészebb témákat be lehet majd dobni, mert az emberek látják, hogy nem csak firkák vannak meg rombolás, és végül talán az üres, ronda felületeket az önkormányzatok megbízására egy egyszerű folyamatban ki lehet majd dekorálni.
– Erzsébetvároson túli felületeket is célba vesztek?
– Egyelőre szeretnénk itt végigvinni a projektet. Kaptunk visszajelzéseket az önkormányzattól, hogy látják ennek a sikerét, így várhatók további munkák is az Erzsébetvárosban. Szeretnénk összeállítani egy térképet a munkákból, kiállítást a festményekből. Utána meglátjuk. Örülnénk, ha más kerületek, városok is felfigyelnének erre, de egyelőre még bőven van ebben a kerületben felület.
– Hogyan zajlik a munkafolyamat?
– Az önkormányzattal abban állapodtunk meg, hogy fel is újítjuk a felületet a festés mellett, így először mindig előkészítjük a falat, ez a munka az épület állapotától függ. Ezt követően elkészítjük a festmény vázlatait a falfelület méreteinek megfelelően a műhelyünkben. 2×2 méteres sablonokat csinálunk, majd ezeket hordjuk át a felületre. Így készülnek el a vázlatvonalak, ezt követően pedig a hagyományos módon, nagyított részletek segítségével visszük fel a színeket.
– Különleges festéket kíván a munka?
– Teljesen átlagos festékekkel dolgozunk, egy ismert festékgyártó cég kültéri festékeit használjuk. UV-álló, esőálló, nagyon jó minőségű festékek. Van egy-két részlet a képben, amihez festékszóró kell, akkor azt használunk, de nagyrészt a klasszikus diszperziós festékkel, ecsettel dolgozunk.
– Mi lesz a következő alkotás?
– A „Tűzfalrehab az Erzsébetvárosban” című projekt megkoronázására már év eleje óta egy óriási festményt tervezünk a Rumbach Sebestyén utca 10-be. Itt egy foghíjtelek oldalában áll egy hatalmas üres felület: egy 70 méter hosszú és 30 méter magas tűzfal, erre dolgozunk majd. Idén van a Wembley-beli 6–3 hatvanadik évfordulója, ennek tiszteletére készítjük el a legújabb festményünket. A projekt védnöke Grosics Gyula lesz. Ha minden jól megy, szeptember közepén kezdjük a körülbelül háromhetes munkát. A meccs november 25-én volt, így az évfordulóra bőven elkészülünk vele. Ez a mű mind méretében, mind témájában remélhetőleg nagyon nagy dolog lesz.
mno.hu – fib