Az „eltitkolt dalt” a király 1956 októberében a magyar forradalom hőseinek ajánlva énekelte el
Radio Luxembourg, 1977. augusztus 16. Hömpölyög a zenefolyam, Tony Prince, a leggyorsabb beszédű műsorvezető elemében van. Este tíz körül azonban bombaként robban a hír, amely nem csupán őt, de hallgatók millióit is letaglózza, s amelyet azonnal beolvas a mikrofonba: „Hölgyeim és uraim, memphisi otthonában holtan találták Elvis Aaron Presley-t,
a rock and roll királyát.” Eddig a közlemény. Az amerikai üzleti gépezet reagálókészségére jellemző, hogy alig pár órával a halálesetet követően a rádióállomások máris leforgatták bizonyos Danny Mirror (alias Eddy Ouwens) I Remember Elvis Presley című emlékdalát.
Királyt emlegetünk – és Elvis esetében nem véletlenül. A rock vagy még inkább a rock and roll műfajának meghatározó alakja, első klasszikusa, aki megjelenésével új fejezetet nyit a zenekultúra történetében. Különleges „blue velvet” (kék bársony) orgánuma, jellegzetes színpadi csípőmozgása forradalmasítja az addig jórészt konszolidált szórakoztató zenét. Korai és váratlan halála bejárta a világsajtót, még az ilyen „eseményekre” egyébként kevésbé fogékony Pravda is kiemelt hírben emlékezett meg róla. A Szovjetunió hivatalos napilapja szerint három kulturális jelenség köszönhető az USA-nak: a Mickey Mouse, a Coca-Cola és Elvis Presley… Temetése valóságos népünnepély: a király földi maradványait 49 gépkocsiból álló konvoj – közte a hófehér halottaskocsi – kísérte; Elvis otthona, Graceland és a temető közötti három és fél mérföldes út mindkét szélét gyászolók, rajongók koszorúi, virágai díszítették.
„Meghalt a király, éljen a király!” – tartja a mondás, amelyet jól példáz a dörzsölt menedzser hozzáállása egykori főnöke emlékéhez. Első reakciójáról a hír hallatán elejtett telefonkagyló tanúskodik, ám Tom Parker „ezredes” hamar túlteszi magát a kezdeti sokkhatáson: az egyik testőrhöz intézett szavai szerint „semmi sem változott”, s ezt komolyan is gondolta. A vagyonokért kiárusított zenei hagyatékon túl arra is képes volt, hogy egy néhány régi jelmezzel és emléktárggyal kitömött kiállításon (miután gondosan beszedte a helypénzt az árusoktól) „élőben” felléptesse Elvist, akit két évvel halála után bronzszobor monstrum helyettesített. Persze, mint a régi szép időkben, 15 dolláros belépőért…
Hosszú és rögös út vezetett az édesanyja születésnapjára a Sun Records stúdióban rögzített My Happiness dalocskától, a kezdeti teherautó-platós fellépésektől a telt házas, őrjöngős, arénás vagy épp bugyidobálós Las Vegas-i kaszinótermekig. Hasonlóan kortársaihoz, Jerry Lee Lewishoz, Chuck Berryhez vagy Little Richardhoz, őt is a rock and roll ereje repítette a csúcsra. Utóbbi pályatársa nyilatkozta róla: „Rocker volt. Én is. Nem zenélek már, és ő sem zenél már.”
Forrás: MTI
Elvis Presley hasonmása triciklizik a szőregi rózsaünnepen. Kultikus figura
Érdekes módon – más-más okokból ugyan – az egymással szembenálló társadalmi-politikai rendszerek egyike sem volt boldog a műfaj előretörésétől. Amíg a keleti blokkban deviánsnak, erkölcstelennek tartották, addig Amerika a konvenciókat és a második világháborút követően kialakult berendezkedést féltette. Talán nem véletlen a fent említett muzsikusok perbe fogása, hatóságok általi vegzálása, ahogyan a Buddy Holly, Ritchie Valens és Big Bopper közös koncertje utáni végzetes repülőgép-baleset sem. Elvist szerencsére egyszerűbben „vonták ki a forgalomból”: az 1958-ban kezdődő kétéves németországi katonai szolgálat letelte és hazatérése után már semmi sem volt a régi. Az ezredes által rákényszerített, bugyuta revolverhőst alakító filmszerepek és a hozzájuk kapcsolódó felemás értékű zenék a sikerhez akkoriban elegendőnek bizonyultak ugyan, ám visszatekintve mélyen alulmúlták Presley kvalitásait. Miután a rock and roll királyának elege lesz a futószalagon gyártott álomvilágból, úgy dönt, 1968-ban visszatér a színpadra. Ha nem is a klasszikus rock and rollal – bár műsora jelentős részét ez a fajta muzsika teszi ki –, de Tom Jones és Engelbert Humperdinck méltó vetélytársaként. Elvis továbbra is Amerika első számú énekes sztárja.
A gyűjtők féltve őrzött kincse Elvis Are You Lonesome Tonight? című érzelmes melódiája, amelyet Las Vegasban élőben rögzítettek, s amelynek prózai középrésze elhatalmasodó hahotázásba fullad. Hogy mi is történhetett, arra nézve többfajta legenda tartja magát. Egyesek szerint a gyógyszerek hatására a dalszöveget egyszerűen elfelejtette, és jóízű, harsány nevetéssel vágta ki magát a bajból, míg mások úgy vélik, hogy az első sorban ülő (állítólag alvó) kopasz úr – akinek fényes fejbőrén táncolt a reflektor fénye – váltotta ki Presley-ből a derültséget. A hetvenes évekre a testileg egyre inkább terebélyesedő, lelkileg pedig magányos énekesnek nem ez volt az egyetlen feltűnést keltő akciója koncertjein. Előfordult, hogy az ujjáról lehúzott, vagyont érő pecsétgyűrűt az egyik első sorban helyet foglaló idős hölgynek ajándékozta, mert állítólag hasonlított a nagymamájára. De miként mérhető ez a 85 ezer dollár értékben elajándékozott tíz darab Cadillachez? S vajon milyen meggondolásból jutott arra az elhatározásra, hogy egy számára idegen nemzettel jótékonykodjon? Történetesen Magyarországgal. Mindenesetre kiderült, hogy az „eltitkolt dalt” – egy 1937-ben, Thomas Dorsey által komponált gospelt (Peace in the Valley) – a király 1956 októberében Ed Sullivan show-műsorában a magyar forradalom hőseinek ajánlva elénekelte. De arról sem feledkezett meg, hogy a televízió nyilvánosságát kihasználva Amerika népét adakozásra szólítsa.
A mindössze 42 esztendősen, a hivatalos közlemény szerint szívrohamban elhunyt rockkirály életművét nem csupán a napjainkig eladott több mint egymilliárd hanghordozó tartja életben, de a halála után megszaporodott Elvis-imitátorok számának növekedése is. Dalai számos feldolgozást megértek, követői közé tartozik többek között a walesi születésű Shakin’ Stevens, aki az Elvis életét feldolgozó musical egyik főszereplőjeként lett befutott énekes. Hazánkban Komár László, akit magyar Elvisnek is neveztek, kezdetben a Scampolo zenekarral, később szólóénekesként vitte sikerre a király világslágereit. Presley születésének ötvenedik évfordulója alkalmából a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat emlékalbumot is megjelentetett Komárral, később még egyet – mindkettőt magyar nyelvre lefordított dalokkal.
Elvis Presley emlékét Memphis főterén szobor, Óbudán park őrzi.
www.magyaridok.hu – Hegedűs István
