Építészet – Makovecz Imre háza.
Az ember úgy dolgozzon, hogy szórakoztassa a jó Istent! És az pedig örökkévaló, és fenntartja és kormányozza ezt a világot, ha őt sikerül szórakoztatni, akkor az egész világ kapott valamit – állította Makovecz Imre. Tőle is sokat kapott a világ, legalábbis a hazai építészet. Egyedülálló gondolkodásmódja a hazai organikus építészet atyjává tette; ő a legismertebb és legnagyobb hatású kortárs építészünk, akinek neve külföldön is ismerősen cseng.
A XII. kerületi Városkúti út végén álló családi házát nemrég Makovecz Központ és Archívum néven emlékházzá alakították, az épület lehetőséget teremt életművének megőrzésére és bemutatására; ezt az épületet néztük most meg.
Tényleg ház ez? Intim otthona egy családnak, több nemzedéknek? Praktikus ház, amely évtizedek múltán is, különböző korú és életmódú tulajdonosok számára is jól lakható építmény? Vagy valójában nem is ház ez, hanem egy építész utókornak szánt utolsó alkotása, önnön művészetének emlékműve, személyiségének szellemi mauzóleuma? Ezek a kérdések merülnek fel bennünk, amikor meglátjuk a különleges épületet.
Buda egyik eldugott, zegzugos utcákkal tarkított, hegyoldali részén járunk. Már a helyszín is különleges, hiszen nem kevesebb mint hat utca találkozásánál, lejtős terepre épült saroktelki házhoz jöttünk. Az átlagember fontolóra se venné, hogy ide építkezzen, nem úgy Makovecz, aki viszonylag későn, a hetvenes éveiben járva döntött úgy feleségével, Szabó Marianne-nal, hogy közel a szeretteikhez belefognak a családi ház építésébe. Maga a tervező már nem érhette meg a ház elkészültét – ezért sem lehet kizárni, hogy az idős mester már nem csak a saját hétköznapjaira gondolt, amikor ezt a szuggesztív épületszobrot megtervezte.
A kései szocializmusban épült, jellegzetes budai kockaházak és a rendszerváltás utáni korai, vadkapitalista évek stílusát idéző vállalkozóbarokk paloták között kitűnik egyediségével és minőségével Makovecz posztumusz otthona. A ház magán viseli a jellegzetes Makovecz-stílusjegyeket, emiatt az egész épület drámaiságot sugall. Ilyen a szárnyakat formázó kertkapuszárny, a faragott faoszlopok, az áttört kupola, a virágmintás kőlábazat.
Az egész épületre jellemző a lendületes vonalvezetés, az ívek, a szimbolikus formajegyek, amelyek mind a tervező egyéni látásmódját hivatottak tükrözni. Meghatározó szervezőelem a kinti diófa, amelyet mintegy körbefon a ház, és meghitt belső teret alakít ki a megálmodott nyáresti üldögélések számára.
A ház sok évszázados magyar udvarházak vagy erdélyi erődtemplomok zömök, kifelé szigorú, befelé megnyíló szerkezeteit idézi. A masszív, fehér, ívelt falak és a belső féludvar, amely felé a fő belső terek nagy ablakokkal és oszlopsorral nyílnak, megerősítik ezt a képzetet.
És hogy mi várja bent a látogatót? A külcsínnél is archaikusabb, központi tűzrakóhely, kandalló köré szervezett, ívelt szobasor. A kétszárnyú épületben Szabó Marianne műterme, Makovecz dolgozószobája, két szoba, gépészeti kamra és teremnek beillő, tágas nagyszoba sorakozik. Ez utóbbi immár közösségi térként, rendezvények, beszélgetések helyszíneként szolgálhat az átalakult funkciójú házban.
Idekerült a Makovecz-archívum, az általa tervezett épületek tervdokumentációja. Rekonstruálták a Kecske utcai irodájának dolgozószobáját, amely által betekintést nyerünk az építész mindennapjaiba. Személyes tárgyai, tervrajzai, bútorai révén olyan ember személye rajzolódik ki, aki élt-halt az építészetért, aki minden pillanatban az újat kereste – de vissza-visszatekintve az ősi motívumok, a szakrális építészet, a szimbolizmus és a magyar mitológia világába. Utolsó műveként megszületett családi házával megvalósul ars poeticája: „Házaimnak szemük van, szemöldökük, orrféléjük is, mindezzel a belső lényegét szeretném kifejezni, azt, hogy az épület lény.”
A kormány 2015-ös határozatában döntött arról, hogy ez a ház Makovecz Imre élő szellemiségét szolgálja. Ennek érdekében a Magyar Művészeti Akadémiát kérte fel partnerként, amely a Makovecz Imre Alapítvánnyal szerződést kötött a Makovecz Központ és Archívum működtetésére.
Makovecz Imre megosztotta a magyar építésztársadalmat, de népszerűsége töretlen. Lehet szeretni vagy nem szeretni, de nem lehet nem tudomást venni a munkásságáról. Szakmai és szellemi örökségéhez méltó helyszín ez a kútvölgyi kis ház. És hogy kinek érdemes ellátogatnia ide? Mindenkinek, aki egy kis gondolatébresztésre vágyik, ihletet merítve egy különleges elme különleges álomvilágából.
(Makovecz Központ és Archívum, Budapest)
Máté Enikő – www.magyaridok.hu
