„Egy nemzet a történelem sodrában nem maradhat fenn, ha nincs összetartás” –
fogalmazta meg Érsek-Obádovics Mercédesz színművész az Egy akaraton 1956 – 2016 című kiállítás hat új filmjének bemutatója előtti beszélgetésen. A Terror Háza Múzeum az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét őrzi a különleges tárlattal, mely nemcsak emléket állít, hanem el is visz minket oda, ahol a hősök hőssé váltak. A filmbemutatót megelőző beszélgetésen Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója elmondta: az 1956-os Emlékbizottság a tavalyi évben azzal bízta meg a múzeumot, hogy olyan tárlatot hozzanak létre, mely XXI. századi, újszerű és képes megszólítani a fiatalokat. A 2016 nyarán megnyílt Egy akaraton 1956 – 2016 című időszaki kiállítás pedig pontosan ilyen: hat fülkében hat különböző filmet tekinthetnek meg az érdeklődők. És ezek nem akármilyen filmek, ugyanis a VR 360 elnevezésű, forradalmian új technológiával készültek, melynek eredményeképpen a néző nem kívülről szemléli a történéseket, hanem részese annak a 360 fokos valóságnak, mely maga a film. Tallai Gábor elárulta, hogy a tárlat rendkívüli népszerűségnek örvend, majd örömmel jelentette be: mostantól hat új alkotás látható a fülkékben.
„Épp VR 360-as technológiával készült filmeket néztem a tableten, mikor felhívtak az ajánlattal” – mondta Pálfi György filmrendező, a kiállításon megtekinthető filmek alkotója, aki kiemelte: manapság sok dokumentumfilm készült ezzel a technológiával, játékfilm azonban nagyon kevés, így „nem volt előkép”. A rendező elmosolyodva tette hozzá: a munka kezdetén úgy érezte magát, mint Méliès, aki a film születésekor elkezdett kísérletezni a Lumière-fivérek által kidolgozott technológiával. Egy VR 360-as mozgókép esetén a nézőt körbeveszi a filmbéli világ, oda néz, ahova akar, tulajdonképpen benne van a filmben. Mindössze az a két megkötés volt a múzeum részéről, hogy hétköznapi hősökről meséljünk és megszólítsuk a közönséget – tette hozzá Pálfi György, majd elmondta: olyan alkotásokat kellett létrehozniuk, melyeket bárki megért, aki betér a kiállításra, ez pedig nagy kihívás egy rendező számára. A filmeket látva azonban kijelenthetjük: amellett, hogy közérthetőek a tárlatra készült alkotások, mélyen megérintik és elgondolkodtatják a nézőt. Összesen tíz fikciós és két dokumentumfilm készült el, melyek mind erős benyomást adnak arról, milyen volt átélni ’56-ot.
„Egy ilyen típusú film esetén más a nézői élmény, így másképp kell történetet mesélni is” – hangsúlyozta Ruttkay Zsófia dramaturg, a kiállításon szereplő filmek írója. Amint felveszi a VR-szemüveget, a néző már nemcsak szemlélője, hanem operatőre és vágója is a filmnek, ezért észrevétlenül kell irányítani és rávenni, hogy a lényegre figyeljen, de meg kell hagyni a szabadságát is. „Döbbenetes élmény egy kosztümös filmet valóságként értelmezni, elementáris erővel hat az emberre” – tette hozzá.
 |
| Fotó: terrorhaza.hu |
A beszélgetésen Érsek-Obádovics Mercédesz színművész a filmek történetéről szólt, és megjegyezte: fontos, hogy ilyen különleges, magával ragadó alkotások szülessenek ’56-ról, hiszen akik akkor hősies tetteket hajtottak végre, a mi dédszüleink, nagyszüleink, szüleink. Vagy épp az az úr, aki mellettünk ül a villamoson. Ezek az emberek nem hősként tekintenek magukra, de nem szabad elfelejtenünk, hogy mi mindent köszönhetünk nekik. „Egy nemzet a történelem sodrában nem maradhat fenn, ha nincs összetartás” – fogalmazta meg, majd a beszédét a következőképpen zárta: fontos megmutatni a fiataloknak, milyen is az összefogás, mi kell ahhoz, hogy a jövő nemzedéke békében élhessen.
„Ezt a technikát nézni és rendezni újszerű dolog, a színészi játékon nem változtat” – árulta el Száraz Dénes színművész, aki az egyik történetben vallatótisztként hozza igazán kellemetlen helyzetbe a nézőt, hiszen épp őt vallatja. Amerre a néző fordul, ott jelenik meg az ő alakja, ám ahhoz, hogy ez így legyen, több oldalról is le kellett forgatni ugyanazt a rövid jelenetet – mondta, hozzátéve: nagy lehetőséget rejt magában ez a technológia, ugyanakkor épp azon különlegessége miatt lehet veszélyes, hogy pontosan olyan élethű, mint a valóság.
Számos küldetése van ennek az intézménynek, többek között az is, hogy megválaszolja a kérdést: mi tesz egy közösséget nemzetté? – hangsúlyozta a beszélgetés végén Tallai Gábor. A választ nem kell sokáig keresni, a különleges élményt nyújtó filmek ugyanis elrepítenek minket ’56-ba, és bizonyítják: „az a pillanat változtat egy közösséget nemzetté, mikor minden szív egyszerre dobban, mikor sok különálló akarat egyfelé fordul”.
Tóth Eszter – https://www.cultissimo.hu
