Hogyan lehet valaki ma restaurátor? Ezekre a kérdésekre adott választ dr. Orosz Katalin papír-bőrrestaurátor, a Magyar Nemzeti Múzeum főrestaurátora, aki egyben a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanára is.
| Dr. Orosz Katalin szöveges plakátot kasíroz Horváth Nándor harmadéves hallgatóval |
Ha valaki úgy dönt, restaurátor szeretne lenni, milyen úton induljon el?
Ma Magyarországon egyedül a Magyar Képzőművészeti Egyetemen lehet restaurálást tanulni. Két fő szakirány indul minden évben: a képzőművészeti és az iparművészeti specializációk. Az előbbihez tartoznak a fa- és kőszobor- valamint a festményrestaurátorok, az utóbbi esetében pedig öt specializációból lehet választani: fa-bútor, fém-ötvös, szilikát – vagyis kerámia és üveg –, papír-bőr és textil-bőr. Két csoportról beszélhetünk: a képzőművészeti specializációk az Andrássy úti egyetemi épületben zajlanak nappali formában, míg az iparművészeti specializációk képzése a Könyves Kálmán körúton folyik, levelező formában. Az iparművészeti részen minden évben három szakot hirdetünk meg és összesen tizenkét főt tudunk felvenni. Az ott oktató tanárokat jórészt a Magyar Nemzeti Múzeum alkalmazza, a képzés – mely már több mint negyven éves -pedig a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Képzőművészeti Egyetem együttműködésén alapul.
Mennyire népszerű ma a restaurátor szakma?
Az elmúlt években egy kicsit csökkent az érdeklődés mindenütt. Éppen Helsinkiben, a Metropolia Egyetemen tartottam egy kurzust, ahol beszélgettem az ottani kollegákkal, és ők is ugyanerről számoltak be. Tehát úgy tűnik, Európa-szerte tendencia, hogy megcsappant az érdeklődés a szakma iránt. De azért vannak jelentkezők és persze igyekszünk népszerűsíteni ezt a szép és komplex hivatást. Éppen most szerveztünk egy konferenciát április 11-én a Magyar Nemzeti Múzeumban Restart címmel, amely az állományvédelem és restaurátorképzéssel, a szakemberek kompetenciáival és a szakma nehézségeivel foglalkozott. Magyarországon egyébként létezik alapképzés is, amelyet aMagyar Nemzeti Múzeum szervez, ez két egyéves tanfolyam, amelyek keretében múzeumi gyűjtemény, és raktárkezelő, valamint műtárgyvédelmi asszisztens tanfolyamot indítanak. Utóbbira régebben szükség volt ahhoz, hogy valaki az egyetemre jelentkezhessen, de ezt mára eltörölték.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Képzőművészeti Egyetem által közösen tartott restaurátor képzés ötéves. Ez tartalmazza tehát a mesterképzést is?
Igen ez egy ötéves osztatlan képzés. Tehát nem adunk ki alapdiplomát, csak az ötéves mesterfokozatot lehet megszerezni. Ez már európai trend, hiszen bár régebben nagyon sokfajta képzés volt Európa-szerte, mostanra eljutott odáig a szakma, hogy az ötéves, mesterfokozatú diplomát adó egyetemi képzést preferálja.
A jelentkezésnél már lehet szakosodni is?
Lehet, sőt kell is szakosodni arra a specializációra, amely érdekli a leendő hallgatót. Három lépcsős a felvételi eljárás. Az első körben egy portfóliót kell bemutatniuk a jelentkezőknek, a második körben kémiával kapcsolatos ismereteikre kérdezünk rá, valamint rajzolniuk és mintázniuk kell, a harmadik körben pedig egy gyakorlati és egy kis elméleti megméretésvár rájuk, amely az adott specializációnak megfeleltethető munkákat takar. Ha például papír-bőrrestaurátornak jelentkezik valaki, akkor egy festett ornamentikával díszítettpapírt kell kiegészítenie vagy ragasztani kell egy térbeli tárgyat. Olyan feladatokat adunk a jelentkezőknek, amelyekkel fel tudjuk mérni a kézügyességüket, térlátásukat, anyagismeretüket.
Hogyan épül fel a képzés? Aki mondjuk papír-bőrrestaurátornak jelentkezik, annak csak ezzel a specializációval kell foglalkoznia?
A mi képzésünknek az a nagyon nagy előnye több nyugat-európai képzéssel szemben, hogy az elméleti és gyakorlati oktatás egyensúlyban van. Fontosnak tartjuk, hogy a diákok olyan szemléletmóddal találkozzanak, amelyet a későbbi munkájuk során hasznosítani tudnak, de ugyanakkor arra is nagy hangsúlyt helyezünk, hogy a gyakorlatban is tudjanak majd a műtárgyakkal dolgozni. Így elsőtől kezdve egy olyan általános alapozó képzésben vesznek részt a diákok melyben minden hallgató megtanulja az összes anyagtípust, és mindegyik specializációhoz tartozik restaurálás elmélet és gyakorlat is. Kerámiával kezdik, majd fémmel folytatják, a harmadik év pedig a szerves anyagoké, így minden anyagfajta kezelésébe belekóstolnak egy kicsit, alapinformációkat kapnak. A negyedik ésaz ötödik év már a szakosodás, amikor már külön csak például a fára vagy a fémre koncentrálnak, attól függően, ki melyik specializációt választotta. Ennek az a célja, hogykomplex, összetett anyagú tárgyakat is képesek legyenek restaurálni. Például: egy könyv restaurálásánál nemcsak a papírra és a bőrre kell figyelni, hanem a könyv fémkapcsaira is, így érteni kell a fémek restaurálásához is.
Idén már megtörtént a jelentkezés. Melyik specializáció volt a legnépszerűbb?
Az idei jelentkezőket még nem ismerjük, majd az első fordulón derül ki, melyik specializációra hányan jelentkeztek. Érdekes azonban, hogy szinte évenként változik a trend, de többnyire a szilikát, a fa és talán még a fém az, amely sokakat érdekel. Ám ez is változik, hiszen van, amikor jóval többen jelentkeznek a papírra vagy a textilre, ezt nem lehet előre kiszámítani. Idén a papírbőr, a textilbőr és fém specializációkat indítottuk el.
| Fotó: magyarmuzeumok.hu |
Elég sokrétűnek tűnik ez a szakma, önmagában a restaurálás folyamata, hiszen nemcsak a kézügyesség számít, hanem kémiai ismeretek is szükségesek az elsajátításához.
Igen nyugodtan mondhatjuk, hogy a restaurátor valóban nagyon összetett szakma. Egyfelől kell hozzá művészi, alkotói érzékés így természetesen kézügyesség is, jó szín- és térlátás. Másfelől pedig szükségesek különböző természettudományos ismeretek. Pontosan ezért tartjuk fontosnak az ötéves képzést, mert ennyi idő alatt lehet azt a fajta ok-okozati összefüggést, információkat felismerő és meglátó szemléletet elsajátítani, amelynek a birtokában a későbbiek során sikeresen tudnak majd dolgozni a diákok, és el tudnak készíteni egy restaurálási tervet. Ehhez pedig kísérleteket tudnak végezni, és kutatni tudnak az adott tárgyhoz kapcsolódóan. Valóban eléggé komplex feladatról van szó. Különböző természettudományos szakemberekkel dolgozunk együtt, akikanyagvizsgálatokat végeznek számunkra, így például a fizikusok, a vegyészek nagyműszeres vizsgálatokban segítik a munkánkat, de a vizsgálatok kiértékeléséhez már a restaurátornak kell ismeretekkel bírnia, és neki kell eldöntenie, milyen kérdéseket tesz fel, és milyen vizsgálatokkal próbálja a kérdéseire megkapni a választ.
Hogy néz ki egy restaurálási folyamat mondjuk egy papír esetében?
A folyamat mindig úgy kezdődik, hogy megkapjuk a restaurálni kívánt tárgyat. Ezt dokumentáljuk, lefotózzuk, vizsgálatokat végzünk, megpróbáljuk az anyagot, a technikát megállapítani, majd információkat kérünk a történetéről, egyeztetünk a kurátorral, a tulajdonossal, hogy mi a beavatkozás célja. Például kiakarják állítani, vagy annyira károsodott, hogy a megőrzése került veszélybe. Megbeszéljük, hogy mi a tárgy történeti jelentősége. Mindezek alapján és a károsodás felmérése után elkészül egy restaurálási terv, amelyet – ha a tulajdonos is jóváhagyott – elvégzünk. Mindig felületi (száraz) tisztítással kezdünk, és aztán elképzelhető a nedves tisztítás is. A papírtárgyak sérülései változatosak lehetnek, készítéstechnikai okokból vagy használatból származó hiba, hiány, szakadás, sérülés egyaránt előfordul, de gyakori, hogy kémiailag nem stabil – tehát savas a papír. Utóbbi leginkább a 19–20. századi, gyári papírokra jellemző. A sav a papír anyagát, a cellulózt roncsolja, ilyenkor kémiai kezelésre is szükség van. A kiegészítés azt jelenti, hogy valamilyen úton-módon a papír hiányzó részét pótoljuk. Ezt kétféleképpen lehet megoldani: vagy beszabunk és ragasztással rögzítünk egy újabb papírrészt a hiányzó helyére, vagy pedig alkalmazzuk a papíröntés technikáját. Ebben az esetben a cellulózrostokat vízzel elkeverjük, és a szintén benedvesített eredetire juttatjuk, így egészítve ki a restaurálni kívánt papírt. Ez az új rész tulajdonképpen összeépül az eredeti papírral.
Fischer Viktória – www.kultura.hu