A Mona Lisa rejtélyei

A világon szinte mindenki ismeri ezt a mosolyt. Egy hollywoodi hírességnek sem lehet több követője a Facebookon, mint amennyien ellátogattak már a párizsi Louvre-ba, hogy megtekintsék Leonardo da Vinci Mona Lisa című festményét. De vajon mit titkol ez a különleges arc? Milyen sejtelmes elemeket rejt a festett vászon? És egyáltalán: kit ábrázol a kép?

Évente hatmillió – ennyien látogatnak el a párizsi Louvre-ba, hogy a világ egyik leghíresebb és legtitokzatosabb műalkotásának tartott festményét, Leonardo da Vincinek 1503 és 1509 között készített Mona Lisáját élőben is megtekinthessék. Felmerül a kérdés: miért ez a kultusz? Mégis mi van ebben a képben, ami napjaink legnépszerűbb alkotásává teszi? Tényleg lenne egy titok, amely miatt Leonardo a haláláig magánál tartotta a festményt? Cikkünkben részletesen megvizsgáljuk az ismert képet, valamint körüljárjuk és felsorakoztatjuk az elmúlt évek elméleteit és felfedezéseit, melyek közül valamelyik talán a választ is megadja a titokra.

Leporoljuk a műfajt

Ha reálisan közelítünk a kissé túlidealizált festményhez, akkor rájövünk, hogy a Mona Lisa is csak egy egyszerű portré egy mellvédes loggián ülő, szép olasz nőről. A 16. században a festők egyre többet és alaposabban tanulmányozták a természetet, a valóságot, az anatómiát, így a portrék is intimebbé, személyesebbé váltak. A modell már közvetlen szemkontaktust teremt a nézővel, és sokrétűbb a kommunikáció is. De bármennyire is élethűnek tűnik a festmény, nem egy konkrét, kimerevített jelenetet ábrázol. Az akkori közönséget, megrendelőket a szépség, az esztétikum, a színek és a kompozíció harmóniája vonzotta, az alkotó pedig ennek érdekében elvehetett és hozzá is tehetett a látványhoz. Szabadon játszhatott a részletekkel, elrejthetett szimbólumokat, apró titkokat, trükköket is a képen, és sokszor ezek a titkos részletek rejtik az igazságot.

Vajon Leonardo is elrejtett valamit Mona Lisa című portréján? Megbújik egy titok a háttérben, a sötétbe burkolózó ruhában, abban a bizonyos mosolyban? Az elmúlt ötszáz év alatt számtalan kutató kereste erre a választ, a legelképesztőbb felfedezések láttak napvilágot, melyek közül most bemutatjuk a legreálisabbakat.

Ki volt a modell?
Az elmúlt fél évezred során számos ötlet született arról, mely valós személy bújhat meg Mona Lisa alakja mögött. A legelfogadottabb nézet, hogy Leonardo festménye a firenzei textilkereskedő, Francesco del Giocondo márki feleségét, Lisa del Giocondot (Lisa Gheraldinit) ábrázolja. Ez a vélemény eredetileg Giorgio Vasari életrajzírótól származik, aki az 1550-es Leonardo-életrajzában ír erről, tőle ered a festmény címe is – a reneszánsz idején ugyanis még nem volt szokás címet adni az alkotásoknak. Dr. Armin Schlechter német akadémikus azonban a Heidelbergi Egyetem könyvtárában rátalált Agostino Vespucci tisztviselő 1503-as keltezésű feljegyzéseire is, melyek szintén ezt támasztják alá. A Vasaritól eredő Mona Lisa címben egyébként a mona szó az olasz madonna (’asszony’, ’asszonyom’) szó rövidítése, a kép másik közismert címe pedig, a La Gioconda a Giocondo olasz név nőnemű alakja, melynek jelentése ’gondtalan’, ’vidám’. Így ez utóbbi cím utalhat a högy férjére és egyben a rejtélyes mosolyára is.

A kutatók azonban további lehetőségekkel is előálltak. Létezik olyan elmélet – melyet számítógépes kutatásokkal is alátámasztottak az akadémikusok –, amely szerint a portré Leonardo álcázott önarcképe. Mások úgy vélik, Leonardo da Vinci a férfiszeretőjét festette meg, Silvano Vinceti olasz kutató konkrétan Gian Giacomo Caprottit azonosította a kép modelljeként. Caprotti tízéves korában kezdett dolgozni a mester műtermében, és Salainak vagyis „kis ördögnek” is nevezték. Vinceti a festmény androgün jellegét hangsúlyozta, szerinte a mester összemosta Lisa Gheraldini és Caprotti arcát. A szerelmi kapcsolat azonban nem bizonyított, mint ahogyan ennek az elméletnek a helyessége sem, ez utóbbival ugyanis a Louvre is vitába szállt. Ám a Leonardónak többször is modellt álló, olykor erotikus témájú képein is szereplő tanítványához köthető egy Mona Lisa-másolat készítése is: az eredetivel egy időben készült Monna Vanna című androgün változatra Caprotti a saját arcát festette. Leonardó Keresztelő Szent János című képén is ő szerepel.

Teóriák és észrevételek a Mona Lisa tereiről

A modell kilétéről folyó, mai napig tartó viták mellett a kép hátteréről is számos elmélet született. A kutatóknak feltűnt a hideg árnyalatú táj és a meleg színárnyalatú alak közötti kontraszt, mely alapján a képet az idő és a változás metaforájaként értelmezték. A tudósok még fontosabb észrevétele, hogy a kép két oldala nem illik össze: a tájháttér horizontja nincs egymagasságban, a jobb oldalon alacsonyabb a láthatár. Szerintük ez azt eredményezi, hogy ha a festmény bal oldalára fókuszálunk, akkor az alak magasabbnak tűnik – a művészetben egyébként a bal a női, a jobb a férfi oldalt jelenti –, és mivel az arca sem teljesen szimmetrikus, az is aszerint változik, hogy a képnek éppen melyik oldalára figyelünk.

Többen vizsgálták azt a kérdést is, vajon hol készülhetett a kép, vajon valóságos tájról van-e szó vagy csupán egy idealizált háttérről. Egyes kutatók alpesi tájként, mások idealizált tájként, megint mások pedig az Arezzo-környéki vidékkel azonosították a környezetet – ez utóbbi esetben hét ponton is egyezést fedeztek fel a festett és a valós táj között. Az idealizált háttér teóriája szerint viszont a táj Leonardónál egyfajta visszhangja a belső életnek, misztériumnak; nem csupán díszítőelem, hanem a tökéletes harmónia része, az anyag és a szellem egyesülésének kivetülése is. Eszerint a festő, bár alaposan megfigyeli a valóságot, már nem szolgálja azt úgy, mint az elődei.

A táj részletei is érdekes találgatásokra adhatnak okot: Leonardo mintha két tájat helyezett volna egymás felé. Az alsó, nyakmagasságig érő, meleg tónusú rész az emberlakta tájat jelöli az utakkal és a híddal, míg a felső, fej mögötti, zöldeskék rész haloványabb, álombéli tájat ábrázol. A bal oldali út az ismeretlenbe vezet, ugyanakkor a jobb oldalon a motívum a folyó kanyarulatával tér vissza. A tájnak ezen áramlása Tolnay Lajos művészettörténész szerint Mona Lisa karjának és kezének gesztusaiban ér véget. Ugyanilyen harmóniát vett észre a mélyzöld ruhaderékon található diszkrét aranyhímzés, a haj hullámai és a táj spirális mozgása között. Érdekes ellentét feszül ugyanakkor a modell gúla alakú, szilárdságot és nyugalmat árasztó kompozíciója, valamint a háttéri tájnak a víz hullámait, áramlását idéző ábrázolása között is.

A vélhetően firenzei hölgy egyébként egy teraszon, egy mellvédes loggián ül két oszlop között, ez utóbbiak adják a kép keretét is. A szék egy része oldalnézetből látható; a 16. században valóban létező széktípus formája is rekonstruálható: félköríves balusztrádra emlékeztető háttámlája volt, melyet függőleges lécek tartottak. A loggia képezi az átmenetet a közeli, modell által uralt tér és a terasz mögött húzódó, végtelenbe vesző, madártávlatban ábrázolt táj között.

Gioconda mosolyának titka és magyarázatai

E. H. Gombrich művészettörténész szerint Mona Lisa mosolya azért különleges, mert valahányszor találkozunk vele, mindig más: olykor olyan, mintha rajtunk mulatna, máskor pedig mintha szomorúságot árasztana. Ezt a neves művészettörténész Leonardo festési technikájával magyarázza: a festő sok mindent rábíz a nézőre, a kontúrokat helyenként megszakítja, máshol árnyékba, ködbe rejti, egymáshoz mossa azokat, így képzeletünk egészíti ki a hiányzó vagy a kevésbé látott részleteket. Leonardo ezt a „trükköt” alkalmazta a szemek sarkának és a száj szegletének vonásainál is, ám ezeket nem dolgozta ki teljesen, hanem puha árnyékkal fedte le őket. Így a mosoly és az arckifejezés nem egyértelmű: ránk bízza, milyen kedvében van a hölgy.

Egy 2005-ös holland felmérés szerint a nézők 83 százaléka boldognak, kilenc százaléka undoknak látta a kép modelljét, hat százaléka félelmet, két százaléka pedig dühöt azonosított rajta. Florian Hutzler salzburgi kutató szerint Mona Lisa csak akkor tűnik boldognak, ha a szemébe nézünk, ha viszont az ajkaira koncentrálunk, akkor semlegesnek érzékeljük. Így a kutató szerint a mosoly titka a szemlélők szemében vagy még inkább agyában rejlik. Egy másik magyarázat a már-már idealizált portrét a neves festő attitűdjével kapcsolja össze: bizonyos források szerint Leonardo mindent elkövetett – bevetette csevegőtehetségét, olykor a legkiválóbb zenészeket is meghívta –, hogy a modelljeit könnyed hangulatba hozza és így „lelküket az arcukra varázsolja”. Mindezt alátámasztja, hogy a kutatók szerint Leonardo a lélek legfinomabb rezdüléseit, az érzelmek kifejezését szerette volna visszaadni a festményein, ezért sokat tanulmányozta a látást is, így a szemről többet tudott, mint bárki előtte.

Felmerült továbbá az is: az asszony mosolya annak köszönhető, hogy éppen gyermeket vár. Egyes kutatók szerint erre utalhat az oltalmazó kéztartás, az ékszerek hiánya – hiszen a terhesség révén az asszony ujjai túl duzzadtak lehettek a gyűrű viseléséhez –, valamint a haját borító vékony szövetfátyol, mely Bruno Mottin, a Louvre művészeti szakértője szerint jellemző viselete volt a terhes asszonyoknak a 16. század eleji Itáliában. Bizonyos dokumentumok is ezt támasztják alá: a vélt modell, Lisa del Giocondo 1502 decemberében adott életet második gyermekének így lehet, hogy az asszony és férje ezzel a portréval ünnepelte a gyermekáldást. Mások szerint a gyász mosolyát láthatjuk a képen, hiszen a portré elkészítése négy évig tartott, mely idő alatt Lisa del Giocondo elvesztette újszülött kislányát – erre szintén utalhat az ékszerek hiánya és a fátyol.

Mit mond a tudomány, mit rejt még a festmény?

A tudomány fejlődése hozzásegítette a kutatókat és a művészeti szakértőket ahhoz, hogy a látott részleteken túl a festmény alatti rétegeket is megvizsgálják, ami újabb felfedezéseket eredményezett. Pascal Cotte francia tudós, a párizsi Lumière Technology nevű cég társalapítója 2004-ben fényvisszaverődésen alapuló technológiával vizsgálta meg a mesterművet (Layer Amplification Method, LAM). Felfedezte, hogy Leonardo da Vinci Mona Lisája alatt két további portré is rejtőzik: az egyik egy nagyobb fejű, orrú és kezű, de kisebb ajkú portré, a másik pedig egy gyöngyös hajdíszt viselő, madonnaszerű alak. Úgy véli, hogy a festmény alatti kép lehetett Leonardo eredeti Lisája, a híres portré pedig egy másik nőt ábrázol. Martin Kemp, az Oxfordi Egyetem professzora ebben csupán az alkotási folyamat állomásait látja, Andrew Graham-Dixon művészettörténész viszont elképzelhetőnek tartja, hogy a portré tényleg valaki mást ábrázol és „búcsút kell mondani Mona Lisának”. A francia tudós felfedte azt is, hogy Mona Lisa arca eredetileg szélesebb, mosolya pedig kifejezőbb volt, mint a ma ismert képen, valamint azt, hogy kezében egy takarót tart, mely mára teljesen kifakult.

Silvano Vinceti olasz kutató mélyreható vizsgálatai szintén egészen különös eredményeket hoztak. A párizsi Lumière Technology által készített felvételeket elemezve Vinceti Mona Lisa bal szemében szabad szemmel nem látható C és E vagy B és S betűket, a jobb szemben pedig L és V betűket talált, míg a háttérben húzódó híd boltozata alatt a 72-es számot vagy az L2-es kódot fedezett fel. A kutató szerint a bal szembe rejtett betűk utalhatnak a modell kilétére: az S betű ebben az esetben a milánói Sforza családot jelentheti, amelynek egyik tagja vagy udvarhölgye lehetett Gioconda. Ha ez a feltevés helyes, akkor az megváltoztatja a festmény születésének időpontját is, ugyanis Leonardo 1482 és 1499, illetve 1506 és 1507 között élt Milánóban – ezt a kutató szerint megerősíti a kép hátulján szereplő 149-es szám is, melynek negyedik betűje az idők során kikophatott, és eredetileg az 1490-es évszámot jelölte. Az S betű egyébként alátámaszthatja azt is, hogy Salai volt a modell, az LV viszont egyértelműen Leonardo monogramja – mindezek után valószínűleg a háttérben található kód vagy szám sem véletlen.

Egy olasz festő, Ron Piccirillo állatképeket is felfedezni vélt Leonardo világhírű festményén. A képzőművész egy oroszlán, egy majom és egy bivaly fejét véli látni, illetve egy krokodilt vagy kígyót is. Állítása szerint ezen alakzatok akkor rajzolódtak ki, amikor a festményt a bal oldalára fektette, és korábban már Tiziano és Raffaello alkotásain is „felfedezett” rejtett állatképeket. Piccirillo szerint az oroszlán feje Mona Lisa feje felett található, állítólag erre vonatkozó adatot is talált Leonardo da Vinci jegyzeteiben, és végül arra a következtetésre jutott, hogy a mű – és ezzel együtt a különös részen elhelyezett szimbólum – az irigység jelképe.

Végszó: hova néz?

Felsoroltuk tehát az eddig napvilágra került, igaznak tűnő információkat, felfedezéseket Leonardo da Vinci leghíresebb és egyben legtitokzatosabb festményéről. Ahogy a cikk elején is utaltunk rá, nem kizárt, hogy a játékos és kísérletező kedvű olasz mester valamilyen üzenetet hagyott hátra az utókornak a Mona Lisán, mint ahogy az sem, hogy csupán egy ifjú feleség, egy várandós anya boldogságát örökítette meg a képen. Bár a Mona Lisa egyszerű portré, mégis vitathatatlanul sok titok lapulhat meg a látszólag semleges tájban, a testtartásban, a verandán, a ruhafodorban vagy a mosolyban.

Tény és való azonban, hogy a festmény egyik legnagyobb titka: vajon miért látjuk mindig másmilyennek Giocondát? Valóban a hangulatunktól vagy a festésmódtól függ, esetleg mástól? Erre a kérdésre lehet általános válasszal szolgálni, de azzal némiképp szabályok közé is szorítjuk azt, hogyan „kell” nézni a képet. Éppen ezért fontosabb, hogy mit gondol róla az egyén, miként látja a saját szemével. Számunkra például a Mona Lisa egyszer olyan, mintha közömbösen tekintene ránk a loggián ülve, máskor olyan, mintha valami mögöttünk látható dolgon mulatna, megint máskor pedig olyan, mintha éppen oldalra pillantana egy, a kép terén kívül történő, titkos eseményre. Mintha valaki éppen belépne a műterem ajtaján…

E. H. Gombrich A művészet története című könyvében Leonardo munkamódszeréről is említést tesz az Utolsó vacsora című freskója kapcsán. A következőket írja: „Szemtanúk feljegyezték, hogyan »festett«. Belépett a terembe, felment az állványra és csak állt, néha egész nap, összefont karral és nézte a munkáját, kritikusan. Aztán esetleg felvette az ecsetet, hogy egy vonást kijavítson. A sok-sok meggondolás eredménye, hogy a festmény még így, romjaiban is az emberi alkotószellem egyik legnagyobb csodája.”

Révy Orsolya – www.kultura.hu

Források:

Artner Tivadar: Évezredek művészete

Gombrich, E.H.: A művészet története

Leonardo da Vinci – Világhíres festők 3. kötet, szerk.: Rappai Zsuzsa

Newall, Diana: Mit üzen a kép?

Tolnay Károly: Teremtő géniuszok

MTI

https://artportal.hu/magazin/oruletes-felfedezes-a-mona-lisa-alatt-a-muveszettortenet-mondjon-le/

http://olaszmamma.blog.hu/2016/04/24/mona_lisa_leonardo_ferfi_szeretoje

http://elteonline.hu/tudomany/2017/03/12/mona-lisa-boldog-mosolya/

http://hvg.hu/kultura/20101214_mona_lisa_szemeben_da_vinci_kodok