A kultúra mint megtartó erő – Történelmi analógiák, korunk kihívásai, feladatai a migráció tükrében
címmel rendeztek konferenciát január 18-án az Országházban. Az előadók az egésznapos rendezvényen megfogalmazták, hogyan lehet válaszolni a nemzetünket érintő aktuális kihívásokra, és körvonalazták a magyarság számára kívánatos „társadalmi jövőképet.”
Dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke Kelet-Közép-Európa nemzeteinek közös értékei címmel tartott előadást, amelyben leszögezte: bár Kelet-Közép-Európa etnikailag és nyelvileg is igen sokszínű, mégis összekapcsolja őket valami, méghozzá egy közös értéktudat, amely az egyéni fogyasztói értéktudat helyett a közösséget helyezi előtérbe.
Mint elmondta: a II. világháború után megerősödött Nyugat-Európában az egyéni fogyasztói értéktudat, melynek középpontjában az egyén áll a közösség helyett, és a nemzet fogyasztói társadalommá alakul. A közjó helyett a magánérdek válik fontossá, és a közösségek nem az ember kiteljesedésének biztonságos közegeként tűnnek föl. Ilyen világban a közösségépítő állam ellenséggé válik, pedig a mi esélyünk a közösségi értéktudat fenntartása.
Kiemelte: esélyteremtő politika a miénk, amely során esélyt teremtünk arra, hogy a magyar emberek a saját munkájukból tudjanak gyarapodni, és esélyt teremtünk olyan bátor külpolitikára, melyben készek vagyunk szomszédjainkkal értékeinket nem egymás ellen, hanem egymás javára érvényesíteni. Tesszük mindezt azért, hogy Magyarország a jövőben is a magyaroké legyen, és hiszünk abban, hogy nincs európai teljesítmény nemzeti teljesítmények nélkül – hangsúlyozta Kövér László.
A nemzeti kultúra egy dobogó szív
A délutáni szekcióban prof. emeritus Fekete György, Magyar Művészeti Akadémia elnöke arról beszélt, mitől nemzeti a kultúra. Leszögezte: a kultúra nemcsak megtartóerő, hanem létrehozója, gyámolítója és működtetője is közösségünknek. Ugyanakkor a kultúra önvédelem is, szó szerint nemzetvédelem és nemzetépítés. Minden nemzetnek van saját kultúrája, és a nemzet kultúráján belül él a nemzeti kultúra, amelynek olyan a szerepe, mint a testben a dobogó szívnek. Hozzátette: a nemzeti kultúrát a saját múltunk eseményei építik, és a nemzet saját történelmét, sorsát dolgozza fel, valamint intézményeket működtet a kultúra fenntartására. A nemzeti kultúra tervei, gondolatai a közös jövőre vonatkoznak.
Gondolkodás és határalkotás
Prof. Dr. Lánczi András, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora Határok a filozófus szemszögéből címmel tartott előadást, melyben a határ fogalmát körvonalazta. Mint megjegyzete: amikor határokról beszélünk, a létezés első kérdését tesszük fel: képesek vagyunk-e a végtelenségben létezni? Az ember ugyanis értelmezni szeretné a világot maga körül, és ezért elviselhetetlen volna a számára, ha nem adna valami választ a végtelenségre. Így az ember nem tesz mást, minthogy kérdéseket tesz fel a végtelenről, és ezzel feldarabolja a végtelent, a teret és az időt. Így tud racionálisan élni. Mivel az emberi megismerés mindig véges és töredékes, ezért csak a végtelen feldarabolása folytán képes gondolkodni. Azaz a gondolkodás nem más, mint a határok meghúzása. Az ember azért képes alkotni, mert felszabdalja a végtelent. Minden gondolkodás a határok megszabása, azaz fogalomalkotás. Azt is mondhatnánk: nem lehet gondolkodni anélkül, hogy megnevezzük azt, amiről gondolkodunk, viszont amint megnevezünk valamit, határokat húzunk meg, hiszen körülhatárolunk valamit. Az előadásban elhangzott: a modern európai kultúra megfeledkezett a gondolkozásról, a modern embert már nem érdekli a létezés egésze. A modern világ filozófiaellenes. Viszont az a világ, amely leválasztja magát a transzcendensről, az lemond a kultúráról is.
Mi is a kultúrharc?
Dr. Kumin Ferenc Kultúrharc Amerikában? – Trump, a progresszívek és a migráció című előadásában arról beszélt, miként jelenik meg a kultúrharc az amerikai kontextusban. De mi is a kultúrharc? – tette fel a kérdést, melyre válaszul megfogalmazta: a kultúra egy keret, közösségi lét, melyben számos kérdés jelenik meg, a harc pedig nem más, mint a közösségi vita, ellentét, mely érzelmeket vált ki. És hogyan érhető ez tetten az amerikai társadalomban? A tengerentúlon a kultúrharc nagyban hasonlít a marxi történelemszemléletre, az osztályharcra, melynek végső célja a minden határon túli szabadságjogok érvényesülése. Folyamatos liberális győzelem figyelhető meg az amerikai kultúrharcban, ám ennek eredménye nem lehet más, mint egy totálisan liberális állam, melyet kritikával kell szemlélni.
A kultúrharc természetesen mindig több fronton zajlik – emelte ki Dr. Kumin Ferenc –, ám jelenleg az egyik legfőbb front a migráció. Az amerikai társadalom kritikával szemléli a bevándorlást annak ellenére, hogy valójában a bevándorlók országa. Ugyanakkor nagyon erős konszenzus figyelhető meg: mindenki élhet a saját tradíciójának megfelelően, de azt nem erőlteti rá másokra, tiszteletben tartja a határokat. E gyakorlatban fontos szerepet játszik a rendszer tisztelete, ám a bevándorlás fontos problémát jelenthet, emiatt pedig központi témája a kultúrharcnak és állandó szembenállást eredményez a társadalom és a döntéshozók két tábora között.
Változó világ, örök értékek
Olyan világban élünk, melyben az egyén önmegvalósítása áll a középpontban – hangsúlyozta Változó világ: globalizáció, multikulturalizmus, identitásválság, emlékezetpolitika – Posztliberalizmus, avagy lázadás az elit ellen című előadásában Dr. Schmidt Mária. Kiemelte: a történelem és a gondolkodás jó oldalán állóknak fel kell készülniük, hogy megvédjék saját értékeiket. Az egyre liberalizálódó világban meg kell próbálnunk megőrizni nemzeti öntudatunkat, történelmünket, értékeinket, meg kell tartanunk Magyarországot magyar országnak. Jelenleg a politikai vezetés épp erre tesz kísérletet – hangsúlyozta Dr. Schmidt Mária, majd hozzátette: a kultúra nem egyének halmaza, hanem egy közösség, melyet óvni és építeni kell, ezért a nemzeti érdekek képviseleténél semmi sem lehet fontosabb.
A kultúra, mint gazdasági erő
Dr. Csath Magdolna A Jó Állam és a társadalom kulturális helyzete, gazdasági összefüggések, a kultúra, mint gazdasági erő című előadásában gazdasági szempontból igyekezett rávilágítani, milyen fontos szerepet játszik a kultúra egy nemzet életében. „Egy nemzetnek nemcsak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e az értékeinek megbecsülői” – idézte Egry Józsefet Dr. Csath Magdolna, rámutatva: a jó gazdasági teljesítményhez, a versenyképességhez az olyan úgynevezett puha, matematikailag nem mérhető mutatók is hozzájárulnak, mint a kultúra. A mainstream közgazdászok a legkevésbé szokták figyelembe venni a puha mutatókat, ennek ellenére el kell ismerni, hogy nem lehet mindent matematikai módszerekkel mérni, hiszen a legfontosabb értékek között ma már szerepel a kreativitás és a tudás.
Egy nemzet életére igenis hatással vannak a kulturális tényezők, a kulturális élet különböző színterei – emelte ki Dr. Csath Magdolna, majd ki is fejtette, miért olyan biztos e kijelentésében. A kultúra többféle szinten – egyéni, csoportos, regionális, globális, nemzeti – van jelen, ezek a szinten pedig oda-vissza hatnak, ezt pedig semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen nemcsak az egyének életét, hanem a gazdasági teljesítményt is befolyásolják. Maga a kultúra is egy versenyképes termék, mely ráadásul nagy hozzáadott értéket tartalmaz – tette hozzá, majd kiemelte: ha egy nagy cég telephelyet keres, azt is figyelembe veszi, hogy az adott területen milyen a kulturális miliő. A kultúra gazdasági szempontból valóban puha, bizonytalanul mérhető mutató, ugyanakkor számos módon befolyásolja egy adott nemzet életét és gazdasági versenyképességét. Nem költségtényező, hanem beruházás a magyar gazdaság sikerébe.
Közös sors, közös tapasztalat
Prof. Dr. Tőkéczki László A kelet-közép-európai nemzetek közös tapasztalata és közös sorsa című előadásában arra világított rá, hogy a kelet-közép-európai régió országai milyen szoros rokonságban és történelmi tapasztalatokon alapuló kapcsolatban vannak egymással. E térség nem homogén terület, ugyanakkor összeköt bennünket a történelmi múlt, a sorsközösség. Erősíteni kell a szuverenitást, az identitástudatot, a nemzeti öntudatot e népek mindegyikénél, hogy képesek legyenek megőrizni mindezt – hangsúlyozta Prof. Dr. Tőkéczi László. A világot, ahogy e térség országait sem lehet arra kényszeríteni, hogy egy döntő kisebbség határozza meg, miként éljenek és képviseljék saját nemzeti érdekeiket. A nemzeti kultúra, a hazafiság jegyében lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy kiszűrjük a migrációval járó problémákat és megőrizzük mindazt, amit a történelem során felépítettünk.
„Az emberek szívébe kell beköltözni”
„A színház az egyik legkifejezőbb eszköz egy ország építésére” – idézte fel Lorca gondolatait A kultúra tart meg – művészi lelkiismeret a változó világban című előadásában Vidnyánszky Attila. Tisztáznunk kell a viszonyunkat azzal a közösséggel, melyből származunk és értük kell, hogy legyünk – fogalmazta meg a színészek egyik legfőbb feladatát, mely nem a néző elkápráztatása. Az emberek szívébe kell beköltözni, mely nem könnyű, de nemes cél. Ebben a zavaros, globalizálódó világban a kultúra segíthet kapcsolódni saját értékeinkhez. És mi a színész, a színház feladata? Saját színházi nyelv kialakítása. Meg kell találni azt az intonációt, mely csak belőlük, magyarokból szól – emelte ki Vidnyánszky Attila, majd hozzátette: meg kell keresni a ránk jellemző dolgokat, méghozzá úgy, hogy nyitunk mások felé, hogy ezt külföldön, akár Színházi Olimpián is megmutathassuk.
Fontos feladatok állnak a színházi szakma előtt. Sokat kell dolgozni azon, hogy megfelelő komolyságú repertoárral álljunk a közönség elé, emellett pedig arra is figyelmet kell szentelni, hogy a vidék és a főváros szembenállása, egyenlőtlen volta megszűnjön. Mindenáron meg kell védeni a Magyarországon jellemző kőszínházi struktúrát, mely egyedülálló az egész világban, egy hungarikum, de álmodni is kell – hangsúlyozta Vidnyászky Attila, majd elmondta: olyan színházat szeretne létrehozni, amely az emberek lelkét szólítja meg, melyben a színész nem színész, hanem közvetítő.
A kultúra segít megtartani a barátokat
Hammerstein Judit A kultúra és a magyarság barátai című előadásában arról beszélt, milyen fontos, hogy egy nemzetnek legyenek barátai. A különböző nemzetek, így Magyarország megítéléséhez is sok minden hozzájárul. A sajtóban megjelenő hírek mutatnak egyfajta képet az országunkról, ám a rólunk alkotott kép nem merül ki ennyiben – hangsúlyozta Hammerstein Judit, majd kiemelte: a meglévő barátok megőrzéséhez és újak szerzéséhez a kultúra az egyik legalkalmasabb eszköz, hiszen a legtöbb esetben pozitív érzéseket kelt. Magyarország gazdag kultúrával rendelkező, kultúrateremtő ország, melynek kulturális potenciálja rendkívül erős. A kultúra pedig képes arra, hogy ott is hidat verjen, ahol ez más eszközökkel nem lehetséges.
Különböző területeken, különféle eszközökkel tudjuk eljuttatni a kultúránkat más országok felé: ide kapcsolható az ösztöndíjazás, a mobilitás, a magyar, mint idegen nyelv oktatása hazánkban és külföldön egyaránt, valamint a külföldön diaszpórában élő magyarokkal való kapcsolat ápolása. Emellett a széles értelemben vett, versenyképes magyar kultúra fontos alkotóeleme az egyetemi oktatás is: a hazánkba érkező külföldi diákok képzése, a külföldön tanuló magyar fiatalok, illetve a külföldi egyetemeken oktató magyar vendégtanárok tevékenysége. Ez ugyanúgy kultúrdiplomáciai tevékenység, mint a műfordítás, a magyar irodalom népszerűsítése más országokban, mely szintén pozitívan járul hozzá Magyarország és a magyar kultúra megítéléséhez.
A kultúránkat fejleszteni és terjeszteni is kell, érdekeltté kell tenni a külföldieket arra, hogy bemutassák. Ehhez pedig együttműködésre és kapcsolatok kialakítására, ápolására van szükség. A régi barátságok megőrzése, valamint újak megkötése folyamatos erőfeszítést, törődést igényel, ugyanakkor biztosítéka annak, hogy a gazdag magyar kultúrát mindenhol rajongással fogadják és úgy szeretik, ahogy mi magunk.
Fotó: Csákvári Zsigmond
