A festészet mestere

Delacroix festői tehetsége korán megmutatkozott. Középiskolai tanulmányai befejezése után nagybátyja segítségével a klasszicista Guérin akadémikus műhelyében tanult, ám a klasszicizmus kötött formavilágát ridegnek érezte. Ő is éppen úgy, mint számos festőművész társa, abból tanult a legtöbbet, hogy eljárt másolni a Louvre-ba – főleg Rubens, Veronese, Rembrandt képeit másolta. A Dante bárkája című képét 1821-ben festette meg, majd 1822-ben ki is állította a Salonban. A festmény meghozta számára a sikert, azonnal ismert és elismert festő lett. Delacroix folyamatosan tanulmányozta a lovak viselkedését és mozgását, számos vázlata és festménye kapcsolatos ezzel a témával. Egyik ilyen jellegű munkája, a Vihartól megvadult ló bekerült a Budapesti Szépművészeti Múzeumba.

Irodalmi olvasmányai közt szerepeltek William Shakespeare drámái, Goethe Faustja, valamint Byron költeményei. A Fausthoz számos litográfia-illusztrációt készített, Shakespeare műveit is illusztrálta, mintegy hozzájárult ezen külföldi írók hazájában való népszerűsítéséhez. Történelmi festészettel is foglalkozott: az 1830-as júliusi forradalom hatására alkotta meg Franciaország emblematikus képét A Szabadság vezeti a népet címmel. A festmény egy allegorikus történelmi kompozíciót ábrázol, középpontjában egy plebejus nő az utcai barikádok felett lobogtatva a francia trikolort, oldalán a kis Gavroche-sal a francia szabadság jelképévé emelkedik. A képet 1831-ben mutatták be a Salonon, óriási sikere volt.

Orléans-i Lajos Fülöp király, akit az 1830-as júliusi forradalom juttatott hatalomra, pártfogásába vette a festőt, aki hamarosan, még 1831-ben egy küldöttséggel Marokkóba utazhatott. Hazafelé a spanyol földet is bejárta, megcsodálta az andalúziai mesterek alkotásait – akiket már fiatalkorában, a Louvre-ban is másolt –, köztük Velázquez, és Goya műveit. Nem egy kiváló alkotását a marokkói és spanyol út ihlette. Ezt követően Algériába látogatott, utazásának tapasztalatait az Algériai nők otthon című festménye és számos más kép összegzi. Az 1830-as évektől festett számos történelmi tárgyú képe közül kiemelkedik a Liège-i érsek meggyilkolása, a Taillebourgi csata és a Keresztesek bevonulása Konstantinápolyba. Kisebb képei is igen jelentősek: élményeit, érzelmeit, vágyait fejezi ki allegorikus vagy szimbolikus formában. Marokkói és algériai utazásakor született miniatűr akvarelljei előremutatnak az impresszionista, sőt az expresszionista festés irányába.

A Szabadság vezeti a népet (1830)

A párizsi világkiállításon, 1855-ben kapta meg munkásságáért a hivatalos elismerést, a Francia Becsületrendet, azaz a nagy becsületérdemérmet, a Grande Médaille d’Honneurt. Jóformán az utolsó pillanatig dolgozott, nagyon termékeny művész volt, valamint a francia romantikus festészet és a világ festészetének egyik legkiemelkedőbb alakja.

Forrás: Wikipédia

Fotó: Wikipédia