A történelemnek mindig van olyan dinasztiája, melyet legenda övez
, melyről pletykák keringenek, melyet rejtélyek vesznek körül. Ezek a történetek sokszor megihletik az embereket, a legendákat tovább szövik, melyek olykor átokká alakulnak. Ilyen legenda él egy magyar családról, a Báthoryakról is.
A Várkert Bazárban helyet kapó sorozat első részében – a Várkertirodalom – Rejtélyes Történelem I. című esten – a Báthoryak tragikus történetéről, a hozzájuk fűződő legendákról és azok kialakulásáról volt szó. Az estet Ugron Zsolna író vezette, a történelmi kérdésekre pedig Várkonyi Gábor történész igyekezett felelni. Nem egyszerű ugyanis, és nem is lehet egy pontból levezetni a miérteket. Hiszen a Báthory-család nemcsak a 21. századot tartja izgalomban: a 16–17. századi embereket is ugyanúgy foglalkoztatta a família. Vad pletykák és történetek keringtek nemcsak Báthory Erzsébetről, de Báthory Annáról vagy az erdélyi fejedelemről, Báthory Gáborról és az utolsó Báthoryról, Báthory Zsófiáról is. Volt itt minden: testvérszerelemtől kezdve, gyilkosságon át a merényletekig – de vajon honnan indultak a pletykák, és miért övezte hatalmas érdeklődés a családot? Tette fel a kezdő kérdést Ugron Zsolna. Várkonyi Gábor történész pedig meg is adta a választ: egészen a Jagelló-dinasztiáig visszavezette a problémakört, ami meglehetősen sokrétű.
A Báthory-család hagyatéka
Nagyon megnehezíti a családtörténet kutatását, hogy nem maradt fent a Báthory-család levéltára, de még a kincstáruk sem – a kincstár egy része Munkács elestekor semmisült meg, a felszabadító háború alatt. A címerük azonban ismert, ahogyan a hozzá kapcsolódó eredetmonda is. Eszerint: Báthory Bereck legyőzte az Ecsedi-láp sárkányát egy buzogánnyal – mely buzogányról egyébként II. Rákóczi Ferenc is említést tesz Vallomások című emlékirataiban (II. Rákóczi Ferenc nagyanyja Báthory Zsófia volt, így lehet, hogy a fiú látta is a buzogányt, amelyet roppant kicsinek írt le –, ezért a címerükön is egy hatalmas sárkány látható, melyet Bereck terített le. A család a 16. századig viszonylag békésen élt, majd a somlyói Báthoryak megindultak a felemelkedés és egyben a süllyedés útján. Ugron Zsolna és Várkonyi Gábor is felhívta az est folyamán a figyelmet arra, hogy minden Báthory Istvánnal kezdődött, aki nem csak erdélyi fejedelem volt, de Lengyelország királya is. Ettől kezdve a Báthoryak rögeszméje lett a lengyel trón visszaszerzése. De miért üldözik a családot, miért terveztek merényletet Báthory Gábor erdélyi fejedelem ellen, akit aztán meg is gyilkoltak, és miért ítélték el Báthory Erzsébetet csaknem hatszáz fiatal lány meggyilkolásáért? Honnan indulnak a pletykák? Tette fel újra a kérdést Ugron Zsolna.
Az átok és ami mögötte van
Nehéz megmagyarázni egyetlen mondattal, egyetlen gondolatmenettel, egytelen pletyka kiindulásával az egész családot körül lengő rejtélyt. Mint például azt, hogy Báthory Erzsébet bűnös vagy ártatlan. Mindenki izgatottan várta a választ, előtte azonban a beszélgetőpartnerek tettek egy kis kitérőt. Ugron Zsolna tavaly megjelent könyvében, Az erdélyi menyegzőben leír egy korabeli átkot a családról és Báthory Annáról, melyet a képzelete alkotott. Jóval a könyv megjelenése után azonban kiderült: a kortársak valóban hittek egy átokban, amely az egész Báthory-családot sújtotta. Minden Báthory Erzsébettel kezdődött, de – és ezen van a hangsúly – nem Erzsébet életében született meg a legenda, hanem jóval azután, hogy meghalt, ez pedig már eleve ront az őt és a családot ért vádak hitelességén. Várkonyi Gábor elmondása szerint ugyanis 1729-ben vetették előszőr papírra a Báthory Erzsébetről szóló történetet, egy jezsuita szerzetes írta le azt tanító célzattal. A tanulság pedig a következő: azért ül átok a családon, és azért tett ilyen kegyetlenségeket Erzsébet – és rontotta meg később unokahúgát, Báthory Annát –, mert katolikusból protestáns lett a család. Ez az állítás a rekatolizáció idején meg is állta a helyét, és elég táptalajt adott a további pletykáknak. Letértek a helyes útról, és ez a büntetésük, hiszen amíg katolikusok voltak, sok pozitívum érte a Báthoryakat, István fejedelemből például lengyel király lett, de ahogy áttértek a református hitre, elindultak a hanyatlás útján.
 |
| Ugron Zsolna és Várkonyi Gábor, a beszélgetőtársak |
Várkonyi Gábor elmondta, hogy itt sokkal többről volt szó, mint egyszerű pletykáról. A nemeseknek ugyanis érdeke volt, hogy eltüntessék Báthory Erzsébetet. Nem csak egy egyszerű nagyasszonyról beszélünk: Erzsébet rendkívül jó gazdálkodó és kereskedő volt, hihetetlen jó érzékkel tudta eladni a birtokain termelt árut, és ez bizony nem tetszett a környék nagyurainak. Thurzó Gergely személyisége is más megvilágításba került az est folyamán, hiszen eddig minden feldolgozás, amely született Erzsébet kapcsán, vagy úgy ábrázolta Thurzót, mint egy kegyetlen bírót, vagy úgy, mint egy megsértett szerelmes férfit, aki úgy élte ki csalódottságát, hogy egy toronyba záratta Báthory Erzsébetet. Várkonyi szerint azonban semmi másról nem volt szó, minthogy annyira nagya nőtt a pletyka, hogy már tenni kellett volna valamit. Ám Thurzó végül hátráltatta a pert, mert látta, hogy nincsen elég bizonyíték, ezért próbálta elérni, hogy a feledés homályába merüljön az ügy, hiszen a saját szavát nem vonhatta vissza. Így került Báthory Erzsébet a csejtei vár tornyába, de az már nem igaz – mondta Várkonyi Gábor, történész –, hogy befalazták vagy megőrült volna, hiszen levelezésekből tudni, hogy fia sok időt töltött a várban az édesanyájával. Tehát ha el is szigetelték, és „házi őrizetben” is tartották, semmiképpen sem hurcolták meg vagy falazták be, látogathatókat is fogadhatott, csupán ő maga nem hagyhatta el a várat.
Az utolsó Báthoryak
Báthory Gábor és Báthory Anna története is hasonló alapokon nyugodhatott. Báthory Gábor fiatalon – alig volt tizennyolc éves – került hatalomra, és igen jó uralkodónak írták le a kezdeti időkben, Báthory Istvánhoz hasonlították. Azonban az a hír járta róla, hogy mivel szép és daliás termetű ember volt, minden nemesember feleségét megkívánta, és el is csábított őket, sőt még saját húgával, Annával is hírbe hozták. Annát egyébként Bethlen Gábor – aki Báthory Gábor bizalmasa volt egy ideig – többször feljelentette boszorkányság vádjával, és az a hír járta, hogy Báthory Erzsébet megrontotta a fiatal lányt. Azonban itt is csak arról volt szó, hogy Bethlen kívánt hatalomra jutni, az emberek viszont ragaszkodtak a Báthory-családhoz és annak nevéhez, így valahogyan be kellett piszkolni azt. A történet legérdekesebb szála pedig már a modern idők felé közelít, ugyanis Bethlen Gábor leírása volt csak ismert, amelyet a történészek készpénznek vettek, és így biztos alapot is szolgáltattak egy téves képnek a Báthory-családról, amelyet Várkonyi Gábor történész és Ugron Zsolna író megcáfoltak.
Az est vége felé elérkeztünk az utolsó Báthoryhoz: Báthory Zsófiához. Az ő története sem mentes a pletykáktól és a legendáktól. II. Rákóczi Györggyel való házassága hatalmas szerelemként híresült el, amely képes volt rávenni a mélyen katolikus Zsófiát az áttérésre. Azonban Várkonyi Gábor szerint érdemes figyelembe venni azt is, hogy Báthory Zsófia álláspontját senki se kutatta, az ő oldaláról nem közelítették meg eddig a történteket. Ez a tény pedig még érdekesebb annak tükrében, hogy fennmaradt visszaemlékezésekből tudni: Zsófia az esküvője előtt tudta csak meg, hogy a házasság létrejöttéhez át kell térnie a református hitre. Amikor pedig ezt megtudta, közvetlenül az oltár előtt, a pap kérdésére – miszerint hozzá kíván-e menni a megjelent nagyúrhoz vagy sem – nem válaszolt. Némán állt leendő férje mellett, és nem volt hajlandó megszólalni, a frigy mégis megköttetett. Az a tény pedig, hogy Zsófia 1660-ban, férje halála után újra áttért a katolikus hitre, több mint beszédes. Elképzelhető tehát, hogy a pár érzelmei mégsem voltak olyan mélyek, mint azt korábban gondolták. A történész szerint itt is a politika állt a háttérben, hiszen Báthory Zsófia nemcsak gazdag volt, de hatalmas birtokokkal is rendelkezett, és a Báthory név is hatalmas húzóerővel bírt. Ezzel a házassággal pedig nemcsak birtokokat és a vagyont, hanem óriási megbecsülést is szereztek a Rákócziak. A felekezeti ellentétet pedig mivel mással lehetne kiküszöbölni, mint egy ifjonti, heves szerelemmel, amelynek semmi sem szabhat határt.
Fischer Viktória – www.kultura.hu
