Kedvezőtlen híreket kaptam, Liliom elvtárs.
Kedvezőtlen híreket kaptam, Liliom elvtárs. Jelentették nekem, hogy döcögve halad az átadó ünnepség szervezése a Magyar–Szovjet Barátság Óvodában. Ugye tudod, hogy nem hibázhatunk? Értesítettek, hogy eljön az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok parancsnokhelyettese. Ezek után nem kizárt, hogy föntről, a pártközpontból is magas szintű vendéget kapunk. Kint lesz a tévé, a rádió, még a Népszabi is fotóst küld. Úgyhogy vágjál rendet, légy szíves!
Mi az, hogy ménkű nagy a kép? Hogy nincs akkora szabad falfelület, ahol elfér Lenin a pajtások körében? Normális vagy? Ennek a képnek központi helyre kell kerülnie. Én nem bánom, hogyan oldjátok meg, ha kell, szedjétek le az összes gyerekrajzot a falakról, vagy húzzatok fel egy rabicot a bejáratnál, de olyan helyre tegyétek nekem, ahol azonnal szemet szúr mindenkinek. Mit érdekel engem a lila csoport az összes falfelületével! Jó, hogy nem akarjátok a lichthofba tenni a képet. Találj ki valamit. Ez nem lehet akadály. Nem nyitok vitát.
Az öreg alkeszokat tüntessétek el az utcából. Aznap a kocsma ki se nyisson. Azt mondják nekem, hogy túl hangosan próbál ott valami Hobó nevű hosszú hajú gyerek. Nézd csak, ezt a szöveget küldték, hogy ilyeneket kornyikál: „Amíg van kenyér, s a disznó kövér, mondd kit érdekel, hogy ki vagyok én?” Na, még csak az kellene, hogy ez a mocsok behallatsszon az ünnepség idején! Utánanézetek én ennek a Hobónak, bár kényes kérdés, mert állítólag Földes elvtárs közeli rokona. De ez nem a te dolgod, Liliom elvtárs, neked a falfelületet kell megoldanod, meg hogy aznap ne legyen baj.
Szóval kialakítotok egy kis bensőséges fogadóhelyiséget a magas szintű vendégeknek. Legyen üdítő, aprósütemény meg persze vodka. Nem érdekel, hogy óvodában nem szabad. Vannak rendkívüli helyzetek, a szabályok pedig azért vannak, hogy indokolt esetben, fegyelmezetten eltérjünk tőlük. Ez most egy ilyen helyzet. Jönnek majd a sashalmi laktanyából a szovjet tisztek gyerekei is. Lehetne közös éneklés. A nagycsoportosoknak tanítsanak be valami orosz gyermekdalocskát. Szülőkről gondoskodjatok, de válogassátok meg, hogy ki jöhet. A templomba járók maradjanak otthon.
A köszöntő beszédet én tartom, de ez még nem végleges, mert ha föntről beszélni akarnak, akkor csak átadom a szót. Neked nem kell beszélni. Sőt lehetőleg meg se szólalj. Mi lesz a szavalat? Mutasd a szövegét: „Agy nélkül / a kéz tehetetlen. / Hol erre, hol arra / dobálta magát / a világ teste fejetlen. / Minket / eladtak, hogy leöljenek, / zord harci zaj harsant az égre fel – / de íme, / kinőtt már a világ felett / Lenin, / mint óriási fej.” Vidámabbat nem találtatok? Lenin, mint óriási fej. Marhaság. A képen, amelyet hoznak a szovjet elvtársak, nincs is nagy feje. Ki írta ezt? Majakovszkij? Ez biztos? Megnézetted? Nehogy provokáció legyen. Ha Majakovszkij, az egészen más. Akkor mehet.
Budapest, Könyvtár utca 26. Magyar – Szovjet Barátság Óvoda (ma sashalmi Manoda óvoda)
Fotó: Fortepan – Bojár Sándor (adományozó)
Szereztetek veteránt, aki együtt harcolt a szovjetekkel? Mit fog mondani? Még énekel is? Mi a fenét énekel az öreg? „Nyiladoz a rózsabimbó /
Kék az ibolya már / Lágyan fújdogál a szellő /
A mező csupa liliomszál.” Aha, szóval ez egy régi óvodásdal. Micsoda? Sztálin írta fiatal korában?! Sztálintól semmit. Érted? Még a végén fölismerik. Sztálin rég nem aktuális. Akkor inkább ne énekeljen. Beszéljen a hősi időkről, de max két percet! Próbáld el vele!
*
Nem tagadom itt, a kerületi tévé nyilvánossága előtt sem, hogy a rendszerváltás előtt benne voltam a pártban. Könnyű ma ítélkezni a fiataloknak, de élték volna meg azokat az időket. Hetvenkettőben például a ruszkik ránk erőltettek egy borzalmas képet: Lenin kisdedek körében. Tőrőlmetszett szocreál. A megszálló csapatok cinizmusa, hogy még el is jöttek az óvodába, hogy átadják. Mi Liliom úrral csöndben destruáltunk. Mikor a siserahad elvonult, a képet szépen hátravittük. Egyébként Hobó is a kerületünkben próbált akkoriban. Mi biztosítottunk helyet a zenekarnak. Már akkor éreztem, hogy nagy húzás van bennük. Nézzék, én baloldali ember vagyok, de részt vettem a múlt rendszer lebontásában. Belülről bontottuk a falakat. Voltunk néhányan.
Gazsó L. Ferenc – www.magyarnemzet.hu
