Az eset érdekessége, hogy az elvi építési engedélyt mindkét esetben olyan szervezet kérte, amelynek egy libegő működtetése nem igazán tartozott a kompetenciájába. Elsőként az 15. számú AKÖV vállalat (később 15. sz. Volán), másodjára pedig a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút gondolta úgy, libegőt épít a Badacsonyra. A terveket az UVATERV készítette el.
Az elképzelések szerint az egyköteles pályán négyüléses kocsik közlekedtek volna. Az induló állomást nem a Balaton partjára, hanem a vasútvonal mellé tervezték. A középső állomást a Kisfaludy-ház környékére került volna. A végállomás pedig a hegy tetejére került volna.
A rendelkezésre álló források sajnos nem adnak arra választ, a GYSEV miért gondolta, hogy forgalmi területétől távol, a Balaton partján beszáll a libegő-bizniszbe. A papírokban mindössze annyi szerepel: „a kötélpálya építésének célja az idegenforgalom emelése és az új közlekedési rendszer műszaki kérdéseinek tanulmányozása”.
Az új közlekedési rendszer műszaki kérdéseinek tanulmányozása? A János-hegyi libegő ekkor már két éve működött. Építési, technológiai, és üzemeltetési kérdésekről tehát már voltak tapasztalatok Magyarországon. Furcsa ez az ügy.
A libegőépítés terve 1973-ban – minden különösebb cécó nélkül – a süllyesztőbe került.
A cikk eredetije ITT olvasható.