A Kádár-rendszerben a közlekedési tárca két esetben (1968, 1972) is elvi építési engedélyt adott egy badacsonyi libegő megépítésére.
Az eset érdekessége, hogy az elvi építési engedélyt mindkét esetben olyan szervezet kérte, amelynek egy libegő működtetése nem igazán tartozott a kompetenciájába. Elsőként az 15. számú AKÖV vállalat (később 15. sz. Volán), másodjára pedig a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút gondolta úgy, libegőt épít a Badacsonyra. A terveket az UVATERV készítette el.
Az elképzelések szerint az egyköteles pályán négyüléses kocsik közlekedtek volna. Az induló állomást nem a Balaton partjára, hanem a vasútvonal mellé tervezték. A középső állomást a Kisfaludy-ház környékére került volna. A végállomás pedig a hegy tetejére került volna.
A rendelkezésre álló források sajnos nem adnak arra választ, a GYSEV miért gondolta, hogy forgalmi területétől távol, a Balaton partján beszáll a libegő-bizniszbe. A papírokban mindössze annyi szerepel: „a kötélpálya építésének célja az idegenforgalom emelése és az új közlekedési rendszer műszaki kérdéseinek tanulmányozása”.
Az új közlekedési rendszer műszaki kérdéseinek tanulmányozása? A János-hegyi libegő ekkor már két éve működött. Építési, technológiai, és üzemeltetési kérdésekről tehát már voltak tapasztalatok Magyarországon. Furcsa ez az ügy.
A libegőépítés terve 1973-ban – minden különösebb cécó nélkül – a süllyesztőbe került.
A cikk eredetije ITT olvasható.
