Hazánk közúti érhálózatának egyik fontos ipari műalkotása köszön vissza ezen az 1917-es képeslapon.
IDŐUTAZÁS A MAGYAR MÚLTBA
Hazánk közúti érhálózatának egyik fontos ipari műalkotása köszön vissza ezen az 1917-es képeslapon. Az első szolnoki vasszerkezetes Tisza-hidat 1911. június 25-én avatták fel, de csak néhány évig lehetett rá büszke az ország: a szőke folyón átívelő kecses alkotmány áldozatul esett a román csapatokkal folytatott harcoknak. 1919. július 27-én a magyar vörösök által aláaknázott átkelő robbanótölteteit „beindította” egy román lövedék, az óriási robbanás pedig tönkretette a város felőli hídmezőt, minekutána leszakadt a középső rész is.
Abban az évben a város maga is megszenvedte a bolsevik alakulatok grasszálását. Szentesi Zöldi László könyvében, a Vörösterror Szolnokon-ban olvasható, hogy az őskommunista Szamuely rendületlenül járta e vidéket halálosztagával.
A káoszban megsemmisült hidat végül 1923-ra hozták helyre, de addigra már a Tisza forrása, s Dunába ömlésének helye is a gúnyhatárokon túlra került. Majd 1944-ben ismét jött a pusztítás, amikor a visszavonuló német csapatok robbantották fel az átkelőt, ráadásul ugyanez lett a sorsa a valamivel távolabbi vasúti hídnak is, amit az amerikai légibombák már korábban megrongáltak.
Tipikus magyar hídsorsok – mondhatnánk, de végül mindegyik Tisza-híd főnixként feltámadt, sőt immár a negyedik szolnoki átkelő van épülőben.
Sorozatunk 9. részében egy elfeledett erdélyi sportlétesítményről készült ősképeslap röpít el minket a magyar múltba.
Balázs D. Attila – www.magyarnemzet.hu
