„Azt kell elérnünk, hogy felkeltsük az érdeklődést a múlt közlekedési dilemmái, sikerei és kudarcai iránt oly módon, hogy a kiállítás nézője tudjon összefüggéseket találni a múltból a jelenre és a jövőre nézve”
– mondja Vitézy Dávid, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatója a megújuló és új helyre költöző intézményről. A főigazgató a Liget Budapest Projekt blogoldalán mesélt.
A Közlekedési Múzeum még a Liget Projekt része?
Nem. De ha azt kérdezi, hogy a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum része-e még a Liget Projektnek, akkor azt válaszolom, igen. Hiszen hozzánk tartozik a korábbi Országos Műszaki Múzeum is, amelynek a gyűjteményére szeretnénk majd építeni a Városligetben megépülő Magyar Innováció Házában. Ez pedig a közlekedési múzeum eddigi helyén, a világháború előtti külsejét visszanyerő, Pfaff Ferenc-tervezte épületben jön majd létre, a Városligetben. De kifejezetten a közlekedéstörténeti gyűjtemény, amit „közlekedési múzeumnak” szokás nevezni, az nem marad a ligetben. Ugyebár tavaly megszületett a döntés, hogy új helyszínen, a Könyves Kálmán körút közvetlen közelében, a MÁV Északi Járműjavító területén létesüljön az új múzeum. Nehéz döntés volt, hiszen százhúsz évig a Ligetben működött az intézmény. A Liget Projekt tette lehetővé, hogy egyáltalán elinduljon a gondolkodás a megújításáról. Én is ennek nyomán kerültem a múzeum élére, hiszen alapvetően egy fejlesztést irányítani jöttem ide. De ahogy elkezdtük vizsgálni a lehetőségeket, arra jutottunk, hogy az eddig használt épület kicsi, a zöldfelület rovására pedig egyáltalán nem akartunk terjeszkedni. Szóba került a föld alatti bővítés, de ott például egy mozdonyt elhelyezni csak méregdrágán lehetett volna. Mindezekre tekintettel végül úgy döntöttünk, más helyszínt keresünk. Tavaly decemberben hagyta jóvá a kormány a múzeum új helyét, amely autentikus vasúti helyszín, hiszen az Északi Járműjavító Dízelcsarnoka, a MÁV dízelmozdonyainak a karbantartó műhelye volt, 1962-ben épült. A Déli pályaudvar építészeként ismert Kővári György volt a tervezője. Ez a legjobb helyen lévő épület a Járműjavító területén lévő csarnokok közül, hisz a legközelebb esik a Könyves Kálmán körúthoz, az 1-es villamoshoz és egy tervezett új vasúti megállóhoz. Lényegében nincs távolabb a belvárostól, mint az eddigi épületünk volt. A budapestiek mentális térképén persze külvárosibb, hiszen egy rozsdaövezet veszi körül, a volt Ganz-MÁVAG gyártelep, vasúti műhelyek, a Józsefvárosi pályaudvar, de így éppen abban a városfejlesztő munkában tud majd a múzeum zászlóvivő szerepet betölteni, amely egy ilyen halott városrész újjáélesztését célozza.
Ez megfelel a civilek azon régi várakozásainak is, hogy az új múzeumi negyed a rozsdazónában jöjjön létre. Igaz, csak a Liget Projekt egy kicsi része került ki ide.
Szerintem a Liget Projekt önmagában is jelentős részben egy rozsdazóna rehabilitációs projekt, annak ellenére, hogy sokan próbálják másképp beállítani. A régi Hungexpo területe például, amelyre a Magyar Zene Háza kerül, egy pici rozsdazóna volt a Liget közepén. A Petőfi Csarnok egy rossz állapotú épület volt, az Ötvenhatosok terének Dózsa György úti autó- és betontengeréről nem is beszélve. A Szabolcs utcai kórház elhagyatott területe szintén igazi rozsdazóna volt. Egyetértek azzal, hogy az utóbbi évtizedek társadalmi okokra visszavezethető funkcióváltásai nyomán létrejött kisebb-nagyobb barnazónák rehabilitációja cél, csak látni kell, hogy voltak ilyenek bőven a Városligetben is.
A teljes interjú ITT olvasható.
