Sandro Miller Malkovich-fotói a Műcsarnokban.
John Malkovich az a figura, akivel kapcsolatban mindenki egyetért abban, hogy remek színész, de elcsábíthatta Michelle Pfeiffert Valmontként a Veszedelmes viszonyokban, lehetett a Con Air – Fegyencjárat elmebeteg gyilkos főgonosza vagy maga A rémkirály, legemlékezetesebb filmje mégis az, amelyikben fél Hollywood az ő fejében mászkált. Az 1999-es A John Malkovich-menet egyik jelenetében egy étteremnyi ember változik különféle Malkovichcsá.
Sandro Miller 2014-es, Malkovich Malkovich Malkovich – Tisztelet a kamera mestereinek című projektjének kiindulópontja épp a film alapgondolatának a megfordítása: ott bárki lehetett Malkovich, itt Malkovich válhat bárkivé. A karakteres arcélű színész Marilyn Monroe, Che Guevara, Salvador Dalí és Hemingway bőrébe bújik. Ne legyenek kétségeink: az eredmény több mint szórakoztató.
A Műcsarnokban február vége óta látogatható kiállításon az amerikai sztárfotós és a világhírű színész rendhagyó módon hajt fejet a fotó- és a filmtörténet nagyjai előtt. Sandro Miller Irving Penn képeinek hatására döntötte el, hogy fényképezni akar. Ekkor tizenhat éves volt. Autodidakta módon tanulta a szakma alapjait, részben a tárlaton is leutánzott művészek albumait átnyálazva. Miller három évtizeddel később már a világ egyik legkeresettebb reklámfotósa: dolgozott a Forbes, az Esquire, a GQ magazinnak, de ügyfelei között tudhatja az American Expresst, a Coca-Colát és a BMW-t is. Emellett divatfotósként is sikeres, művészeti projektjei pedig megtöltöttek hét albumot.
Még a kilencvenes években egy chicagói kis színházi társulat, a Steppenwolf Company találta meg magának Sandro Millert, aki vállalta, hogy portrékat készít a színészekről, amelyeket aztán plakátokon és szórólapokon használhatnak fel. A fotós különösen szeretett az egyik színésszel dolgozni, akinek különleges kisugárzása szerinte „átjött” a fényképeken. Így kezdődött a barátság Malkovichcsal, akivel az évek során aztán többször is együtt dolgoztak. Mindketten egyre sikeresebbek lettek, aztán Miller megbetegedett, tumort találtak a nyelőcsövében, a rákos daganat pedig nyolc hónapig kötötte ágyhoz. A sorozat ötlete ekkor pattant ki a fejéből, elrepült a Dél-Franciaországban élő Malkovichhoz, hogy megvalósítsa élete – talán utolsó – álmát: játsszák újra a fotótörténet ikonikus képeit a színész tolmácsolásában.
John Malkovich Philippe Halsman 1954-es Salvador Dalí-portréjának másán
Fotós: Sandro Miller
Sandro aprólékos precizitással újrakreált minden beállítást, nincs photoshoppos megúszás, a képekről lerí, hogy többet szerettek volna, mint egy jó geget. Halálosan komolyan vették a feladatot: nem kigúnyolni, parodizálni akartak, hanem köszönetet mondani a mestereknek. A harmincöt kép a Sandro Millerre mély hatást gyakorló fotográfiákat mutatja be, közöttük megtalálható Irving Penn Truman Capote-ról készített képe, Bert Stern fotói Marilyn Monroe-ról, Dorothea Lange felvétele egy menekülő anyáról, az élő legenda portréfotós Annie Leibovitz alkotása John Lennonról és Yoko Onóról, Robert Mapplethorpe puskás önarcképe, Diane Arbus egy kézigránátot tartó kisfiút megörökítő klasszikusa vagy Richard Avedon portréja a méhekkel beborított méhészről.
Malkovich pedig kaméleonként lényegül át. „John a legbriliánsabb és legproduktívabb ember, akit ismerek. Zsenialitása páratlan. Bármilyen hangulatot vagy ötletet pillanatok alatt magáévá tesz, és szinte a szemem előtt alakul át azzá a karakterré, akire gondoltam” – méltatta a sorozat kapcsán a színészt a fotós.
De vajon mi tesz ikonikussá egy képet az instant osztható, végtelen számú telefonos szelfik korában? Sandro Miller mára legyőzte a rákot, a Malkovich Malkovich Malkovich kiállításon pedig május közepéig bárki meggyőződhet a Műcsarnokban arról, hogy mekkora ereje lehet egy fotónak. Akár kétszer is.
(Malkovich Malkovich Malkovich – Tisztelet a kamera mestereinek. Fotós: Sandro Miller. A kiállítás május 13-ig látható a Műcsarnokban)
Terján Nóra – www.magyaridok.hu
