Kápolnásnyék: ékszerdoboz a Velencei-tónál

A Velencei-tó kis ékszerdoboza, amit be- és körbejárok, megnézem a kovácsoltvas kerítését, a homlokzat részleteit, bent a padlócsempét, a lámpákat. Itt járt és élt egykor az egyik aradi vértanú tábornok lánya, akit egy Halász vett feleségül. Hátul egy kis terasz, ahol majd kisebb komolyzenei koncerteket rendeznek, és mondjon bárki bármit, ilyenkor a környezet is sokat számít. Az előszobában egy felgyorsított, úgynevezett time-lapse videó fogad, amibe összesűrítették a két év munkálatait: az épület előbb még csupasz és romos, majd fokozatosan visszatér a történelmi patinája. Kint hatalmas, gondozott park – mellszobrok is vannak benne, például Klebelsberg Kunó kultuszminiszteré, aki a kastély tárlatában kiállított művészek közül sokaknak adott római ösztöndíjat, hogy pallérozzák festői tudásukat.

A kerttörténeti kutatás során feltárt eredeti szerkezet a II. világháborút követő évtizedek alatt teljesen elpusztult. Nem volt rá szükség, hiszen nem termelt hasznot, csak szép volt, aminek a fogalmát nem ismerték a kommunisták. A XX. század eleji állapotot próbálták visszaállítani, ami a korabeli tervek és fényképek részbeni hiánya miatt igazi kihívást volt a kivitelezőknek. Oldalt két melléképület: az egyiknek a felújítását nemsokára befejezik, ide éttermet nyitnak és kávézót; a másik láthatóan később épült, a téeszhez tartozhatott – azt talán lebontják. Miután a kastély megélte fénykorát, majd a XX. század második felében a hanyatlását, romos állapotban érte meg a XXI. századot. De ennek most vége: az egyik legszakszerűbb módon felújított kastélyunkkal állok szemben, ami akár a többi hasonló renoválás mércéje is lehetne.

A birtoktörténet szerint Kápolnásnyéki Balassa András 1703-ban örök áron eladta nyéki és pettendi birtokait Nagygyőri Kutas Istvánnak és Ferenczy Györgynek. A Kutas családnak hét lánya volt, így birtokai leányági öröklés révén hétfelé oszlottak. E családok egyik örököse volt Saáry Julianna, aki Magyary-Kossa Péter felesége lett. Az ő lányuk, Anna kezével került Dabasi Halász Sámuel kezére a birtok a XIX. század első felében.A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből származó, rendkívül kiterjedt, 1669-ben nemesi címet nyert Dabasi Halász családnak Dabason nem kevesebb mint tizennyolc kúriája áll. A família nemesi levelét 1818-ban hirdették ki Fe­jér vármegyében. A mostani kastély helyén állt kápolnásnyéki kúriájukról nem tudni, mikor emeltették: valószínűleg a XIX. század első felében épült, klasszicista stílusban.

A szabadságharc leverése után Schweidel József tábornoknak, az aradi vértanúnak a lányát Halász Gedeon vette feleségül. Schweidel Anna évtizedekig a kápolnásnyéki kastély lakója volt. Az épülethez huszonkét holdas park tartozott, s ennek távoli sarkában bújt meg a Halász család sírboltja, amely valamikor a XIX. század közepén épülhetett, ugyancsak klasszicista stílusban. Ebben helyezték örök nyugalomra Schweidel Annát 1922. augusztus 15-én. Ekkor már itt nyugodott a férje és az apósa is, majd később másokat is temettek ide a rokonságból. A sírboltot a II. világháborúban az oroszok feldúlták. A sírt már nem tudták rendbe tenni, a földi maradványokat sem sikerült kimenteni.

A XIX. század második felében Halász Lázár volt az egyik legnagyobb birtokos Nyéken, gazdaságát 1893-ban már bérlők művelték. Ez olyan jól jövedelmezett, hogy a család 1895-ben 1235 katasztrális holdat birtokolt, korábbi földjeinek a dupláját, és övék volt a legjobban gépesített gazdaság is. Lázár fia, Dabasi Halász Gedeon az 1910-es években építette fel a mai formájában a család kápolnásnyéki kastélyát. A neobarokk stílusban átalakított épületet 1945-ig a Halász família lakta, a szocializmus idején pedig a Vörösmarty Tsz irodái működtek a falai között. Az épületet ezekben az időkben elhanyagolták, az állapota folyamatosan romlott. A Halászoknak államosítás és kitelepítés jutott osztályrészül, s csak a rendszerváltás idején volt lehetőségük arra, hogy az egykori birtokból egy részt és a sírkápolna területét kárpótlási jegyekkel visszaszerezzék.