Az izraeli születésű fotóművész nem csak az éjszaka fényének látható erejét akarja megmutatni, hanem rávilágít arra is, hogy bár az éjszakai táj a közelünkben van, annak valósága számunkra mégsem létezik.
A Ludwig Múzeumban február 15-én megnyílt kiállításon Rafael Y. Herman az éjszaka sötétjét bemutató alkotásait tekintheti meg a közönség. A művész első magyarországi kiállításán erdei ösvényeket és irtásokat, virágos tisztásokat láthat a néző. Az eltérően megvilágított termekben nagy a kontraszt a sötét környezetben kiállított erdők képe és a ragyogóan megvilágított termekben látható virágos mezők és tágas tavaszi természeti képek között. Az erdőket rendszerint sötétnek és árnyasnak érzékeljük még napsütésben is, míg a tágas mezők mindig világosak és napfényesek.
A megfelelő környezet megteremtésével a néző szembesül saját érzékelése korlátaival. A nézőnek nem kell semmit tennie azért, hogy belépjen ebbe a „másik valóságba”, mindössze jelen kell lennie. Ebből látható, hogy Herman éjszakai képei nemcsak kioltják az éjszaka „félelmetességét” a nappalihoz hasonló atmoszférájukkal, de olyan alternatív valóságot teremtenek, melyet emberi szem még sosem látott.
A Herman által fotózott éjszakai táj tehát a szemünk számára nem létező valóság. A fényben megjelenő látványt furcsának látjuk, hiszen ebben a formájában csak a technológia segítségével érzékelhető. A képeken feltáruló éjszakai tájhoz a nappali fénynél megszokott élményhez hasonlóan próbál meg alkalmazkodni gondolkodásunk: a látogató érzékeli a furcsa árnyakat, a holdfény sajátosságait, a napfénytől eltérő színspektrumot, a finoman elmosódó részleteket.
Ezek a helyek az emberi szem számára soha nem léteztek, csak pillanatfelvételek, bepillantások egy másik valóságba. Az érzékelhetetlen, szinte képzeletbeli, időtlen valóság bemutatása a szürrealitás és a valóság határának vizsgálata, bizonyos értelemben a virtuális valóság kutatása.
Rafael Y. Herman 1974-ben született Izraelben. A prágai Photosphere Award-díjat 2015-ben nyerte el. Hatévesen kezdte meg klasszikus zenei tanulmányait, filharmonikus zenekarokban, együttesekben és rock zenekarokban játszott ütős hangszeren. Sokáig New Yorkban élt, majd a Tel Aviv-i Egyetem Közgazdaságtudományi Karán tanult. Diplomáját 2000-ben szerezte meg, majd Latin-Amerikába költözött, ahol hét országban folytatott kutatómunkát: Kubában zenészeket, a brazíliai Bahiában a karnevált, Mexikóban pedig a zapatistákat fotózta. Paraguayban együtt dolgozott az Amnesty Internationallel, majd Mexikóvárosban és Chilében folytatott festészeti tanulmányokat, ahol csatlakozott egy művészkolóniához. A vizuális tanonckodás ezen időszaka alatt az újfajta látásmód kiegészült a nagyvárosi tapasztalatokkal és az érintetlen természettel való találkozással.
Dél-amerikai tapasztalatszerzése után 2003-ban Milánóba költözött, ahol a Palazzo Realében bemutatta a Bereshit-Genesis című, saját módszerével létrehozott projektet: az elektronikus segédeszközök vagy digitális manipuláció nélküli éjszakai fotózást, amely azt ábrázolja, ami szabad szemmel nem látható. Ez a kiállítás indította el Hermant a nemzetközi művészeti életben.
Munkái megtalálhatóak neves köz- és magángyűjteményekben, többek között a Tel Aviv-i Művészeti Múzeumban, a dubaji Szalszali Magánmúzeumban és a római MAXXI Nemzeti Múzeumban. Komoly nemzetközi figyelmet keltett legutóbbi és eddigi legnagyobb egyéni kiállítása is, amely a római MACRO Testaccio Múzeum egy teljes pavilonját elfoglalta. Jelenleg Párizsban él és dolgozik a La Cité Internationale des Arts-ban.
Az izraeli fotóművész Nemes Attila által rendezett budapesti tárlata április 1-jéig tart nyitva.
Forrás: MTI/Kultúra.hu
Fotók: ludwigmuseum.hu