Az évi 12 ezer látogató felét külföldiek adják, ezzel is bizonyítva, hogy ez a rövidital határainkon túl is ismert és népszerű. A múzeum már egy évtizedes múltra tekint vissza, de ezalatt is folyamatosan bővült.
A múzeumlátogatást a régi lepárlóberendezések megtekintésével kezdjük: ez a helyiség néhány évvel ezelőtt nyílt meg a nagyközönség előtt. Az itt található eszközök eredetiek, de a bútorok elpusztultak a háborús időkben, így a mostani bútorok a régi fotók alapján készült másolatok. Magával a gyártási folyamattal is itt ismerkedhetünk meg, megtudhatjuk milyen munkafázisokból áll az Unicum elkészítése. Kezdődik a gyógynövények begyűjtésével, szárításával, majd ehhez lágyított vizet és alkoholt adnak hozzá. A három alkotórészből álló elegy egyik része a lepárlóba, másik része a kivonatolóba kerül. Később újra egyesülnek, ez már a mixhordókban zajlik. Ezután még folyékony cukrot is adnak az anyaghoz, melyet érlelési folyamat követ. Megfelelő idő elteltével, amely nagyjából három hónap, az italt leszűrik és palackozzák, sok kedvelője legnagyobb örömére. Nagyjából fél év telik el, míg a gyógynövény, alkohol és víz keveréke a munkafolyamatok után a fogyasztó poharába kerül. Az Unicum Szilvánál ez kitolódik egy évre, hiszen a likőrt szilvaágyon tölgyfahordókban pihentetik fél évig, míg elnyeri sajátos ízét.
A lepárlóterem közepén megnézhetjük azokat a növényeket, melyekből az Unicum készül. Van itt zellermag, körömvirág, mustármag, szárított gyömbér, kamilla, angelikagyökér, rózsaszirom, kapormag, szárított narancshéj – a felsorolás azonban még így sem teljes, ráadásul abban sem lehetünk biztosak, hogy az Unicum mindegyik kihelyezett gyógynövényt tartalmazza. Bár a technológia változása hozhatott némi ízbeli eltérést, a likőr receptje ma is az, mint évszázadokkal ezelőtt volt.
A lepárlóhelyiség alatt húzódik az a 2500 négyzetméteres pincehelyiség – ennek egy része ma már látogatható –, melynek labirintusában található a csaknem ötszáz Unicum készítéshez használatos tölgyfahordó. A pince legrégebbi és legnagyobb hordója 16 ezer literes és 1937-ből való, valami csoda folytán túlélte a világháborút, és a mai napig használják.
Az első pincehelyiség hordói rejtik az emeleten készült mixet, melyet aztán három hónap érlelés után zárt csőrendszeren átszivattyúzzák a 40 ezer literes tölgy sarokkádba, ahol már cukor is kerül hozzá. Itt ismét három hónap pihentetés következik, majd érzékszervi bírálattal döntik el a szakemberek, hogy megkezdődhet-e a szűrés és az ital palackozása.
Kiérve a pincéből rövid séta után juthatunk a múzeum emeleti szintjére, mely elsősorban a Zwack családnak mint a márkanév birtokosának és életben tartójának történetét mutatja be. A legenda szerint nem kisebb személyiség adta a likőrnek az elnevezést, mint egy osztrák császár, hiszen II. József kiáltott fel így, miután megkóstolta az udvari orvosától kapott gyomorkeserűt: „Dr. Zwack, das ist ein Unikum!”.
Az első Zwack gyárat 1840-ben alapították; térképek mutatják a likőrgyárak helyváltozásait Budapesten. A vitrinben pedig ott van a megmaradt legrégebbi, 150 éves Unicumot tartalmazó üveg. Soha nem volt még felnyitva, mégis jelentős mennyiség hiányzik belőle az alkohol párolgásának köszönhetően. Bár évtizedek multával az Unicum élvezeti értéke változhat, bármeddig fogyasztható, mert soha nem romlik meg.
A család sikereinek emlékei is láthatók a tárlókban: Zwack elnyerte az udvari szállítói címet, és kiállították egy olyan láda mását is, amelyben egykor szalma között szállították az értékes italt. Az első minipalackok egyikén még vörös kereszt virított, de mivel ezt a szimbólumot 1922-ben a Vöröskereszt levédette, logót kellett változtatni. Már csaknem száz éve a vörös alapon arany kereszt az Unicum hivatalos emblémája. Nagyjából 1905 körül született a híres céges plakát is, amelyen a vízből kibukkanó fejhez közel egy unicumos üveg lebeg a víz színén.
Bár az első világháborúban a frontra is vittek magukkal gyógylikőrt a katonák, a húszas évek válságában a Zwack gyár némileg profilt váltott, és villanykörtéket is elkezdett gyártani. Az elsők között voltak, akik fényreklámokkal árasztották el Budapest utcáit. A harmincas évek ismét fellendülést hoztak az italok számára, még a brit trónörökös is a Zwack gyár Fütyülős Barackját kedvelte meg. Néhány családi fotón a zsidó származású család legmeghatározóbb tagjai láthatók. Bár már 1917-ben felvették a katolikus vallást, a II. világháborús zsidóüldözések őket sem kímélték, ám a család tagjainak sikerült ezeket a válságos éveket is túlélniük.
A világégés elmúltával a bombatalálatok érte gyárat három év alatt építette újjá a Zwack család. Ám 1948-ban jött az államosítás, így minden elveszett, ezután már csak Zwack Béla maradt itthon a feleségével, a család többi tagja emigrált. A likőrök gyártása folytatódott, egyedül az Unicum receptje nem került az új hatalom kezébe. Az 1956-os forradalom eseményeiben is megtaláljuk az unicumos üvegeket, ekkor mint Molotov-koktélok tettek jó szolgálatot.
Zwack Péter az amerikai emigrációból a hetvenes években tért vissza Európába: Olaszországba, és ott kezdte újra az Unicum gyártását. Zwack Péternek második feleségétől ez idő tájt született a 6. és a 7. gyermeke, ők viszik tovább ma a céget. Sándor az igazgatóság elnöke, Izabella pedig igazgatótanácsi tagként vesz részt a cég vezetésében.
Zwackék 1987-ben költöztek vissza Magyarországra, a privatizációkor pedig Zwack Péter visszavásárolta a céget. A Zwack Unicumot gyártó vállalatnak mind a mai napig a Zwack család a többségi tulajdonosa, résztulajdonos a Diageo multinacionális vállalat, míg a fennmaradó részen a kisrészvényesek osztoznak. A cég jelentős támogatója a sportnak és a kulturális rendezvényeknek, de az alapítványokon keresztül iskoláknak, gyermekklinikának is juttat anyagi segítséget.
A múzeum utolsó termében találjuk a cég életében mindig jelentős szerepet elfoglaló marketing bemutatását. Egy televízión váltakozva vetítik az elmúlt évek Zwack Unicum-reklámfilmjeit, egy világtérképen pedig az látható, hogy hány országban kaphatóak a Zwack gyár termékei. Családi fényképek, személyes tárgyak, kitüntetések és oklevelek zárják a gyárat és a vele összefonódó Zwack család történetét bemutató kiállítást. Egy szinttel feljebb közvetlenül nem az Unicumhoz tartozó szeszipari kiállítás tekinthető meg. Ez lényegében Gelencsér Emil egykori gyárvezető a múzeumnak adományozott több mint tízezer darabos, miniüvegekből álló gyűjteménye.
Ebben a múzeumban mindent megtudhatunk az Unicum készítéséről. Illetve majdnem mindent, mert az összetevőkről és azok arányáról sehol sem látunk feljegyzést. Azt hét lakat alatt őrzi a család mint jelenlegi és jövőbeli sikereinek zálogát.
Tölgyesi Tibor – www.kultura.hu