Amedeo Modigliani festő és szobrász, a 20. századi művészet történetének kiemelkedő alakja, a párizsi iskola tagja 1884. július 12-én látta meg a napvilágot Olaszországban.
Az igazság, a szépség, a tisztaság keresése hatja át az európai modernizmus egyik legfontosabb mesterének sokrétű, egyedi életművét, melynek darabjait a Magyar Nemzeti Galériában tekintheti meg a közönség.
Modigliani 1898-ban kezdte meg művészeti tanulmányait Guglielmo Michelinél, majd 1902-ben Firenzébe utazott, és beiratkozott Fattorihoz a Szabad Akt Iskolába. Modigliani 1903-ban már Velencében élt, ahol tanulmányozta a reneszánsz művészetet és találkozott Umberto Boccionival és Ardengo Sofficivel, a futurizmus vezéralakjaival. A fiatal Modigliani 1906-ban érkezett Olaszországból Párizsba, ahol hamar beilleszkedett a montmartre-i, majd a montparnasse-i művészi körökbe. Betagozódott a párizsi iskolába, azon ott élő külföldi művészek egyik fő alakjává vált, akik ismertségre a francia fővárosban akartak szert tenni, de soha nem váltak igazi franciákká, mint Pablo Picasso, Juan Gris, Julius Mordecai Pincas, Marc Chagall, Moïse Kisling, vagy Chaim Soutine. A korszak és a művészet nagy kérdéseit gyakran Bateau-Lavoirban tárgyalták meg a Párizsban élő külföldi és a párizsi művészek, köztük Modigliani.
 |
| Önarckép, 1919 |
Az 1910-es években a portréfestészet mellett a szobrászat is foglalkoztatta, Constantin Brâncuși lett a mestere. Szobrait a görög kariatidák, az óceániai és az afrikai primitív művészet hosszúkás ábrázolási technikája ihlette. Főleg női fejeket formázott, néhány szobrának plaszticitását festéssel hangsúlyozta. Kisplasztikái ma is mindenkit elbűvölnek spiritualitásuk miatt. A igazság, a tisztaság keresése jellemzi portréfestészetét is. Az Académie Colarossin rajzolgatott 1917-ben, amikor találkozott Jeanne Hébuterne-nel. Viharos családi életet éltek, de Modigliani Jeanne-ról készült szobrai és portréi igazi gyengédségről tanúskodnak. Modigliani 1919-ben visszatért Párizsba, festményei egyre magasabb áron keltek el, családja gyarapodott, az egészségi állapota azonban rohamosan romlott, agyhártyagyulladásban halt meg 1920. január 24-én hajnalban.
Az igazság, a szépség, a tisztaság keresése vezette Modigliani szenvedélyes művészetét. Fő ihletforrásai az óceániai, az afrikai, a görög, a római kultúra és az itáliai reneszánsz voltak, az itáliai quattrocento időszakából Sandro Botticelli festészete gyakorolt rá mély benyomást. Életében nem érte el a siker és az elismerés, bár az első világháború szenvedéseit átélt Európa kezdett éhezni azokra az értékekre, amelyeket Modigliani művészete reprezentál, az érdeklődés azonban tovább fokozódott a második világháború után és napjainkban. Lineáris vonalakkal, finom kontúrokkal, tiszta színekkel érte el témái összefoglalását és szuggesztivitását.
 |
| Jeanne Hébuterne, 1918 |
A Magyar Nemzeti Galériában június végétől október elejéig látható Modigliani-kiállítás az olasz festő életművének első nagyszabású bemutatója Magyarországon. A több mint nyolcvan alkotást (köztük 61 Modigliani-művet) – aktokat, portrékat és szobrokat – felvonultató tárlatra a világ több nagy köz- és magángyűjteménye kölcsönzött műveket.
Forrás: Wikipédia/mng.hu
